Silent

20/08/2025

“A barátság olyan, mint egy idézet: mindenkinek mást jelent, és másképp is értelmezi. Van, aki szerint a barátság olyan, mint egy megbízható esőkabát, ami mindig ott van, ha szükség van rá. Van, aki a barátságot egy virághoz hasonlítja, amit ápolni kell, hogy szép maradjon.
Néha csendes patak, máskor meg viharos óceán..Van, mikor útvesztőnek tűnik..
De mindenképpen sok belső munkát igényel..”- mutatott rá Remény

15/08/2025

Szeptembertől újra önismereti tréningre jelentkezhetsz Silentben!

15/08/2025

Jónás a beszédes mókus

Az erdőben élt egy mókus, Jónás, aki mindig mindenről tudni akart.
Ha a madarak beszélgettek, közbeszólt:
– „Tudom, tudom! Én is láttam a nagy baglyot!”
Ha a nyuszik meséltek,Jónás előre ugrott:
– „Én is! Én is! Hallgassatok engem!”

Egy napon az öreg bagoly, aki az erdő bölcse volt, meghívta Jónást egy különleges gyűlésre.
– „Ma fontos dolgot tanulsz, Jónás” – mondta, és leültette egy nagy kőre.

A gyűlésen sok állat mesélt egymás után.Jónás már majdnem közbevágott, amikor a bagoly felemelte a szárnyát:
– „Most a csend ideje van. Figyelj, és várd ki a sorod!”

Jónás először fészkelődött, forgatta a farkát, de ahogy hallgatta a többieket, egyre több érdekességet tudott meg: hol van a legtöbb mogyoró, melyik fán van a legjobb kilátás, és hogyan lehet észrevenni a közeledő rókát.

Amikor végre ő következett, mindenki rá figyelt. És Jónás észrevette, milyen jó érzés, hogy most mindenki őt hallgatja – mert most ő volt soron, és addig mindenki más is türelmesen kivárta.

A gyűlés végén a bagoly így szólt:
– „Látod, Jónás? Néha a csend és a figyelem többet ad, mint a sok beszéd. Így nemcsak te tudod megosztani a világodat, hanem a világ is megosztja veled a titkait.”

És Jónás attól a naptól kezdve megtanulta, hogy nem kell mindig középpontban lenni – mert a figyelem, amit másoknak adunk, egyszer csak visszatér hozzánk.

11/08/2025

A gyerekeknek nincs könnyű dolga a felnőttekkel. Nagyon türelmesnek kell lenniük velük,hogy végre ők is szóhoz jussanak.. , mert a felnőtteknek mindig minden tovább tart, ezért hosszabb ideig is beszélnek.
A gyerekeknek néha nagyon nehéz megértetni a felnőttekkel, hogy mit is szeretnének.., mert a felnőttek mindig mindent túlbonyolítanak.
Pedig legtöbbször olyan egyszerű az egész..

08/08/2025

A Kicsi Tigris és a Dühös Vihar

Egyszer volt, hol nem volt, egy kislány, akit úgy hívtak: Lina. Lina nagyon szerette az anyukáját, de néha, amikor dühös lett, ordított, csúnyákat mondott, és utána elbújt az ágya alá, hogy senki se lássa a könnyeit.

„Miért mondtam ilyet anyának?” – kérdezte magától halkan, de túl késő volt. Anya szomorúan ment ki a szobából.

Egyik este Lina egy különös álmot látott.

Egy erdőben sétált, amikor találkozott egy kis tigrissel. A tigris toporzékolt, a farka csapkodott, a szeme szikrázott.
– Ne gyere közelebb! – morogta a tigris. – Most épp jön a Dühös Vihar!

– Mi az a Dühös Vihar? – kérdezte Lina.

– Az, ami belülről fúj, és mindent felborít! Amikor jön, mindent és mindenkit bántok, akit szeretek! – válaszolta a tigris. – És aztán… csak üres leszek belül.

Lina leült mellé a fűbe.
– Tudod mit? Én is ismerem a Dühös Vihart. De most már tanulok vele beszélni.

– Beszélni? A viharral? – nézett rá nagy szemekkel a tigris.

– Igen – mosolygott Lina. – Ha jön, már nem kiabálok az anyukámmal. Inkább azt mondom: „Nagyon dühös vagyok most, kérlek, hagyj egy kicsit egyedül!”
És képzeld… anya nem haragszik. Inkább megölel később.

A kis tigris pislogott, aztán azt mondta:
– Én is ki fogom próbálni.

Másnap reggel Lina felébredt. Az anyukája elkészítette a reggelijét.
Lina leejtette a kis teáskanalát, és majdnem elsírta magát, már jött is a vihar.

De most nem kiabált.

Csak ennyit mondott:
– Anya… nagyon dühös vagyok, de nem tudom, miért. Segítesz?

Anya odalépett, leguggolt, és megsimogatta:
– Persze, kincsem. A vihart együtt is túlélhetjük.

És attól a naptól kezdve, ha Lina dühös volt, már nem a szavakkal bántott – hanem megtanulta megszelídíteni a vihart.

07/08/2025

A szeretetnek nem szabad fájni, az a dolga, hogy simogasson és megértsen,akkor is, ha épp nem érdemled meg

04/08/2025

“Mások rólad alkotott véleménye nem kell, hogy a te valóságoddá váljon!”- emlékeztetett ma Mangó

04/08/2025

..nervus ischiadicus…./rēnēs -méregtelenítés

29/07/2025

Apa és lánya rövidfilm, a veszteségről, feldolgozásról és a reményről..

A father bids farewell to his young daughter; she grows up longing for his return. This short film won 24 awards, including:- Oscar / Best Short Film, Animat...

28/07/2025

A legnehezebb CSEND és egy CSEPP BALZSAM

Búzavirágszemével hunyorog a nyár, s ahogy a perzselő melegben elmorzsol néha pár verítékcseppet, a kék katángkóró virágocskák szomjazva nyújtják karjaikat érte.
Pár csepp nedvesség csak, mégis mennyi erőt ad…

Mint az utolsó könnycsepped, amit ezen a világon hagytál búcsúzóul.
Emlékszem,ahogy simogatásra nyújtott kezem elérte, és ujjamal kísérve útját, letörölte gyötört arcod árkaiból.

Emlékszem, hogy minden érzés,és az egész történetünk ott rezgett a levegőben. Minden emlékünk finoman, suttogva lépett közénk.

Ez volt a legnagyobb csend, amit valaha megéltünk.
Zajtalanul tört össze súlyával minden elkövetkezendő nyarat.

Anyánk kezedre hajtott feje,néma zokogása, Öcsém valószerűtlenül áttetsző arca, esdeklő tekintete, halk búcsúszavai Hozzád, s ujjamon az első és utolsó könnycsepped, amit valaha láttam.., mint egy balzsam, ami tisztára mos minden hibát, amit ebben az életben elkövettél.

Csak a küszöbig kísértünk.
Leghosszabb volt, és soha véget nem érő azóta az utunk hazáig.
De rajtam felejtett tekinteted tűzforró billogként égette belém: mindig itt vagy nekünk.

Mégis, vannak napok, mikor kételkedem, mi van, ha nem hallasz, mi van, ha nem mondtam el mindent és hiába suttogom bele csillagszeplős éjjeli égbe vagy madárfüttyös köpenybe bújt reggelbe , hogy: köszönöm Apa!
Mindent..

Hogy : ne haragudj Apa!
Semmiért..

Aztán valahogy mindig megnyugtat hol egy pihe simogatás a nyakamon, hol egy láthatatlan érintés vállamon,pont felcsendülő kedvenc dalod valahol,egy örvös galamb aki meglátogat..megrebbenő lila virág, ahol szél sem rezzen.. vagy egy álom, ahol végre megint ölelhetlek.

Már tudom hogy érhetlek el.
Nem megyek messze,lélektengeren nyaralok,kedvem néha megfürösztöm,szénaillatot teregető szélben megszárítom.
Amikor szétfolyik sárga aranya a napnak a mezőn, napraforgóarcok csodálkoznak utánam:miért nem megyek már haza?
De én csak a küszöbig megyek, ujjam hegyén a balzsam,mely minden hibát eltöröl- útközben adok minden szembejövőnek, hogy
SENKI NE FELEJTSE ELMONDANI IDEJÉBEN:KÖSZÖNÖM… NE HARAGUDJ..SZERETLEK..

18/07/2025

..máj….belek