13/11/2025
💙
Neked fejletlen és segítségre szoruló.
Nekem különleges.
Te betegségnek hívod, én nem látom annak.
Szerinted ki kellene gyógyítani, szerintem ki kell belőle hozni a legtöbbet, mert sokkal több van benne, mint el tudod képzelni.
Neked ő félelmetes, mert nem érted, nekem az egész világom, akiben mindig azt fogom látni, hogy milyen fantasztikusan egyedi, és talán nagy dolgokat fog egyszer még tenni az emberekért. Valamiben brillírozni fog, valamit létrehoz, valamit megteremt majd, ami másnak lehetetlen is akár, számára könnyen fog menni.
Te azt gondolod, el kell különíteni másoktól, szeparáltan kell nevelni, szerintem meg a gyerekek ezt nem tudják és nem is így gondolják. Számukra a más először félelmetes lehet, de aztán adaptálódnak egymás különbözőségéhez és sokkal elfogadóbbak, mint a felnőttek.
Szerinted hibás fejlődése van, szerintem meg ettől a különbözőségtől lesz egyszer az az ember, aki nem fog sosem fejet hajtani, nem áll be a sorba, vezetővé válik, mindent megkérdőjelez, és zsigerből fogja érezni, ha valami nem igaz.
Szerinted azonnal meg kell találni a gyógymódot az autizmusra, mert teher a világnak, szerintem meg nem az autizmusra kell, hanem azt kell vizsgálni, mitől alakul ki az értelmi fogyatékosság, mert az autista, aki értelmileg rendben fejlődik a megfelelő közegben önmagától is ki tud virágozni, mert könnyebben tanul mint te meg én. De ehhez valóban egy biztonságos, elfogadó, szerető környezetre van szüksége, mert a rosszindulatot, a megvetést, a hazugságot, a negatív energiákat másodpercek alatt kiszúrják, és rögtön bezárnak tőle, mint ahogy egy csiga bújik be a házába, mert ezt nem akarják beengedni.
Ha mégsem tud kibújni alóla, azt látni fogod rajta, te csak rosszaságnak, neveletlenségnek fogod nevezni a reakcióját, meg fogsz kérdőjelezni az anyaságomban, az alkalmasságomban, de én levezetésnek, feldolgozásnak fogom betudni minden tettét, amit emiatt kénytelen tenni, mert ez fizikailag sem kényelmes számára. Ő mindent extrán érez, nem azért, mert túlérzékenynek neveltem és csak meg kell szoknia, hanem azért, mert sokkal több energetikai csápja van erre, mint neked. Egyszerre több adót képes fogni és mindegyiket ugyanolyan kristálytisztán fogja, míg a te csápjaid maximum egy-két csatornát képesek elérni, amiből az egyik közben recseg.
Ők azok, akikből egyre több születik, akik egy új korszakot hoznak el, akiket támogatni kellene, minden lehetséges módon és tanítani róla a világban mindenhol.
Ők nem a sajnálnivaló kisebbség, a beteg, szánnivaló, szegény gyerekek, hanem a csillagmagok, akik segíthetnek az emberiségnek egy magasabb tudatossági szintre jutni. Tisztelik és értik a természetet, átlátják a dolgok működését, megérzik a szoba energiáját hamarabb, mint hogy kettőt pislognál.
Egy atipikus ember, legyen az nem csak autista, sosem fog úgy táncolni ahogy a világ fütyül, és ez bizony ijesztő. Nem lehet őket beállítani a sorba, és ez nem szolgál különböző érdekeket, ezért is olyan ijesztőek.
Nem irányíthatóak, mert nem azért jöttek, hogy egyek legyenek a sokból, hanem hogy kilógjanak.
Okkal jönnek, mert olyan tudás van bennük, amire szüksége van a világnak.
Szóval nem, nem érdekel az SNI státusz, sem a ,,tartós beteg" vagy a ,,súlyosan fogyatékos" megnevezés, mert nekem ő nem ez.
Számomra mindig is az lesz, akiben a végletekig hiszek és tudom, hogy amit most hátránynak látnak benne a felnőttek, az valójában az erőssége, és ha eltelik majd húsz év, én leszek a legbüszkébb szülő a világon, mert olyan felnőtt lesz belőle, akit már most látok benne.
Minden fejlesztésen és felülvizsgálaton túl ő leszületett egy küldetéssel, ami túlmutat mindezen, és nincs olyan dolog, amit ne tennék meg azért, hogy a lehető legbiztonságosabb, legszeretőbb, legharmónikusabb gyerekkora legyen, hogy egy önbizalommal teli felnőtt lehessen, és kibontakoztathassa azt a fényt, ami benne van.
Az autizmus több annál, mint amit tudsz most róla.
És nem, nem félelmetes. Csak más. Mert kiválasztottnak lenni sosem egyszerű.
Én ebben hiszek.
És ezért adom neki azt a támogatást, azt a megrendíthetetlen hitet őbenne, amire szüksége van, hiszen ezért választott engem, minket.
Agárdi Zsóka író
