https://www.facebook.com/490769757462631/

Zentike pici törpénk, ez a "MI Mesénk", Kossuth Lajos utca, Torvaj (2025)

10/07/2025

Sziasztok!

Zentinek lett egy dobozkája amibe elrejt***e a már gazdára talált, elkészült, erőt és motivációt adó kulcstartóit! Vigyáz rá és feltölti őket élet energiával, ameddig az újdonsült tulajdonosukhoz nem kerülnek!

Zenti oroszlános sztorija a klinikára kerülés első napjait ídézi! Moncsi, Zenti kedvenc oroszlánját dobta be a szélsebes pakolás közepette 2024.07.23-án! Aznap kezdődött Zentike kálváriája, bátor és kitartó harca a leukémiával és az agyvelőgyulladással! Kedves kis plüsse végig mellette volt a legnehezebb napokban is. Együtt aludtak, együtt várták ameddig befolynak a kemók! Ott volt mellette és vele, végig, akkor is amikor csak nézni tudott, akkor is amikor újra menni tanult, amikor kimondta az első szavait, újra és sokat segített neki a fogás elsajátításában is! Hű társa és barátja maradt jóban, rosszban! Minden elalváskor szorosan átölelte és együtt merültek el az álmok tengerében! Aztán amikor Zenti sokkal jobban lett egyszer csak azt mondta:

Meggyógyulok mert: "Erős vagyok mint az oroszlán!"

Majd Nénje kitalálta hogy Zenti történetével így tud segíteni nekünk és nektek a mindennapi kihívások lekűzdésében! Felhasználva ezt már-már szálóigévé avanzsált mondatot, tervezett egy kulcstartót amire Zentivel közösen fest***ek neked egy szivecskét is! (Mondjuk Zenti azt mondta: " A Nénje csinálta, én csak fett***em" ♥️♥️♥️)(fett***em=fest***em😂)

Zenti motívációs kulcstartóit 1490ft-ért megveheted így támogatva családunkat és csökkentve terheinket.
Ha eljössz érte, szívesen átadja személyesen neked Zenti, így megnézheted hogy ez a kisember nem a levegőbe beszél, megkűzdött és úgy nézki, ő fog győzni mert erős mint egy oroszlán!

Ha a kulcstartót a kulccsomódra rakod, vagy csak felaksztod otthon, nap mint nap eszemdbe fog jutni hogy erős vagy mint az oroszlán, minden sikerülhet, bármi történik, bármekkora baj van! Hiszek Zentinek és hiszek benned is!

Zenti nevében is, köszönjük az eddigi és leendő megrendeléseket! Várunk mindenkit szeret***el aki Zentitől szeretnéd a saját oroszlános kulcstartóját megkapni! ♥️♥️♥️

Köszönjük ha megosztod és együttérzéssel kezeled Nénje önzetlen törekvéseit! 🥰🥰🥰

Rendelni üzenetben lehet:

Mónika Polyák ♥️-nál

Annamária Szigeti Nénjénél

Szigeti Zoltán-nál

Piroska Zrinyi Mamánál

Köszönjük és hálásak vagyunk!

25/06/2025

A bejegyzéseim több mint 50 reakciót kaptak az elmúlt héten! Köszönet mindenkinek a támogatásért! 🎉

21/06/2025

Köszönöm ha segítesz, mi is segítünk neked! Ha nehéz helyzetbe kerülsz vedd a kezedbe a kulcstartót és jusson eszedbe hogy nem szabad feladni és erősnek kell lenni! Zenti tudja és egy percre sem adta fel, mert "erős mint az oroszlán! Te is az vagy! ♥️

Köszi ha megosztod! ♥️

21/06/2025

Sziasztok!

Ezer dologról jöttünk beszámolni, annyi minden történt velünk az elmúlt két hét folyamán. Zenti eredményei jól alakulnak, tegnap előtt megkapta 5-ből a második MTX-et gerincbe. Szálás nem volt, tele volt a Lions ezért hajnalban indultunk a fiúkkal a klinikára. Nem mondom a hajnali felkelés nehezen ment, Zenti nyűgös volt, megint nagyon későn aludt el és nem sokat pihent. A okokra és a miértekre kitérek majd külön is, mert jelenleg negatív mozgatószála a történés az életünknek.
Zalán 3. osztályba léphet, vége az évnek, megvolt az évzáró. 8 évesünk nagy hőse a családnak, az elmúlt 1 év történései ellenére, nagyon büszkék vagyunk a teljesítményére, 2 négyese lett a bizonyítványában a többi jegye 5-ös. Mondhatok közhelyeket, hogy rosszabb sose legyen, stb...... De ez egy teljesen más élethelyzet amiben volt, van és talán marad is. Zalán nagyon sokat volt "egyedül" az elmúlt évben. Próbáltunk mindenféle módon könnyíteni a helyzetén, mindenféle megoldásokkal megoldani a megoldhatatlant. Zalán egyik napról a másikra megtudta hogy milyen "egyedül" a nagyvilágban. Zárkózó típus lelkileg, magában próbálja megoldani a napi gondjait problémáit. Igen sajnos sokszor nem voltunk ott, sőt egyáltalán nem voltunk ott mind szülők, száz százalékig, majdnem egy évig. Moncsinak esélye nem volt az ölelésen és a pár órányi szeretgetésen kívül, egyéb Zalánnal kapcsolatos problémát megoldani. Próbálkoztam, de egyszerűen nem tudtam az eddig megszokott életet pótolni egymagam és nagyon sokat kellett nélkülöznünk egymást így is. De azért szerencsémre született nekem egy kishúgom aki 150%-ban támogatta és mint eddig is, sajátjaként "nevelte" szerette és gondoskodva végigkísérte őt ezen a nehéz úton.
Szomorúan de büszkén és pozitívan tekintünk vissza erre az időszakra. A fiúk tovább léptek nagyon ritkán néznek vissza, szinte csak néha-néha percekre. Levonták a tanulságokat és mennek előre rendületlenül, félelem nélkül és őszintén akarva. A jövő a fontos nekik a közös élmények az együtt töltött mindennapok. Ami kimaradt azt mindennap pótolják egy kicsit. Többet lazítanak együtt, fekszenek egymás mellett, sokat nevetnek és összefont lábakkal "töltik" egymás életerejét. Sokszor csak nézzük őket a szoba ajtóból és hallgatjuk a "nagy" beszélgetéseket, amely egy négy és egy nyolc éves fiú között zajlik. Szinte ugyanúgy beszélgetnek mint a felnőttek a maguk módján. Zalán ezerszer elmondja Zentinek hogy ő a kis hőse, megtanítja újra mindenre, és mindennél jobban szereti és mindig lesznek egymásnak. Zenti kis 4 éves módján próbálja elmondani amit gondol. Minden órában elhangzik a "Zalán" és a "szeretlek Zalán" a szájából. Az ölelések és az összebújások sokaságából nem is bírunk feleszmélni.

Van valami, ami mostanában fontos lett a fiúknak valamiért. Őszintén és sokszor beszélnek a változásról. Először azt gondoltuk hogy a beszélgetéseinkből elkapott félszavak hatásásra reagálnak. Elkezdtünk beszélgetni velük többet, mit és miért gondolnak így-úgy bizonyos dolgokat. Azt szűrtük le hogy teljes változást szeretnének, hogy miért azt nem tudjuk!

Zalán változtatni akar:
Akar külön szobát, izgalmasabb mozgalmasabb életet, nyelvet tanulni komoly szinten, nyugalmat, kirándulást, új dolgokat felefedezni Zentivel, beszélgetni és tapasztalni, játszani és támogatni. Zalán nem kis családban gondolkodik. Legfőbb vágya Nénjével és a Kolossal lenni, amennyit csak lehet. Ezer és ezer gondolattal érvel, "döntései" mellett. Mi is csak meglepődve nézünk össze sokszor és elgondolkodunk hogy mindezt hogyan lehetne teljesíteni és hogyan szüli meg véleményét.

Érdekes módon Zenti is változtatna, pici 4 évesen :D :
Napi szinten hangoztatja hogy másik házba akar menni mert ott vannak a "gyerekei". Hogy mit is jelent ez valójában arra még nem jöttünk rá, de hajthatalan ebben. Kérdezgettük hogy milyen "gyerekei" és hol, de csak annyit mond hogy: ott vannak a gyerekeim egy másik nagy házban és oda akarok költözni.

Kis költözőmadaraink feladják a leckét. Nem tudjuk mi az oka hogy nem akarnak itt maradni és nem tudjuk eldönteni hogy jelentenek e ezek a dolgok egyáltalán valamit, vagy csak gyerekes hóbort ami elmúlik. Mindenesetre egyre jobban érezzük hogy jobb lenne most Pécshez közelebb, főleg a hajnali kelések és a visszalévő 1 év utazásai miatt. Az tiszta szerencse hogy a több mint száz oda-vissza út ellenére még nem történt semmi az elmúlt időszakban velünk. Annyiszor rohantunk siettünk fáradtan, kapkodva és annyiszor mentünk már hogy lassan tényleg csukott szemmel eltalálok addig és vissza.
Megváltoztunk, megváltozott az életünk megváltoztak a körülményeink. Most úgy gondoljuk hogy ha el tudnánk adni a torvaji házunk elhagynánk egy kicsit a balaton partot egy időre, hátha a gyerekek komolyan gondolják amit beszélnek. Megadnánk az esélyt nekik és magunknak is.

Elsősorban: Moncsi mondja is hogy szüksége lenne a változásra, amiben úgy gondolom igaza van és mivel a legnagyobb példaképem, szerelmem és büszkeségem, nem tarthatom vissza őt ebben és nem is akarom. A fiúk meg hátha okkal és nem csak hóbortból mondják amit mondanak, hiszek nekik és hiszek bennük.

Másodsorban: kiégtem, megváltoztak a lehetőségeim, a lendületem és a családképem. Nem feltétlen fontos már ami eddig az volt. Nem feltétlen a karrier és a tudásvágy a tapasztalat és a megvalósítás a célom. Jobb lenne csak élni most és megélni, kialakítani egy olyan életet ami bármilyen szituációban fenntartható és nem felesleges.
Az egész helyzet amiben vagyunk felnagyított bizonyos dolgokat:
A mi négyesünk a legfontosabb számunkra, ennél nincs fontosabb! Bármi történik bárhol bármikor megbirkózunk vele együtt!
Ezer és ezer ember van akikre számíthatunk, (számíthat bárki, még ismeretlenül is), nem várva hálát és elismerést! Nagyon nagy tanulság és nagyon nagy tapasztalat! Üzenjük a mi ezer emberünknek, vagyis Zenti ezer emberének, soha nem feledjük hogy hozzásegít***etek ahhoz amit a legfontosabbnak tartunk a betegség folyamán, a családi jelenlétet! Nagyrészt nektek köszönhetjük hogy tudtunk létezni az elmúlt évben és tudunk ezután is.

02/06/2025

Sziasztok!

Úgy érzem itt az ideje hogy próbáljam szavakba önteni a szavakban leírhatatlant! Zenti utazása, az első, ami mindent megváltoztatott! 2024 július 23. délutáni órák! Az első sokkon túl csak a szomorúság és a tanácstalanság maradt nekünk a hogyan tovább órái! Moncsi és Zenti Siófokon a Gyermek osztályon és várják a mentőt ami viszi őket az Onkóra Pécsre. Nem tudunk beszélni telefonon sokat mert folyamatos sírásban vagyunk, Zenti Moncsi karjaiban folyamatosan és hol elalszik hogy fent van, de nincsen jól! Egyszer csak ír hogy már a mentőben vannak és elindultak! Elindult egy utazás ami beleégett a tudatunkba főleg Moncsiéba mert ő élte át ott a végtelen üresség és reménytelenség érzését! Az élet úgy hozta hogy sikerült a legjobb anyába beleszeretnem 2002-ben, kitartóbbat és odaadóbbat nem is kívánhatunk a fiúkkal. Utólag próbálta elmesélni ezt a "végtelen" 2,5 órányi utazást. Azt a 2,5 órát ami szétszakította a lelkét és rádöbbent***e hogy ki is ő valójában, miért is hozta a sors a világra és miért lett pont Zalán és Zenti anyukája! A világ egyik legnehezebb kövét gördítve anyai szívére a sor! A reményvesztett utazásuk során voltak isteni segítők akik próbálták elmozdítani a sziklát hogy az záporos könnyei közben kicsit megpihenhessenek! Zenti mit sem értve élte meg az utazást, néha ébren aztán egy kicsit elaludva! Rosszullétében fel sem fogta igazán hogy egy ideig most szinte csak anya lesz a támasza és egy hosszú bezárt világ ejti rabul mindennapjait, bizonytalan ideig! Segítőink, ismerőseink a mentősök! Köszönjük Ricsi és az összes kollégádnak a kedvességet és a törődést, kitartást és minden jót kívánok a mindennapi munkátokhoz ha ez egyáltalán lehetséges számotokra! Ti vagytok akik szemtől szembe látjátok első körben ezeket a drámai tragédiákat! Elindultak, minden egyes méterrel azt éreztem hogy a lelkemet tépi ki a világ! Moncsiét el sem tudom képzelni azóta sem! Zalánnal egész este sírtunk, megállíthatatlan síró rohamot kapott. Elveszt***e az életét és a motivációját a mindennapjait egy nap alatt! Csak rajtam feküdt és sírt meg sem tudott szólalni! Megijedtem, szólnom kellett a Nénjének és a Kolosnak akik azonnal jöttek, nekik sikerült kicsit megnyugtatni! Azt le sem tudom írni milyen éjszakánk volt és milyen első reggelünk! Kongtunk az ürességtől mindketten, szó szerint!
Moncsi és Zenti döcögve igyekeztek a "világot jelentő", számunkra ismeretlen de így utólag a LEGJOBB HELYRE amit abban a pillanatban kivánhattunk! Moncsi elmondása szerint, egész úton sírt nem is tudott mire gondolni közben, sírt Zenti miatt, Zalánért, értem, a kutyákért, sírt mindenért még a fiúk otthon eldobált zokniai miatt is! Bármit megadott volna ha abban a pillanatban le kellett volna ezerszer is értük hajolnia. Aztán hívott hogy megérkeztek és azt mondta: nem "tudom elképzelni" mit élt át az út alatt! Az az igazság hogy nem is! Próbáltam elképzelni de mivel hogy őt ismerem és szeretem a világon a legjobban, tudom hogy milyen mélységei vannak! Tudom hogy órákat képes sírni egy poszton amiben egy beteg kisgyermek van, tudom hogy hogy éli meg az anyaságot legbelül, és azt is hogy minden vágya egy fiú volt és kettőt kapott, ami a mindenséget jelenti számára. Tudom hogy összeszorul a lelke ha csak kórházba kerül valaki, de még akkor is ha csak a fiúk egyszerüen lázasan fekszenek! De még egy szenvedő kismadár láttán is órákra szomorú lesz! Azt is tudom hogy a két fiúnk a mindene csak nekik él amióta megszülettek és az élete árán is képes bármire értük. Sokat beszélünk azóta, sokszor megkérdezzük egymástól hogy miért nem mi Zenti helyett, miért neki kell megélni 2,5 évesen ezt a fajta szenvedést és Zalánnak miért kell hirtelen felnőni 8 évesen és miért kell őket szomorúnak és összetörtnek, meggyötörtnek látni!? Miért pont velünk és miért pont most? Ezekre a kérdésekre soha nem kapunk kielégítő választ! Már nem is keressük! Próbálunk mindennap örülni, minden egyes pillanatnak az együtt töltött időnek és egymásra koncentrálni de nem erőltetve hanem zsigerből, genetikából! Úgy ahogy az jön! Ahogy nézzük most a fiúkat együtt, mindketten úgy gondoljuk hogy valamit jól csináltunk! Pedig nem vagyunk hibátlanok, korántsem!
Mindenesetre Zenti jól van, egyre felszabadultabb és egyre erősebb, jó a kedve, megéli a pillanatot! Zalán bölcsebb lett és sokkal tapasztaltabb, szívből szerető, örök segítője támogatója Zentinek és a legbüszkébb testvér, mi meg rá vagyunk a legbüszkébbek! Mindezt rendezte magában, cipelve nemes terhét szeret***el és bizonyítva hogy a legjobb testvér a világon! Zenti felnéz rá, csodálja és a kicsi szíve összes szeretetével szereti édestestvérét, aki megtanította újra mosolyogni, járni, beszélni és vigyázott rá és aggódott érte a legnehezebb időszakban is! Amellett hogy a két gyermekünk a legnagyobb szerelmünk a legnagyobb tanítóink is lettek!

Tisztelt szülők! minden egyes gyermek ajándék! Igaz sokszor nem úgy cselekszenek mint ahogy akarjuk! De nem is ez a lényeg! Mi azt tapasztaltuk a lassan egy évünk során hogy őket két dolog érdekli! Röviden megfogalmazva a két dolog a SZERETET és a JELENLÉT! Bár nem vagyok túl bölcs de azt tudom javasolni hogy "légy jelen", bármikor,bárhol, ha szükség van rád, és SZERESS, feltétel nélkül, úgy szívből!

Mi büszkék vagyunk a kitartásukra és mindennél jobban szeretjük őket és hálásak a feltétel nélküli szeretetükért! 🥰

🥰Köszönönjük ha olvasod és megosztod!♥️

Moncsi, Zolika

27/05/2025

Sziasztok!

Régen jelentkeztünk. Múlt hét szerdán és csütörtökön újra meglátogattuk Zentivel az onkót Pécsett! Megkapta Zenti az elmaradt MTX-ét gerincbe, lumbálással egybekötve! Minden rendben ment, Zentike annyira ügyes és bátor volt hogy egyedül ment a kezelőbe az altatásra, anya nélkül! A doktor nénivel mindent megbeszélt és velement önként bátran! Mindig aggódunk és izgulunk, főleg ha gázzal altatják, volt hogy rosszul volt tőle! Most minden rendben ment, a beavatkozás után nagyon sokat aludt, szinte egész nap! Délután háromkor el tudtunk indulni haza, 6 felé hazaértünk! Szerdán reggel elindultunk hogy csütörtökre kipihenten a Lionsból korán el tudjunk indulni a klinikára! Zentike időben elaludt este, pedig egyfolytában azt mondta hogy otthon akar aludni! Bogika is pont most volt kezelésen így szokás szerint eljátszottak együtt és szokás szerint nagy szeretetben ölelkeztek, mint minden találkozáskor! Zenti igazi Don Juan, még virágot is szedett Boginak, amit Bogika hatalmas öleléssel, nagy örömmel fogadott!

08/05/2025

a futásért #289.nap

289. nap! Harc a futásért.....

Soha nem gondoltuk hogy bizonyos apró, magától érthetődő, természetes dolgokért is harcolnunk kell. Elsősorban neki, nekünk meg végig segíteni kell mindenben, ami korlátok közé szorította picike életét. Elsősorban el kell fogadnunk ami történt, pont velünk, pont most, pont vele, pont ..... pont.....és pont.
El kell fogadnunk hogy változtatni nem tudunk, ami történt az nem rajtunk múlik és múlott. Az első amit éreztünk a teljes összeomlás után: jó, most megfogjuk egymás kezét, szorosabban mint valaha, mert ezt most négyen kell végig csinálni!
Szeretett, rózsaszín kis buborékunk, minden és szó szerint minden fizikai fájdalommal és lelki kínnal megküzdött "ÉRTÜNK". Felelősségből, feltétel nélküli szülői szeretetből, varázslatos testvéri kötelékből, természetesen 289-napja fogjuk a kezét!
Fogtuk akkor amikor bekerült a klinikára, fogtuk akkor amikor öntudatlanul feküdt, fogtuk amikor rohamai voltak, amikor nem tudott tőlük aludni, fogtuk amikor magához tért, fogtuk amikor először nyelt újra, fogtuk amikor beszélni tanult, amikor újra felült, újra fogni tanult, fogtuk amikor először felállt kapaszkodva, amikor az első lépéseket t***e újra, fogtuk amikor elesett és újra és újra felállt, fogtuk amikor először hazajöttünk. Fogjuk amikor a kérdéseit teszi fel, nap mint nap: "miért nincs hajam?", "miért vagyok nagyon beteg?", "miért nem mehetek a Dávidkához?", "miért nem mehetek a Dédihez?", "miért nem mehetek a Nénjéhez?", "miért nem mehetek bóba (Bolt)?" "miért van tasakom? (Centrális kanül)", "Mikor veszik ki, anya?", "Mikor gyógyulok meg, Apa?", "Mikor jön a Zalán hozzám?", "Miért nincs itt velem Apa és a Zalán?"
Ezer és ezer kérdéssel, nap mint nap a hátunk mögött, ezer és ezer lelki terhet jelentő válasszal jutottunk el a 289. napig. Kimerítették a kérdések és válaszok a lelkünket, de mégis van erőnk újra és újra válaszolni. Zalánnak és Zentinek kimeríthetetlen tartalékjai vannak, nem is értjük miért és miből, csak egyszerűen mintha közös lenne és gondosan adogatnák egymásnak úgy, hogy épp azon a napon kinek termelődik több. Zalán megküzd a napi harcaival, Zenti megváltozott, más lett a napi rutin és más lett a közös életük mint 289 nappal ezelőtt! Zazi megtanult együtt élni, elfogadni és segíteni, őszintén, leírhatatlan testvéri szeret***el. Elviseli és alkalmazkodik Zenti megváltozott milliőjéhez és korlátozott jelenlegi mivoltjához és biztos benne hogy újra a régi lesz. Természetesen segíti mindenben, feltételek nélkül. Elviseli az állandó harapást, alvási nehézségeket a korlátozást és elviselte a 200 napot, szinte teljesen, anya és testvér nélkül. De Zenti újra közöttünk van és berendezkedett itthon, rója az utcákat és lerázza magáról az elmúlt hónapok porát! Lassan és mértékletesen halad előre. Nemsokára a 365. napon eléri hogy kevesebb legyen vissza mint ahonnan elindult! Mi meg reménykedünk hogy az út utolsó egy éve nyugodtabb és gondtalanabb lesz számára.
Megfogjuk egymás kezét és futunk! Mert a cél a FUTÁS megtanulunk újra futni együtt és ha Zenti biztos már bent akkor elengedjük a kezét amíg egyedül fut egy kicsit szabadon!

Minden egyes mozzanat amit most élünk az élet apró örömeiről a kitartásról és a szeretetről szól. Valamiről beszélnem kell még, valamiről ami nyomja a lelkem és amit nem elég csak egyszer kiemelni!

2024.07.23-án egy pillanatra egyedül maradtunk! Egy nap leforgása alatt a mi kis négyesünk kettészakadt! Próbáltuk belőni hogy most kinek mi a feladata az elkövetkezendő 2 évben, próbáltuk felosztani a teendőket és a célokat. Próbáltunk megoldást találni és megoldani. Mindezt akkor amikor belül kiürültünk! Eltelt pár nap és azt vettük észre hogy elkezdtetek beszivárogni az életünkbe. Beszivárgott a szeretet a törődés a megértés és a támogatás. Mondhatom azt hogy legalább ezren lettünk, meg sem tudjuk számolni már.... EZREN LETTETEK VELÜNK!!! Az történések felénél úgy gondolom meg egyszer elmondom hogy köszönöm nektek, nélkületek nem lennénk ebben a formában így itt! Zenti nagyon szerencsés hogy vagytok és mi is, pont ezért hoztuk létre a Zentike pici törpénk, ez a "MI Mesénk" oldalt ahol továbbra is követhettek minket! Annyi sok komment és reagálás, megosztás van a posztoknál hogy szinte el sem hisszük és a követések száma miatt is hálásak vagyunk! Köszönjük

Igen 289 nap! Tegnap Zenti már futott, igaz csak öt-hat métert, de mi úgy éreztük hogy megnyerte a Maratont!

03/05/2025

Sziasztok!

Heti rendszerességgel járunk a klinikára még mindig. Zentikének állítják a gyógyszeres kemót, így minden kedden vérkép. Zenti jól van, kezd visszarázódni az életbe. Minden nap egy újabb felfedezés és visszaemlékezés. Az udvarra lassan visszaszivárognak a játékok önfeledt órákat töltünk már a szabadban. Zentike már sokszor meg is szökik a szomszédba a "Nénjéhez" aki bármikor örömmel fogadja és eldob mindent ha Zentike megjelenik. Moncsi nem győz futni utána, mert teljesen önállósítja magát és magabiztosan elindul világot látni, egyedül. Sokszor csak nézzük egy picit mielőtt indulnánk utána, sokszor meg-meg állva figyeli a "világot", hangyákat, pókokat, békákat, lehajol egy virágért és letépi, összeszedi a leveleket, figyeli a felhőket és talál közöttük hangya alakút, dínót és szellemet is. Kicsit még döcögősen és bizonytalanul de odafigyelve és vigyázva lépked, magabiztosan, büszkén a murvás úton a fűvön és az aszfalton a Nénjéig. Majd betrappol és köszönés nélkül megtrollkodja Annamária pillanatnyi életét. Minden pici lépésével ontja a szeretetet, ahogy halad, rendületlenül a rárót hosszú, sokszor viharos utazásán. Az életünk egy igazi érzelmi hullámvasút lett manapság, hiszen nincs olyan nap hogy ne gondolnánk a betegségre és az elmúlt hónapokra a nehézségekre a szomorú pillanatokra. De mellette, Zenti annyira vidám és vicces és annyit játszik velünk, mindig kitalál valamit, hogy ne legyen nyugalmunk, energikus, életvidám, szeretős, pozitív és probálja megérteni az életét, szinte hihetetlen egy három és fél évestől. Nekünk ezek miatt, Zenti igen is egy a mi szuperhősünk!

Elmúlt kedden is vérkép kontrollon voltunk Pécsen, minden rendben volt! Nagy meglepetésünkre Zenti sorstársa Bogika is épp akkor jött vérképre. Jópár napot együtt töltöttek a klinikán és a szülőszálláson is, mindig édesen eljátszottak és megszerették egymást. Minden egyes "találkozós" pillanatot ámulva nézünk. Örömteli pillanatok amikor újra találkoznak és azonnal játékba kezdenek mint a legjobb barátok. Bogika ugyanúgy All-el küzd mint Zenti és ugyanazokon a kezeléseken mentek keresztül mindketten!

Mind a két kis törpe, kb. 59 adag kemót kapott a gerincbe kopottakkal együtt, körülbelül 20 altatáson és talán 5 csontvelő mintavételen vannak túl! A kezeléseket a centrális kanüljükön kersztül kapták, amit hosszú hónapokon keresztül viseltek a bőrük alatt, a csatlakozóval a nyakukba akasztott tasakkal, sokszor meg is feledkezve róla a nagy játékban. Nekünk szülőknek, akikkel pécsett "együtt éltünk" szinte, ők az igazi kis hőseink, példaképeink, tanítóink! A két Bogi, Nimród, Noel, Nolen, Viktor, Dominik, Dávid, Zentike barátai és sorstársai, mind egymást erősítve, jókedvvel, megértéssel, mérhetetlen erővel és kitartással veszik az akadályokat és meg akarnak gyógyulni mindenáron! Vidám kis közösséget alkotva a nehéz pillanatokban és óvodává változtatják az onkológiát, még akkor is ha az infúziós állványhoz vannak kötve! Mi meg csak pillegünk a többi szülővel és találgatjuk hogy honnan van ekkora erő és kitartás bennük! Ők a mi pici hőseink, mindannyian és örökké emlékezni fogunk az együtt töltött pillanatokra!

Zentike pici törpénk, ez a "MI Mesénk"

10/07/2025

25/06/2025

21/06/2025

21/06/2025

02/06/2025

27/05/2025

08/05/2025

03/05/2025

Cím

Weboldal

Értesítések

A Rendelő Elérése

Parancsikonok

Megosztás

Kategória