10/11/2024
Tegnap nagyon elkeseredtem, de nem adom fel. Egy magánbölcsőde vezető szakemberével beszélgettem. Csak az emlékek kedvéért (hiszen itt ritkán írok 9-10 éven aluliakról), bölcsibe fél évestől 3 éves korig járnak gyerekek. Akik nyilvánvalóan cukik. Gondolom nektek is felvillan most néhány kép ebből a korszakból. Nekem is. Viszont a beszélgetés végére olyan szorítást éreztem, hogy nem is emlékszem hogyan köszöntünk el egymástól.
"Jön reggel a gyerek (3) és látom, hogy mobil van a kezében, mert azt mondja az apuka, hogy enélkül nem tud az autóba beülni."
"Van egy gyerek (2,5), aki általában pizsamában érkezik. Az anyuka szerint inkább nem vitatkozik vele reggel, hogy át kell öltözni, mert akkor ordít."
"Jön reggel a gyerek (3) és ha hiszed, ha nem, mindennap más játékot kap előző nap délután, amit behoz a bölcsibe."
"Azt mondja az anyuka, hogy hétvégén nem eszik otthon szinte semmit a gyerek, amin csodálkozom, mert a bölcsiben 5 napig mindent megeszik amit elé teszünk."
"Azt mondja az anyuka, hogy ha nem nézhet a gyerek (2) esténként a youtube-on meséket, akkor olyan "ideges" lesz, hogy le kell fogni."
"8 gyerek van a csoportban, abból 7 nem tud semmivel játszani, nem köti le őket semmi, folyamatosan mozgásban kell lenniük. Jövőre a többség oviba megy."
"Azt meséli az anyuka, hogy konkrétan fél a gyerektől (3), nehogy hisztizzen, ezért inkább mindent megvesz neki amit kér és a mobil mindig ott van vésztartaléknak."
"A bölcsiben világos szabályok vannak, amit érdekes módon néhány nap után minden gyerek betart, sőt ha esetleg nem úgy történik aznap valami, akkor szólnak."
"Azt mondja az anyuka, hogy esténként sír, mert a gyerek (2,5) semmilyen érzelmet nem mutat felé (...). Ő az a gyerek, aki egész nap ölelget és azt mondogatja, hogy szeretlek. Mit mondjak erre? Ha van egy kis időm, beszélgetek az anyukával."
"Azt mondja ma az egyik gyerek (3), hogy apa megígérte, hogy egész hétvégén nézhetem a bogyóésbabócát, ha csöndben vagyok az autóban."
"Ahogy leülünk az asztalhoz és beszélgetünk evés közben, mindenki elkezd enni. Érted, mindenki."
"Nálunk összesen 1 hét szünet van, nyáron. Az összes többi időben nyitva vagyunk. És ha hiszed, ha nem, a gyerekek 90 százaléka is bent van. 52 hétből kis túlzással 50 hetet. És még csak most mennek oviba."
Aztán nagy ugrás, kamasz lesz a gyerek és mérgesek vagyunk rá, hogy túl sokat mobilozik, a screen time kezelhetetlen, szemtelen, nem figyel oda, motiválatlan, sokszor agresszív.
Az, hogy 2-3 évesen mobilon vagy képernyőn néznek tartalmat az elsősorban azért problémás, de nagyon, mert így alapvető funkciók nem fejlődnek megfelelően az agyban. Emellett a játszás, mint olyan (amiről tudjuk, hogy elképesztően fontos a fejlődéshez) szinte teljesen kimarad az életükből. Ez ráteszi őket egy olyan "pályára", ami nagyon nehezen visszafordítható.
A párhuzamot azért írtam, mert pont ugyanezek miatt jönnek a szülők, hogy "baj van a kamasszal, csak a mobil az élete". A kisgyerekkori kütyüzéstől függetlenül a mobilozás a kamaszkor egyik alapvető "lételeme", a mobilozás, a mobillal való élet, a mobilon való kommunikáció.
Ezt mindig úgy érdemes megközelíteni, hogy tudod-e: mit talál meg ott a képernyőn, ami nincs a valóságban? Mit ad neki a mobilozás? Biztonságot? Láthatóságot? Sikerélményt? Mitől veszi el az időt? Szerinted ez sok vagy nagyon sok? Szerinte mennyi lenne az elég? Milyen szabályok vannak a mobillal, képernyővel kapcsolatban otthon?
Nem akarom leegyszerűsíteni a kérdést, de az, hogy a kisgyermekkor és a kamaszkor között van valamiféle kapcsolat, az nem kérdés. A kérdés most csak az, hogy kértek-e segítséget. Vagy azt gondoljátok, hogy az idő majd megoldja.
Szücs Szilvi mediátor
Kép: Holly Andres, Pinterest
