Gál Anita klinikai szakpszichológus

28/01/2026

Februártól az online rendelés mellett Tokajban is tudok klienseket fogadni.

07/01/2026

A jászberényi rendelés január végétől megszűnik.
Online továbbra is elérhető vagyok, új klienst is tudok fogadni.

11/09/2025

Sok kliens keres meg azzal, hogy kéretlen, katasztrofális fantáziák gyötrik, szeretteik haláláról, váratlan tragédiákról, elképzelt krízisekről. Könnyek között mesélik el, mennyire felkavarja őket mindez, és a legtöbben nem értik, miért történik velük. Pedig az idegrendszer mindig vissza akar térni ahhoz az állapothoz, amit gyermekkorban megtanult „normálisnak” érzékelni. Ha valakit kiabálás, kiszámíthatatlan harag, feszült légkör vett körül, akkor a készenlét és a félelem vált az alapállapotává.

Így fordulhat elő, hogy amikor felnőttként végre nyugalom lenne, az idegrendszerünk idegennek érzi azt. Mintha hiányozna valami. És ilyenkor maga teremti meg a feszült állapotot, elkezdünk fantáziálni tragédiákról, és ezekkel együtt jönnek a megszokott szélsőséges érzések. Ez a paradoxon: a test úgy próbálja biztonságban tudni magát, hogy közben felzaklat. Mert a zaklatottság ismerős, a nyugalom viszont idegen.

A jó hír, hogy ez nem végérvényes. Tudatossággal és gyakorlással újra tudjuk írni a mintát. Megtaníthatjuk az idegrendszerünknek, hogy a nyugalom is otthonos lehet, és nem a vihar előjele. Hogy a csendben nem veszély lappang, hanem pihenés és erő. Amikor elkap minket a sötét fantázia, tudatosíthatjuk, most nincs baj. És lassan megtanulhatjuk azt adni magunknak, amit gyerekként nem kaptunk meg, megnyugtatást, biztonságot, elfogadó jelenlétet. Mert nemcsak a félelem lehet természetes, hanem az is, hogy békében élhetünk.

08/09/2025

Sokszor hallani egy-egy halálesetnél, hogy „miért pont ő?” - miért pont a csupaszív, másokkal törődő, kedves ember az, aki idejekorán távozik. A pszichológia egy ideje figyel arra, hogy bizonyos személyiségtípusok gyakrabban kapcsolódnak súlyos betegségekhez. Nem azért, mert bárki felelős lenne a betegségéért, hanem mert a gyerekkori tapasztalatok és a környezet formálják a személyiséget, a személyiség pedig közvetlenül hat az idegrendszerre, az immunrendszerre, végső soron a test ellenálló képességére.

Sok súlyos betegséggel élő ember történetében ugyanaz a minta rajzolódik ki, hihetetlenül erősek, mindent elvállalnak, mindenkihez van jó szavuk, rengeteg felelősséget visznek, és mindig mások igényeit helyezik előtérbe. Ritkán beszélnek magukról, inkább másokra figyelnek. Ha mégis sikerül bepillantani a múltjukba, gyakran egy magányos, túl korán felnövő gyermeket látunk, elhanyagolást, bántalmazást, idejekorán rájuk szakadt felelősséget. Gyerekként cserbenhagyták őket, ezért felnőttként újra és újra cserbenhagyják önmagukat.

Ők azok, akik megtanulták elnyomni a szükségleteiket, alárendelni a saját életüket másokénak, végtelenül erőssé válni, mert nem volt más út a túléléshez. Csakhogy ennek ára van. A határok hiánya, a túlzott megfelelés, a saját igények elfojtása idővel felőrli a testet. A test jelez, fáradtsággal, tünetekkel, betegségekkel. És ez nem büntetés, hanem kétségbeesett segélykiáltás. Hogy meghalljuk-e, változtatunk-e, ahhoz kell bátorság, tudás, támogatás. Nem mindenkinek sikerül. De mindig van esély arra, hogy az erőt, amit eddig a túlélésre fordítottunk, végre önmagunkért kezdjük használni.

06/09/2025

A poszttraumás stressz zavar nem mindig úgy néz ki, ahogy a filmekben látjuk. Lehetnek apróbb, meglepő tünetei is, amiket könnyen másnak tudnánk be.
Ezért is annyira fontos szerintem, hogy beszéljünk róla, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy milyen sok arca (tünete, következménye) lehet.
Ha rajzon lévő jelekben magadra ismersz, fontos tudnod: nem vagy egyedül. 🤍

03/09/2025

Nem mindig az bírja legtovább, aki valóban erős, hanem aki nem mer összeomlani. Az, aki gyerekként megtanulta, hogy nincs, aki elkapja, ha elesik, inkább állva marad mindenáron. A világ gyakran csodálja az ilyen kitartást, pedig belül sokszor pusztító teher alatt roskadozik. Az igazi erő nem a végtelen tűrés, hanem az, ha merünk omlani és hagyjuk, hogy megtartsanak. Mert néha a legbátrabb dolog az, ha kimondjuk, hogy most nem bírjuk tovább.

28/08/2025

02/08/2025

Klinikai szakpszichológusként több mint tizenkét éve támogatom pácienseimet pszichiátriai és pszichés nehézségeik megértésében, feldolgozásában és meghaladásában. Munkámban dinamikus szemléletet képviselek, melyben kiemelt hangsúlyt kap az önismeret mélyítése, a tudattalan folyamatok feltárása és a kapcsolati mintázatok átdolgozása.

Szemléletem egyik alapelve a tudatos jelenlét fontossága, amely segít elmélyíteni az önmagunkkal való kapcsolatot és támogatja a belső béke megteremtését. Hitem szerint mindenkinél a saját belső erőforrásaiban rejlik a megoldás, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy klienseim megtalálják és kibontakoztassák saját lehetőségeiket.

Tanulmányaimat a Debreceni Egyetem pszichológia szakán végeztem, 2010-ben Viselkedéselemző BA diplomát, majd 2012-ben Egészségpszichológus MSc diplomát szereztem. A felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus szakvizsgámat szintén a Debreceni Egyetemen szereztem meg 2018-ban. Később módosult tudatállapotban alkalmazott módszereket tanultam az Integratív Pszichoterápiás Egyesület képzésén, ezek közül elsősorban a katathym imaginatív pszichoterápiát (KIP) alkalmazom rendszeresen a terápiás eszköztáramban. Jelenleg testfókuszú terápiás módszerben képződöm, bioszisztemikus szomatopszichoterápiát tanulok, hogy a testi élmények bevonásával még eredményesebben támogathassam klienseimet.

Az évek során egyre inkább a traumafókuszú szemlélet került a figyelmem középpontjába, mivel úgy tartom, hogy a feldolgozatlan élmények, különösen a traumatikus események sokszor alapvetőek a személyiségfejlődés és a mentális egészség szempontjából.

Pályafutásom során rövid ideig dolgoztam nevelési tanácsadóban, majd 2013-ban a Jászberényi Szent Erzsébet Kórházba kerültem, ahol széleskörű tapasztalatokra tettem szert a különböző pszichés problémák kezelésében. 2021-től a Ceglédi Toldy Ferenc Kórház és Rendelőintézet Pszichiátriai Gondozójában végeztem diagnosztikai és terápiás munkát.

Az állami egészségügyben eltölött évek után azért dönöttem úgy, hogy magánrendelésre váltok, mert személyre szabottabb, rugalmasabb és mélyebb támogatást szeretnék nyújtani klienseim számára, egy biztonságos, elfogadó környezetben.

Fontosnak tartom a folyamatos szakmai fejlődést, ezért rendszeresen részt veszek képzéseken, konferenciákon, továbbá saját magam feljesztésére, önismeretem mélyítésére is hangsúlyt fektetek. Emellett szupervízióban is részt veszek, hogy munkámat folyamatban és szakmailag is a lehető legjobb szinten tudjam végezni.

Célom, hogy támogató és biztonságos környezetet teremtsek, ahol a változás, a gyógyulás és a belső erőforrások kibontakoztatása válhat valóra, mert hiszem, hogy „a gyógyulás útja saját belső erőnk felfedezésén keresztül vezet.”