13/11/2025
Sziasztok!
Hogyan is lehetne leírni a szeretetet a törődést és támogatást és az összefogfást szavakkal. Néha történnek dolgok, olyan dolgok amik csak jönnek és erőt, kitartást, szeretetet és törődést hoznak.
Az nem lehet hogy csupán szerencse, inkább valamiféle gondviselés lehet, nem tudom hogy Isten a sors vagy a Dédik és a papa segíte-e fentről vagy mindannyian együtt!
Mostanság a bizonytalanság hatalmában élünk, minden napot ajándékként élünk meg és nagyon nehezen akarunk kiszakadni a mi kis négytagú családunk "boldog", "gondtalan" kötelékéből. Még mindig a hogyan tovább gondolatával járunk kelünk, nap mint nap a lakásban. A fiúk mindennapi pici kis gondjaik megoldása közepett , ami egyelőre, hála Isten, kimerül a "hol vannak a pokémonok" és a "ha nem tudom a német verset, egyest kapok", "hatalmas" gyermeki problémáinál. Szeretnénk ha így maradna örökké, de Zenti betegsége vet ezekre némi árnyékot. Zenti már-már észre sem veszi sokszor és valahogy a korlátait naponta bontja le, mint egy kis buldózer. Ennek ellenére mindannyian tudjuk hogy hogy Zenti betegsége bár a polcon, ettől még semmi nincs rendben teljesen...... Nagyon kell vigyáznunk rá, mintha a polcon lévő "bizonytalan" tárgy, egy hímes tojás lenne. Zalánnak napi rutin lett az ő kis göndikéjének állapota miatti aggódása, amit tükröznek a reggeli felkelős puszik, símogatások, ölelések. Zenti rendszerint túlzottnak érzi és nem érti sokszor hogy miért ez az amúgy "új" rutin.
Mondhatom hogy a fiúk ugymond, "büszkén" és bátran "viselik" a rájuk rót terheit. A teher mindennapossá vált számukra. Ha nem figyelnénk rendesen, észre sem vennénk hogy van, annyira jól kezelik.
Ami minket illet, ha lehet erről beszélni, igaz hogy a szülőnek ez a "dolga", foggal körömmel ott lenni, kiállni, kibírni, "felállni". De mégis nagyon nehéz, már csak a tudat is. Nincs olyan perc hogy nem gondolnánk rá.... Mi történt és mi történik.....
Ugye a mi célunk hogy Zenti és Zalán folytathassák azt amit elkezdtzek együtt, felnőni és a legerősebb családot építeni maguk köré ami létezhet a világon, bármi is történjen.
Ezért megpróbáljuk Zentit minél előbb eljuttatni oda ahol tartott a betegség előtt.
Tükrözi ezt a gyógytorna az óvodai beszoktatás, a kontrollvizsgálatok sokasága és a figyelem az állandó nyugodt szeretetteljes környezet, élet megteremtése. Lassan haladunk de biztosan!
Zenti egyre jobban tud menni és sokkal bátrabb, magabiztosabb. A gyógytornász javasolt még babauszást és további mozgásfejlesztést, amennyit csak bír.
A legjobb lenne ha lenne lehetőség megtöbbet fejleszteni heti szinten. Mint úgy általában, az élet közbeszól és elég megterhelő. Nehéz az adott "kötelező minimum" dolgokat is tartani, nemhogy plusszba, sajnos az most nem fér bele. Ez nem az az élethelyzet sajnos, az elmúlt másfél évünk után.
Aztán amikor már elkeserédsünkben csak úgy nézünk magunk elé, mindha isteni gondviselés lenne, megcsörren a telefon! A "Reménység alapítvány"-tól hívtak, hallottak a jelenlegi élet"helyzetünkről". Minden évben rendeznek egy jótékonysági koncertet Siófokon, szeretnék megkérdezni hogy tudnak e azzal segíteni és együttműködnénk e abban hogy mi lennénk az egyik támogatott család a háromból 2025. decemberében az ideji koncerten. Hirtelen, szó szerint azt sem tudtam mit mondjak, igent mondtunk. Így esély nyílhat arra amit eddig csak álmodtunk: Zenti mégtöbbet rehabilitálódhatna. Aztán elindult a szervezés, interjú, készülnek a promóciós anyagok!
