Kovács Ibolya pszichológus-Tata, Tatabánya

Kovács Ibolya pszichológus-Tata, Tatabánya Keressen bizalommal messengeren, telefonon vagy e-mailben! 🌿

Milyen a jó terápiás kapcsolat?A terápiás kapcsolat egy „fészek”: egy olyan hely, ahol a személy megélheti, hogy fontos,...
29/04/2026

Milyen a jó terápiás kapcsolat?

A terápiás kapcsolat egy „fészek”: egy olyan hely, ahol a személy megélheti, hogy fontos, hogy figyelnek rá, és hogy az érzései jogosak. Ez önmagában gyógyító erejű.

Az érzéseket nem lehet egyszerűen „elengedni” csak azért, mert valaki ezt tanácsolja. Az ilyen jó tanácsok gyakran inkább szégyent keltenek. A terápiában ehelyett az történik, hogy az érzések elfogadást kapnak — és ez segít abban, hogy az ember valóban megértse önmagát.

A jó terápiás kapcsolat legfontosabb jellemzői:

Biztonság és bizalom: A kliens biztonságban érzi magát, így őszintén megoszthatja legmélyebb érzéseit, gondolatait anélkül, hogy elutasítástól kellene tartania.

Feltétel nélküli pozitív elfogadás: A terapeuta elfogadja a klienst olyannak, amilyen, ítélkezés nélkül.

Empátia: A szakember képes átérezni a kliens belső világát, megérteni az ő nézőpontját.

Hitelesség (kongruencia): A terapeuta nyílt, őszinte és valódi jelenléttel van jelen a kapcsolatban.

Terápiás szövetség: A felek közösen dolgoznak a kliens által kitűzött célok elérése érdekében.

Rugalmasság: A terápia alkalmazkodik az aktuális problémákhoz és a kliens fejlődéséhez.

A gyógyulás nem gyors javítás, hanem egy mély önismereti út, amelyben egy jó segítő végigkísér — türelemmel, tisztelettel és valódi jelenléttel.

Egy nap büszkén fogod elmesélni, hogyan küzdötted le a ma még leküzdhetetlennek tűnő akadályokat.
24/04/2026

Egy nap büszkén fogod elmesélni, hogyan küzdötted le a ma még leküzdhetetlennek tűnő akadályokat.

Az elhárító mechanizmusok – amikor a lélek védi önmagátMindannyian találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek túl intenzíve...
16/04/2026

Az elhárító mechanizmusok – amikor a lélek védi önmagát

Mindannyian találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek túl intenzívek, fájdalmasak vagy nehezen feldolgozhatók. Ilyenkor a pszichénk nem marad passzív: finom, gyakran észrevétlen módon megpróbál megvédeni bennünket. Ezeket a belső védelmi működéseket nevezzük elhárító mechanizmusoknak.

Fontos hangsúlyozni: ezek nem „rossz” működések. Épp ellenkezőleg — sok esetben segítenek túlélni érzelmileg megterhelő időszakokat. Ugyanakkor, ha tartósan vagy mereven használjuk őket, akadályozhatják a valódi feldolgozást és a lelki egyensúly kialakulását.

Miért van szükség elhárításra?
Az elhárító mechanizmusok fő feladata az, hogy csökkentsék a szorongást, és megóvjanak bennünket attól, hogy egyszerre túl sok fájdalmas élményt kelljen átélnünk.

Például egy veszteség, egy csalódás, egy konfliktus,
vagy akár saját magunkkal kapcsolatos nehéz felismerések olyan érzelmi terhelést jelenthetnek, amelyet nem tudnánk azonnal „nyersen” feldolgozni.

Ilyenkor a psziché „szűrőt” tesz a tapasztalat és a tudatosság közé.

Gyakoribb elhárító mechanizmusok:

1. Tagadás
Amikor nem veszünk tudomást egy fájdalmas valóságról.

„Ez nem történhet meg velem.”

Ez gyakran az első reakció krízishelyzetekben, és rövid távon segíthet stabilizálni az érzelmi állapotot.

2. Elfojtás
A kellemetlen érzések vagy gondolatok kiszorulnak a tudatos figyelemből.

Nem arról van szó, hogy „nem léteznek”, hanem arról, hogy nem férünk hozzájuk közvetlenül — mégis hatnak ránk.

3. Projekció
Saját, nehezen elfogadható érzéseinket másoknak tulajdonítjuk.

„Ő haragszik rám.”
(miközben valójában bennünk van a harag)

4. Racionalizáció
Logikus magyarázatot adunk egy érzelmileg nehéz helyzetre, hogy kevésbé fájjon.

„Nem is volt ez olyan fontos.”
„Úgyis ez volt a jobb.”

Ez segíthet megőrizni az önértékelést, de el is távolíthat a valódi érzéseinktől.

5. Intellektualizáció
Az érzelmek helyett a gondolkodás kerül előtérbe.

Valaki például részletesen elemzi egy veszteség körülményeit, miközben nem kapcsolódik a saját fájdalmához.

6. Regresszió
Visszatérés egy korábbi, éretlenebb működésmódhoz stressz hatására.

Például:

fokozott függőség,

sírás,

tehetetlenség érzése

7. Áttolás (displacement)
Az érzelmet nem az eredeti személyre vagy helyzetre irányítjuk.

A munkahelyi feszültség otthon, biztonságos közegben „robban ki”.

8. Humor és szublimáció – érettebb formák
Nem minden elhárítás akadályozó.

Humor: segít távolságot teremteni a fájdalomtól

Szublimáció: az energia alkotásba, munkába, sportba csatornázása

Ezek már adaptívabb, „érettebb” megküzdési módok.

Mikor válik problémává?

Az elhárító mechanizmusok akkor okoznak nehézséget, ha:

-tartósan helyettesítik az érzelmi feldolgozást

-beszűkítik az önismeretet

-torzítják a kapcsolatainkat

-megakadályozzák a változást

Ilyenkor gyakran azt tapasztaljuk, hogy „valami nem stimmel”, de nem értjük pontosan, miért.

Az önismeret szerepe

A pszichológiai munka egyik kulcsa, hogy finoman tudatosítsuk ezeket a működéseket.

Nem az a cél, hogy „megszüntessük” az elhárításokat — hiszen szükségünk van rájuk. Sokkal inkább az, hogy rugalmasabban használjuk őket, felismerjük, mikor védenek, és mikor akadályoznak és fokozatosan közelebb kerüljünk a valódi érzéseinkhez

Ez a folyamat biztonságot, belső stabilitást és mélyebb önmagunkkal való kapcsolatot hozhat.

Az elhárító mechanizmusok a pszichénk csendes szövetségesei. Nem ellenünk dolgoznak, hanem értünk — még akkor is, ha néha már nem szolgálják a fejlődésünket.

Az igazi változás ott kezdődik, amikor nem harcolunk ellenük, hanem kíváncsian elkezdjük megérteni:
mitől próbálnak megvédeni bennünket.

Sok szeretettel szeretném megosztani a hírt, miszerint a közeljövőben elindul a már említett személyiségfejlesztő és köz...
15/04/2026

Sok szeretettel szeretném megosztani a hírt, miszerint a közeljövőben elindul a már említett személyiségfejlesztő és közösségépítő csoport, amelyben lesz közös gondolkodás, játék, filmezés, beszélgetés – és mindezek mögött finoman ott lesz a pszichológiai önismeret, a megértés és a növekedés lehetősége is.

Egy tér, ahol lehet mosolyogni, megállni, meghallgatni egymást; ahol mindenki annyit tesz bele, amennyit éppen szeretne. Ahol biztonság van és az az érzés, hogy „jó együtt lenni”.

Ha szívesen csatlakoznátok, írjatok kommentben, messengeren vagy e-mailben! 😊😊😊

Köszönöm szépen a megosztásokat is! ❤️

✨
08/04/2026

A gyermekvállalás mögött rejlő félelmekAlapvetően teljesen rendben van, ha valaki nem szeretne gyermeket, de mindenképp ...
17/03/2026

A gyermekvállalás mögött rejlő félelmek

Alapvetően teljesen rendben van, ha valaki nem szeretne gyermeket, de mindenképp segíthet az, ha látjuk és értjük a döntésünk mozgatórugóit.

Lehetséges okok:

„Nem akarom továbbadni ezt a szörnyű mintát!”

Egy mártír, bűntudatkeltő szülő függő kapcsolatot alakít ki a gyermekével, aki azt éli át a felnövekedése során, hogy megcserélődnek a szerepek: a gyermek feladatává válik, hogy a szülő jól érezze magát, pedig a szülők feladata lenne a gyermek érzelmi és fizikai szükségleteinek kielégítése.
A gyermek felelősséget vállal azért, hogy anya/apa mosolyogjon, eleget pihenjen, neki kell támogatnia akkor, amikor a szülők között konfliktusok merülnek fel. Az éretlen szülők a gyermeket arra szocializálják, hogy a saját szükségleteit félretéve támogassa őket.

Ez pont olyan, mintha azt kérnénk egy gyerektől, hogy fusson félmaratont, és ő meg is teszi vért izzadva, minden számára fontos dolgot félretéve, hiszen a szülő elégedettsége jelenti számára a biztonságot. Ezek után azonban egészen biztos, hogy nem fogja szeretni a félmaratont, hiszen van egy mélyen rejlő tapasztalata a megélt kínokról.

A gyermek így mély sebekkel érkezik a felnőttkorba. Sokszor az érzelmi érés sem fejeződik be, hiszen a szülőnek nem érdeke, hogy a gyermeke leváljon.

Ilyen esetben a felnőtt gyerek számára félelmetessé válik a gyermekvállalással járó felelősségvállalás, hiszen a gyermekkori élmény a meghatározó.

A bántalmazó, mostoha gyermekkorból fakadó sérülések miatt az érzelmek megélése nehézséget jelenthet az érintett számára. Így egy gyermekkel való lehetséges kapcsolat sem tudott vonzóvá válni.

Bensőséges családi légkör híján, a gyermekvállalás lehetősége az intimitástól való mély félelemmel társul.

„Egy igazi anya csakis a gyermekeinek él!”

Az az anyai minta, aki háttérbe szorítja a saját életét, és csakis a gyermekei jelentik számára az élete értelmét egyáltalán nem vonzó, hiszen azt közvetíti a fiatal felé, hogy az anyaság egyenlő egy életre szóló szolgálattal. Egy édesanyának esélye sincs arra, hogy gyermekétől függetlenül is boldog legyen.

A tévhittel ellentétben, akkor tudjuk a legtöbbet adni gyermekünknek, ha saját szükségleteinkkel is foglalkozunk, és megengedjük magunknak mindazt, ami a saját egyensúlyunkhoz, jóllétünkhöz kell.

A megrekedt párkapcsolatok

Ha kapcsolat megrekedt a kapcsolati fejlődési fázis elején, a szimbiotikus fázisban, amikor a két szerelmes egy egységként él (mindent együtt csinálnak, nincs az életükben olyan tevékenység, amely autonóm lenne) és nem lépett át a differenciálódási fázisba, ahol a személyes autonómia is megjelenhetett volna. A kapcsolatban annyira nem lesz tér, hogy oda nem férhet be egy kisgyermek, hiszen az szétzúzná a túl szoros, a biztonság illúzióját nyújtó kettősüket.

A gyermek egy projekt

Azokban a családokban, ahol a szülő leginkább projekt szemlélettel működik, nem közvetít érzelmeket a gyermek felé, a gyermek azt tanulja meg, hogy csakis a teljesítmény számít. Egyrészt a szülői működés minta számára, másrészt nagy valószínűséggel a pozitív megerősítések az eredmények alapján érkeztek.

Könnyen előfordulhat, hogy a gyereknevelést is egy projektnek érzi, ahol lehetőség van az értékesség tökéletesség megnyerésére. Viszont ha van az életében más felület, ahol a sikereket él meg, akkor előfordulhat, hogy a gyerekvállalás háttérbe szorul.

A te döntésed!

A gyermektelen pároknak pont olyan joguk van eldönteni, hogy nem szeretnének gyermeket, mint azoknak, akik azt választják, hogy gyermekes családban szeretnének élni.

Mindkét esetben csakis kellő önismeret birtokában tudunk felelősségteljes döntést hozni.

Szakemberi segítséget leginkább akkor szükséges igénybe venni, ha valaki nem látja tisztán a jövőt, bizonytalan a döntésében, esetleg csak szeretné megérteni, mi lehet az oka annak, hogy soha nem vágyott gyermekre.

Ha saját magunk számára egyértelmű a döntésünk, akkor gyermek nélkül is teljes, értelemmel teli, termékeny életet tudunk élni. 🪷

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."(Széchenyi István)
15/03/2026

"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."
(Széchenyi István)

"Minden érzés, amelyet közel engedsz magadhoz és szavakba öntesz, veszít a hatalmából. Ez nem jelenti azt, hogy az erejé...
12/03/2026

"Minden érzés, amelyet közel engedsz magadhoz és szavakba öntesz, veszít a hatalmából. Ez nem jelenti azt, hogy az erejéből is! Sőt, a minősége sem változik meg: a negatív érzelem nem válik pozitívvá. Elképzelhető, hogy pontosan ugyanolyan fájdalmas élmény marad az élettörténetedben, mint addig volt, csak egyre kevésbé fogja tudni befolyásolni a gondolataidat és a reakcióidat. A gyógyulás vagy egy trauma feldolgozása nem egyenlő azzal, hogy a hozzá kapcsolódó érzéseid elmúlnak! Te leszel egyre erősebb hozzájuk képest. Megfejted az üzenetüket, a részeddé válik az átélt tapasztalat, úgy, ahogy az valójában történt. A megfelelő érzés az azt kiváltó személyhez vagy eseményhez kapcsolódik, és a korábbi kaotikusság helyett az érzelmeid között is rend lesz. Nem kell végül jónak vagy helyesnek gondolnod valamit, amiről pontosan tudod, hogy nem volt az. De – legyen az élmény bármilyen fájdalmas – el tudod fogadni, hogy része az életednek. Ez azért fontos, mert ettől fogva már te birtoklod a történeted, és nem fordítva." Dr. Lukács Liza

A legnagyobb győzelem néha az, hogy ma sem adtad fel...
10/03/2026

A legnagyobb győzelem néha az, hogy ma sem adtad fel...

Nőként hős vagy.Nem azért, mert mindig erősnek kell lenned...Hanem azért, mert nap mint nap újra felállsz...Hős vagy, am...
08/03/2026

Nőként hős vagy.

Nem azért, mert mindig erősnek kell lenned...
Hanem azért, mert nap mint nap újra felállsz...

Hős vagy, amikor gondoskodsz másokról, miközben a saját terheidet is csendben hordozod...
Hős vagy, amikor dolgozol, helytállsz, szeretsz, és közben próbálsz önmagadhoz is hű maradni...

Hős vagy akkor is, amikor elfáradsz...
Amikor kételkedsz...
Amikor sírsz...

Mert a valódi erő nem a tökéletességben van...
Hanem abban, hogy érzel, küzdesz, és mégis továbbmész...

Nőnapon szeretnék emlékeztetni minden nőt arra:
nem kell bizonyítanod az értékedet!

Egyedi, különleges és megismételhetetlen vagy!

Ha öngyilkosság miatt gyászolsz, szeretném, ha tudnád…Ha öngyilkosság következtében veszítetted el azt, akit szerettél, ...
04/03/2026

Ha öngyilkosság miatt gyászolsz, szeretném, ha tudnád…

Ha öngyilkosság következtében veszítetted el azt, akit szerettél, akkor a gyászod más. Nem csak fáj.Zavaros. Kérdésekkel teli. Néha dühös. Néha szégyennel kevert. Néha kimondhatatlanul magányos.

Szeretném, ha tudnád: amit érzel, az nem „rossz” gyász. Az öngyilkosság utáni gyász gyakran traumával keveredik. Nem lineáris. Nem kiszámítható. És nem hasonlítható össze más veszteségekkel.

Lehet, hogy újra és újra lejátszod magadban az utolsó beszélgetést.Lehet, hogy keresed a jeleket, amiket „észre kellett volna venned”.Lehet, hogy a „miért?” kérdés körbe-körbe jár benned, válasz nélkül.

Szeretném, ha tudnád:
Nem te okoztad.
Az öngyilkosság mögött szinte mindig olyan belső fájdalom, mentális betegség vagy torzult gondolkodás áll, amely beszűkíti az ember valóságérzékelését. Egy olyan állapot, amelyben a szenvedés hangosabb, mint a szeretet. Ez nem egyetlen beszélgetésen, nem egyetlen döntésen múlik.

Lehet, hogy haragszol rá. Lehet, hogy haragszol magadra. Lehet, hogy haragszol a világra.

A harag a szeretet egyik arca. Nem tesz rossz emberré.

Lehet, hogy szégyent érzel amiatt, hogyan halt meg.
Talán nehezebb kimondani másoknak.Talán kerülöd a részleteket.

Szeretném, ha tudnád: nincs mit szégyellned. A mentális betegség nem erkölcsi hiba. A végkifejlet tragikus, de nem teszi őt vagy téged kevesebbé.

Az is lehet, hogy ambivalens érzések kavarognak benned:
– Hiányzik.
– Dühít.
– Sajnálod.
– Megbocsátasz.
– Nem tudsz megbocsátani.

Mindez egyszerre is igaz lehet.

A gyászodnak nincs időkerete.
Nem kell „túl lenned rajta”.
Nem kell gyorsabban haladnod, hogy mások kényelmesebben érezzék magukat.

A kapcsolat nem szűnik meg attól, hogy ő meghalt. Átalakul. A történeted része marad. Az emlékek, a tanult mondatok, a közös nevetések – ezek tovább élnek benned.

Ha valaha azon kapod magad, hogy elfáradsz ebben a gyászban, hogy túl sok a csend, túl nehéz a kérdés, túl éles az emlék – az nem gyengeség. Az emberi idegrendszer nem arra lett tervezve, hogy egyedül cipeljen ekkora súlyt.

Segítséget kérni nem árulás. Nem jelenti azt, hogy nem vagy elég erős. Csak azt jelenti, hogy élni szeretnél.

Ha most épp a legnehezebb pontján vagy ennek az útnak, és úgy érzed, a saját gondolataid is ijesztőek, kérlek, ne maradj egyedül velük. Magyarországon a 116-123-as számon a Lelki Elsősegély Szolgálat ingyenesen és anonim módon hívható. Nem kell „elég rosszul” lenned ahhoz, hogy telefonálj.

A gyász nem azt jelenti, hogy elfelejtesz. A gyász azt jelenti, hogy megtanulsz együtt élni a szeretettel és a hiánnyal egyszerre.

Cím

Komáromi Utca 16
Tatabánya
2800

Nyitvatartási idő

Hétfő 09:00 - 20:00
Kedd 09:00 - 20:00
Csütörtök 08:45 - 20:00
Péntek 08:45 - 20:00
Szombat 10:00 - 18:00

Telefonszám

+36301236936

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Kovács Ibolya pszichológus-Tata, Tatabánya új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

A Rendelő Elérése

Üzenet küldése Kovács Ibolya pszichológus-Tata, Tatabánya számára:

Megosztás

Kategória