21/06/2025
Sziasztok!
Ezer dologról jöttünk beszámolni, annyi minden történt velünk az elmúlt két hét folyamán. Zenti eredményei jól alakulnak, tegnap előtt megkapta 5-ből a második MTX-et gerincbe. Szálás nem volt, tele volt a Lions ezért hajnalban indultunk a fiúkkal a klinikára. Nem mondom a hajnali felkelés nehezen ment, Zenti nyűgös volt, megint nagyon későn aludt el és nem sokat pihent. A okokra és a miértekre kitérek majd külön is, mert jelenleg negatív mozgatószála a történés az életünknek.
Zalán 3. osztályba léphet, vége az évnek, megvolt az évzáró. 8 évesünk nagy hőse a családnak, az elmúlt 1 év történései ellenére, nagyon büszkék vagyunk a teljesítményére, 2 négyese lett a bizonyítványában a többi jegye 5-ös. Mondhatok közhelyeket, hogy rosszabb sose legyen, stb...... De ez egy teljesen más élethelyzet amiben volt, van és talán marad is. Zalán nagyon sokat volt "egyedül" az elmúlt évben. Próbáltunk mindenféle módon könnyíteni a helyzetén, mindenféle megoldásokkal megoldani a megoldhatatlant. Zalán egyik napról a másikra megtudta hogy milyen "egyedül" a nagyvilágban. Zárkózó típus lelkileg, magában próbálja megoldani a napi gondjait problémáit. Igen sajnos sokszor nem voltunk ott, sőt egyáltalán nem voltunk ott mind szülők, száz százalékig, majdnem egy évig. Moncsinak esélye nem volt az ölelésen és a pár órányi szeretgetésen kívül, egyéb Zalánnal kapcsolatos problémát megoldani. Próbálkoztam, de egyszerűen nem tudtam az eddig megszokott életet pótolni egymagam és nagyon sokat kellett nélkülöznünk egymást így is. De azért szerencsémre született nekem egy kishúgom aki 150%-ban támogatta és mint eddig is, sajátjaként "nevelte" szerette és gondoskodva végigkísérte őt ezen a nehéz úton.
Szomorúan de büszkén és pozitívan tekintünk vissza erre az időszakra. A fiúk tovább léptek nagyon ritkán néznek vissza, szinte csak néha-néha percekre. Levonták a tanulságokat és mennek előre rendületlenül, félelem nélkül és őszintén akarva. A jövő a fontos nekik a közös élmények az együtt töltött mindennapok. Ami kimaradt azt mindennap pótolják egy kicsit. Többet lazítanak együtt, fekszenek egymás mellett, sokat nevetnek és összefont lábakkal "töltik" egymás életerejét. Sokszor csak nézzük őket a szoba ajtóból és hallgatjuk a "nagy" beszélgetéseket, amely egy négy és egy nyolc éves fiú között zajlik. Szinte ugyanúgy beszélgetnek mint a felnőttek a maguk módján. Zalán ezerszer elmondja Zentinek hogy ő a kis hőse, megtanítja újra mindenre, és mindennél jobban szereti és mindig lesznek egymásnak. Zenti kis 4 éves módján próbálja elmondani amit gondol. Minden órában elhangzik a "Zalán" és a "szeretlek Zalán" a szájából. Az ölelések és az összebújások sokaságából nem is bírunk feleszmélni.
Van valami, ami mostanában fontos lett a fiúknak valamiért. Őszintén és sokszor beszélnek a változásról. Először azt gondoltuk hogy a beszélgetéseinkből elkapott félszavak hatásásra reagálnak. Elkezdtünk beszélgetni velük többet, mit és miért gondolnak így-úgy bizonyos dolgokat. Azt szűrtük le hogy teljes változást szeretnének, hogy miért azt nem tudjuk!
Zalán változtatni akar:
Akar külön szobát, izgalmasabb mozgalmasabb életet, nyelvet tanulni komoly szinten, nyugalmat, kirándulást, új dolgokat felefedezni Zentivel, beszélgetni és tapasztalni, játszani és támogatni. Zalán nem kis családban gondolkodik. Legfőbb vágya Nénjével és a Kolossal lenni, amennyit csak lehet. Ezer és ezer gondolattal érvel, "döntései" mellett. Mi is csak meglepődve nézünk össze sokszor és elgondolkodunk hogy mindezt hogyan lehetne teljesíteni és hogyan szüli meg véleményét.
Érdekes módon Zenti is változtatna, pici 4 évesen :D :
Napi szinten hangoztatja hogy másik házba akar menni mert ott vannak a "gyerekei". Hogy mit is jelent ez valójában arra még nem jöttünk rá, de hajthatalan ebben. Kérdezgettük hogy milyen "gyerekei" és hol, de csak annyit mond hogy: ott vannak a gyerekeim egy másik nagy házban és oda akarok költözni.
Kis költözőmadaraink feladják a leckét. Nem tudjuk mi az oka hogy nem akarnak itt maradni és nem tudjuk eldönteni hogy jelentenek e ezek a dolgok egyáltalán valamit, vagy csak gyerekes hóbort ami elmúlik. Mindenesetre egyre jobban érezzük hogy jobb lenne most Pécshez közelebb, főleg a hajnali kelések és a visszalévő 1 év utazásai miatt. Az tiszta szerencse hogy a több mint száz oda-vissza út ellenére még nem történt semmi az elmúlt időszakban velünk. Annyiszor rohantunk siettünk fáradtan, kapkodva és annyiszor mentünk már hogy lassan tényleg csukott szemmel eltalálok addig és vissza.
Megváltoztunk, megváltozott az életünk megváltoztak a körülményeink. Most úgy gondoljuk hogy ha el tudnánk adni a torvaji házunk elhagynánk egy kicsit a balaton partot egy időre, hátha a gyerekek komolyan gondolják amit beszélnek. Megadnánk az esélyt nekik és magunknak is.
Elsősorban: Moncsi mondja is hogy szüksége lenne a változásra, amiben úgy gondolom igaza van és mivel a legnagyobb példaképem, szerelmem és büszkeségem, nem tarthatom vissza őt ebben és nem is akarom. A fiúk meg hátha okkal és nem csak hóbortból mondják amit mondanak, hiszek nekik és hiszek bennük.
Másodsorban: kiégtem, megváltoztak a lehetőségeim, a lendületem és a családképem. Nem feltétlen fontos már ami eddig az volt. Nem feltétlen a karrier és a tudásvágy a tapasztalat és a megvalósítás a célom. Jobb lenne csak élni most és megélni, kialakítani egy olyan életet ami bármilyen szituációban fenntartható és nem felesleges.
Az egész helyzet amiben vagyunk felnagyított bizonyos dolgokat:
A mi négyesünk a legfontosabb számunkra, ennél nincs fontosabb! Bármi történik bárhol bármikor megbirkózunk vele együtt!
Ezer és ezer ember van akikre számíthatunk, (számíthat bárki, még ismeretlenül is), nem várva hálát és elismerést! Nagyon nagy tanulság és nagyon nagy tapasztalat! Üzenjük a mi ezer emberünknek, vagyis Zenti ezer emberének, soha nem feledjük hogy hozzásegítettetek ahhoz amit a legfontosabbnak tartunk a betegség folyamán, a családi jelenlétet! Nagyrészt nektek köszönhetjük hogy tudtunk létezni az elmúlt évben és tudunk ezután is.
