A teremtő intelligencia erői

27/11/2024

Már nem képedek el semmin. Tudod, a béke a nyugalom elérése nem olyan dolog, amit a körülmények hoznak el. Az ember azt hiszi, hogy ha majd a körülmények megváltoznak, jóra fordulnak, akkor nyugalom lesz és béke.
A nyugalom, a béke állapota az a mindennapi élet alapköve és ezt magunkban kell megtalálni, művelni olyan szintre, hogy ez legyen a természtes állapotom, mindenféle zűrös körülmény ellenére. Ez bővebb kifejtést érdemelne, mint ahogy a legtöbb témám is.

Sajnos az a tapasztalásom, hogy nagyon kevesekhez jutnak el innen az oldalról az írásaim. Elvileg több ezer követője van ennek az oldalnak, és úgy tűnik, hogy a levegőbe lógnak a dogok. Hát, ilyen az algoritmus - azt mondják. 🙂

Az jár a fejemben, hogy egyszer biztosan vége szakad az elképedéseimnek: az emberi viselkedéssel kapcsoltadban. Vége lesz, de nem magától.
Vége akkor van, amikor véget vetek neki. Mármint az elképedéseimnek.
Már semmin sem csodálkozom.
Ismerem a játszmák összes trükkjét, szándékát. Minden játszma addig tart, amig megtanuljuk a leckét. És ha kész a lecke, akkor többé már nincs rá szükség.
Minden nap, minden helyzet, hatalmas tanulást rejt magában. De van az pont, hogy továbbmegyünk - felismerve azt, hogy itt már az utolsó lecke is látható.
Tisztafejjel felméri az ember, látja a lélek szemével, hogy valójában mi is történik.
Nem a felszínen. NEM! NEM! Sokkal, de sokkal mélyebben.
Túl a gondolatokon, túl az érzelmeken, túl a beszéden, túl mindenféle eszmefuttatáson, kifogáson, meggyőződésen, meggyőzésen, állításon, önigazoláson, megmagyarázáson. Túl az elképedésen is, a megértés tüze lángba borul.
S véget ér egy olyan háború, ahol a lélektelen a lélekkel szembefordult.
Pataki Erzsébet Édua
2024.08.02

27/11/2024

🥰🥰🥰

Ne görcsölj semmin? Ne erőlködj? Tudom, hogy fáj, tudom, hogy feszít, mégis - tarts ki!
Hallani egy távoli visszhangot. Amikor megszólal a lélek, kedvesen vigasztal, bátorít.
Vannak "nehéz szülések - születések az életben. Van, hogy ezt egyedül kell végig vinned.
Egy születés, mindig egy új remény világnak. Gazdagabbak, sokszínűbbek lehetünk általa. De az ember nem így gondol erre. Rátelepednek az új jövevényre, mutogatják, versengenek vele, és majd mindenki megakarja neki mondani, hogyan éljen, mit hogyan gondoljon, mi a helyes, és mi nem. Pedig csupán gondoskodásra, figyelemre, támogatásra, az értékek megőrzésére, szeretetre, és egy olyan környezeti milliőre van szüksége, amelyben a lélek kiteljesedése is szükség van, nem csak az elme pallérozására.
Pedig a kis jövevény abszolút tisztában van még azokkal az értékekkel, amelyek fontos elemi az életnek.
Az ember élete bizonyos szakaszokból áll, és amely szakaszban már tud tovább fejlődni a lélek, akkor borulás van. És újra kell kalibrálni az életünket. Mehetnénk tovább, fejjel a falnak. de meg kell értenünk, hogy ez a szakasza életünknek eddig tartott. Nem megy tovább ez az út - vége van. Egy lecsengő életszakaszban már érlelődik az új, de még nem tudjuk, hogy az milyen lesz. Azt hisszük ez vég, minden elveszett, de ez nem igaz.
Új köntös kell az új embernek. Hiába akarjuk magunkra húzni a régit. megkopott, idejétmúlt, színtelelen, élettelen. És ezt siratjuk, foggal körömmel ragaszkodunk hozzá egy életen át. Ez az, ami miatt nehéz az újjászületés. Megtetézve azzal, hogy - Úr isten! Mit is vihetnék magammal tovább?
Ahogy volt, úgy semmit. Amire nincs szükség, az hagyni kell! Amit vinni akarok, azt pedig újra kell értelmezni, új nézőpontba helyezni, szelektálni, rendszerezni, újra értékelni, legyen az bármi, de legfőképpen én magam. Miért?
- Mert így sokkal könnyebb, szabadabb, mélyrehatóbb, nemesebb, szeretetteljesebb.
Munka van vele, de ez nem lóverseny. Nagy türelem, gondoskodás, kitartás kell hozzá. És tudd! Ez a dolog rád vár - senki sem veszi el az orrod elől, senki nem csinálja meg helyetted, így mindennek a gyümölcsét is te fogod begyűjteni.
Bár sokan próbálkoznak más tollával ékeskedni, de az a helyzet, hogy az nem te vagy. És az, soha nem lesz ugyanaz, amiből te hiányzol. Az borul, mert soha nem lesz hiteles. Üres marad az a fazék, nem tápláló az az étel, melyet a te kezed, a te szíved, a te lelked nem érintette meg, amit előkészítettél.

Pataki Erzsébet Édua

27/11/2024

"Aki kardot ránt, kard által vész el." Aki csatába megy az számoljon a bukás lehetőségével. Aki másnak vermet ás, az maga esik bele. Ilyen és hasonló közmondások futnak át a fejemen. Szerepek, szerződések, fogadalmak, meggyőződések bomlanak, omlanak most le. Minden lenullázódik. Megtelt az emberi tudat olyan dolgokkal, amelyek lassítják a memóriát. Szóval, törlés és frissités következik.
Aki soha sem takarít, az bizony ellepi a szemét. Így van ez az emberi tudattal is. Így van ez a testünkkel, az érzelmeinkkel. A lélek fulladozik, és kitörni készül.
Egy emerkupacot látok egymás hegyén - hátán. Bőszen agyabugyálnak valamit, vagy valakit. Azt sem tudják, hogy mit csinálnak. Csak csinálják, mert más is csinálja. Egyszercsak hatalmas menydörgés remegteti meg a földet, s a lélek minden erejével ledobja magáról a csőcseléket. Nagyon meglepődnek, is futnak ki merre lát. Csak néhányan maradnak, s ámullattal nézik; felismerve, hogy mit művelnek voltaképpen.
Az modják egyesek, hogy tömeges ébredés lesz. Na, persze lehet. Csak hogy az ébredés nem mindenkinek lesz sétagalopp.
Sokan nincsenek felkészülve erre az ébredére. Újat szeretnének, többet. Arról viszont megfeldkeznek, hogy ehhez egy megújult, totálisan áttranszformálódott tudatu ember is kell. A régi az eddigi tudat kevés ehez.

Mi jár a fejemben? 🥰hmmm........, hogy milyen egyszerűen, és bölcsen tanít az élet másokon keresztül. Már nem várok senkire, semmi kedvem, sem ingerem alkalmazkodni a félvilághoz.
Ígéret: várakozás - akadályoztatás. Azon gondolkodom, hogy -milyen érzések kavarognak ilyenkor bennnem, mi az az állapot, amit ez megidéz?
Korábban dühös voltam, és szomorú is egyben. Feszült állapotba kerültem.
Most azonban teljesen más érzések, más állapotok, amik fennálnak.
A játszmázások, a direktbe menő várakoztatások sem hatnak meg.
Az igazság messzire ordít, s aki azt hiszi, hogy én ezt nem látom, nem sok jót gondolhat rólam. De ez róla szól és nem rólam.
Aki ígér, ne gondolja azt, hogy szívességet tesz!
Aki várakoztat, ne gondolja azt, hogy kicseszett velem!
Aki pedig direkt játszáma kezd, ne gondolja azt, hogy megvezethet!

Nem vagyok olyan kicsi, mint amilyennek ők hisznek.
Aki ígér és nem teszi meg - a megbecsülését járatja le.
Aki megvárakoztat, a megbízhatóságát járatja le.
Aki pedig direkt játszámába kezd, s bumerángot hajít, hogy lefejezzen, az nem ismeri a tisztességet, nem tiszteli a törvényt - hogy bumeráng ott landol, ahonnan útra kelt.

Mi ez az érzet, és mi ez az állapot.
Egy kapu előtt állok. a kapu két oldalán egy-egy sötét arcú, sötét csukjás őr áll. Karjuk a mellkasukon összefogva, enyhén meghajtott fejjel - fegyvertelenek. Nagy - nagy nyugalommal tekintek vissza mindenre, és mindenkire, amit magam mögött hagyok. Már nem vagyok szomorú, hogy nem jöttek velem. Már nem érnek el, hogy vissza rángassanak a szerintük "nagybetűs" életbe.
Olyan ez, mint az átmenet, amikor az ember minden terhet letesz.
Így legyen! minden téren, minden térben és minden időben!
Pataki Erzsébet Édua

01/09/2024

Egy életút olyan, mint egy végtelen spirál. Sokan úgy vélik, hogy a spirálon felfelé kell menni, ha erőlködve - akkor is. Ezért aztán sok a zuhanás, nagy az elégedettlenség. Ingatag ez így, akár Bábel tornya.
Bizonyára sokan láttatok már lyukfúró gépet. Az elején hegyes, ami a földbe váj, és felfelé folytatólagosan egyre szélesedő fémlap, amely spirálisan van kiképezve.
No, de hogy jön ez ide - gondolhatjuk.
Nagyon egyszerűen a szemünk elé tárja a felfelé haladás titkát. Ahogy egyre mélyebbre halad a fúrógéphegye, amit mondani sem kell, hogy az ember hozza működésbe, és a spirális részesze szélesíti a lyukat, közben felszínre is hozza, amit kivájt.
Olyan látvány, hogy egyszerre megy lefelé és fölfelé a szerkezet. Ilyen fura elválaszthatatlan módon.
Ugyan így működik az egyéni tudatfejlődés mechanizmusa, és itt is az ember hozza működésbe. Szóval, nagyon kelessz a saját fejlődésedhez, és ahhoz, hogy emelkedhess, lefelé, illet így mondom - befelé a tudatod bugyraiba. Ha nem ásol elég mélyre, soha nem leszel stabil, sőt, az emelkedésed sem lesz könnyed, biztonságos, stabil. Ha megállsz félúton, és azt hiszed már készen vagy - stagnálni fog a fejlődésed. A mindent tudok - csalóka illúziójába esel.
Úgy kedveseim, addig kell ásni, még el nem jutsz önmagad teljességéhez.
Nem számít, hogy mit gondolsz most magadról, mit hiszel, hogy ki vagy - ez még nem a teljes igazság. Az elgondolások, tapasztalások útja, vagy hogy mit hiszek, nem elegendőek a megértéshez.
A megértés a kulcsa mindennek.
A megértés az a pont, ahogy végig mész egy körön, és a kör utolsópontján megszületik a megértés, itt indulhatsz el egy másik spirálkörön. Ezen a ponton történik egy dimenzió ugrás. Az emelkedés. Éppen így működik a DNS spirálunk is. A DNS - ünk működését a tudatban zajló folyamatok befolyásolják. Vagy roncsolják, vagy javítják a sérüléseket, a vagy építik. Mindezek minőségét a gondolkodásmódunk, hitrendszerünk, érzelmirendszerünk állapotai, viszonyulásaink, bírálataink, látásmódunk, szándékaink terveink, álmaink minősége határozza meg. hogy mi fog történni.

Azt mondom én, hogy nincs semmi a világon, hogy valamilyen módon ne legyen összefüggés a dolgok között. A teremtő olyan egyszerűen, és tökéletesen alkotta meg a világot, és benne minden létezőt, hogy az embert ámulatba ejti. Minden, ami létezik: ugyan azon a nyelven, ugyanazon az elven működik.
Csak az ember hiszi, hogy feltalálta a spanyolviaszt, és hogy ő tud mindent a legjobban😃
Csűri csavarja, kitekeri mindennek a nyakát😃pedig csak meg kellene látni, és értelmezni a kézzelfogható dolgok működési elvét.
Azon az elven kell működnie, működtetni magát az embernek, mint ahogy egy lyukfúró működik és működtetve van.
Banálisnak, esetleg közhelyesnek hangzik?
Lehet! Bárki mondhatja rá.
De ettől még ez az igazság, és pedig a spirituális látásmód és élet legnagyszerűbb formája. Amikor a természet a kézzelfogható dolgok, a tudomány, a láthatatlan világ összemosódik, összeolvad újra a tudatban - mert hisz mindig is egyek voltak - az élet valós arca tárja fel önmagát.
Pataki Erzsébet Édua