17/11/2025
A koraszülöttek világnapja van.
Ez a nap szól az örömről, a PICi hősökről, családokról, a támogató szakemberekről és a remény ünnepléséről is, de szól a rendszerhibák, ártalmak megszüntetésének fontosságáról és a PIC-en szerzett nehéz élmények meghallgatásáról és láttatásáról is.
Ezért közöljük újra ezt a fontos történetet.
Már olvashattátok, de mivel tűpontos és megérintő, úgy érezzük, hogy nagyon helye lenne ezeknek a soroknak a szakemberek képzésében és a döntéshozók asztalán is! Köszönjük ezt az összefoglalót az érintett édesanyának!🙏
“Kedves Másállapotot a szülészetben Mozgalom!
PIC-es anyaként írok Önöknek – névtelenül, de annál őszintébben. Olyan tapasztalatokat éltem át, amelyeket senkinek sem kívánok, de sajnos tudom, nem vagyok egyedül velük. Bízom benne, hogy az én hangom is hozzájárulhat ahhoz, hogy egyszer minden anya és apa emberhez méltó bánásmódban részesüljön, amikor a legsebezhetőbbek – amikor a gyermekük az intenzív osztályon fekszik.
Mi is így voltunk, gyermekünk kicsit több, mint 2 hétig szorult intenzív ellátásra.
Szeretném leírni, mit éreztem hiányként, és mit szeretnék, hogy más szülők megkaphassanak a jövőben:
* Szeretném, ha egy kórház ajtaja soha nem záródna be azelőtt a szülő (tehát sem anya, sem apa) előtt, akinek a gyermeke odabent küzd az életéért – éjjel sem.
* Szeretném, ha az apát nem másodrendűként kezelnék. Ugyanúgy a gyermeke szülője, mint az anya – joga van jelen lenni, bármikor.
* Szeretném, ha nem lenne meghatározva, hogy melyik napszakban ki látogathatja a babát. Egy szülő nem vált műszakot.
* Ha a baba állapota engedi, legyen természetes, hogy az apa is kenguruzhat vele – ez nem kiváltság, hanem szükséglet.
* Anyaként szeretném, ha nem néznének rám úgy, mint aki nem ért semmihez. Nem csak test vagyok, aki tejet termel – hanem anya, aki mindent megtesz a gyermekéért.
* Ne hangozzanak el olyan megjegyzések sem az anyatejünk színére, sem a mennyiségére, mint a “Hááát anyuka, ez nem lesz elég! Megpróbálhatna többet fejni!”, “Milyen fura sárga színe van ennek a tejnek! Na mindegy….” Ezek a szavak sokkal mélyebben sebeznek, mint gondolnák. Ráadásul, butaságok, amelyek elbizonytalanítanak, miután éjt nappalá téve dolgozunk azon, hogy bár a babánk távol van tőlünk, minél több tejet tudjunk bevinni számára.
* Legyenek tisztában az ott dolgozók azzal, hogy hogyan indul be a tejtermelés. Hogy milyen színű, milyen mennyiségű az első pár nap során. Rendelkezzenek naprakész információval a szoptatásról. Bíztassanak, ne megjegyzésekkel dobálózzanak.
* Ne mikróba melegítsék az értékes anyatejet, amiért mi annyit küzdöttünk. Csodás cumisüvegmelegítők vannak már erre a célra…
* Ne adjanak cumit a kisbabánknak a tudtunk nélkül, egyeztessenek velünk erről. Dönthessünk mi!
* Szeretném, ha vihetnénk be saját cumisüveget. Szeretném eldönteni, hogy milyet használhat a babám.
* Azt is szeretném, ha a kenguruzás lehetősége nem azon múlna, hogy az aktuális nővérnek van-e kedve hozzá aznap. Ez nem kedv kérdése. A babáinknak és nekünk is szükségünk van erre.
* Legalább néhány naponta beszélhessünk ugyanazzal az orvossal. Ne kelljen minden nap új arcot nézni, új verziókat hallani, új bizalmat építeni.
* Ne mondják azt, hogy egy érett baba nem igényli a bőrkontaktust vagy hogy számára felesleges. Nincs olyan baba, aki ne igényelné.
* Kommunikáljanak velünk asszertíven, tisztelettel – nem kérünk sokat, csak hogy emberként bánjanak velünk.
* Legyen megfelelő és pontos tájékoztatás, mert a bizonytalanságnál kevés kegyetlenebb dolog van.
* Ha kérdésünk van, ne az legyen a válasz, hogy “olvassuk el a zárójelentést”. Beszélgetésre, párbeszédre van szükség, nem puszta dokumentációra.
* Az anyák kapjanak kényelmes ülőhelyet, fekvőhelyet is, ha a hely engedi – sokszor ők is még gyógyulnak. Egy gyermekágyas anyának nem szabadna órákon át az inkubátor/kiságy mellett állnia, vagy egy kényelmetlen, ősrégi irodai széken ülnie.
* Legyen megfelelő körülmény a szoptatáshoz. Ne egy kinyűtt, alacsony fotelben vagy egy sima irodai széken kelljen szoptatnunk, miközben a babáinkhoz mindenféle zsinór tartozik… Segítsék az anyákat a helyes szoptatásban, táplálásban.
* Bízzanak bennünk, hogy meg tudjuk fogni és tartani a babáinkat. Ha nem így lenne, mi lennénk az elsők, akik visszaadják őket. Nekünk a legfontosabb, hogy ezek a kisbabák jól legyenek.
* Ne mondják azt, hogy a babámnak kötelező maximum 20 perc alatt ennie, utána már nem szoptathatok. Ez nekünk nem csak táplálás, kapcsolódás is.
* Anyaként jelen szeretnék lenni a vizsgálatoknál, ha úgy érzem, hogy szükségünk van rá – ne zárjanak ki a gyermekem életéből.
* Ne kelljen azt hallanom, hogy felettem csacsogják meg a nővérek, hogy mi a szubjektív véleményük a gyermekem állapotáról. Pláne ne minősítsék őt.
* Ne zárják ki az apákat a látogatási időből, mialatt bezzeg orvostanhallgatók akár tízen is körbeállhatják, vizsgálhatják babáinkat.
* És végül: ismerjék el az anyai kompetenciát. Mert mi vagyunk azok, akik ezeknek a kis harcosoknak a hangja, teste, biztonsága vagyunk – már a kórház falain belül is.
És a csecsemőosztályon is…:
* Legyen élhető lehetőségünk ott aludni a babáinkkal, kapjunk ágyat melléjük. Ránk van a legnagyobb szükségük, méghozzá egészséges állapotban.
* A csecsemőosztályon apa is látogathassa gyermekét, amennyiben ezt a gyermek állapota megengedi.
* Ne egy sámli és/vagy egy kerti szék legyen az a hely, ahol eltölthetem a napomat a gyógyuló kisbabám mellett. Főleg gyermekágyasan, amikor még én magam is regenerálódok.
* Tájékoztassanak, kommunikáljanak velünk. A kommunikáció alatt nem azt értem, hogy a szomszédos nővérszobából kiabálva kérdezzék meg, hogy mennyit evett a kisbabám, arra várva, hogy majd visszakiáltom a választ (?).
* Partnerként kezeljenek. A kezelt gyermek szülei vagyunk, nem holmi inkompetens idegenek.
* Kérdezzék meg, vagy legalább tájékoztassanak, mielőtt megfürdetik a babánkat. Ne véletlenül kelljen megtudnunk, hogy egy otthagyott, ki tudja milyen samponnal mosdatták meg a babánkat. Nélkülünk. Ne vegyék el ezt az első élményt is tőlünk.
* Ne kelljen könyörögni, hogy mi fürdethessük meg a babánkat. Ne mondják azt, hogy első gyermekes anyáknak nem engedik meg a fürdetést…
* Ne mondják azt, hogy igen, igény szerint szoptathatom a kisbabám, de azért csak 3 óránként, min. 60 ml-vel. Ezek nem a babám igényei. De akkor kiéi?
* Ne nevessen rám gúnyosan egy csecsemősnővér se, amikor kérdést teszek fel nekik.
* Ne minősítsék a gyerekeinket “OLYAN gyerekeknek”. Ilyen nem hangozhat el nem hogy egy nővér, de még csak senki szájából sem.
* Engedjék, hogy 0-24 én gondoskodhassak a babámról és erre legyen is minden lehetőség adott. Hagyják, hogy úgy tápláljam a babám, ahogy az nekünk a legmegfelelőbb. Hagyják, hogy úgy altassam, úgy nyugtassam meg, ahogy nekünk az a legjobb.
Köszönöm, hogy elolvassák. És köszönöm, hogy Önök vannak – hogy van, aki hallja ezeket a hangokat. Valaki hallja a hangunkat!
Őszintén a változásban reménykedve:
egy volt PIC-es édesanya”
———
Adalékként, a teljesség igénye nélkül, ezeket a dokumentumokat ajánljuk figyelmetekbe:
http://www.gyermekalapellatas.hu/data/cms84357/Egeszseges_ujszulott_es_koraszulott_taplalas.pdf
https://picifuzet.hu
https://www.ijsz.hu/UserFiles/128101_koraszulott_tajekoztato_latvanyterv.pdf
https://www.mellettedahelyem.hu/publikaciok/hirek/az-alapveto-jogok-biztosanak-allasfoglalasa
Köszönjük, ha segítetek eljuttatni az érintett szülőkhöz, a szakemberekhez és minél többekhez az édesanya gondolatait!
Ti mit tennétek hozzá?
