24/11/2024
A férfiak védelmében
Férfiak… Fiúk, apák, társak, szeretők, nagyapák, barátok… Tudtad vagy sem, november 19.-e 1999 óta a nemzetközi férfinap. Pont úgy, mint a nemzetközi nőnap. Az egyenlőség jegyében.
A férfiakról ritkán írunk. Ritkán beszélünk. Leginkább szűk körben. Terapeutánál, barátnők egymás között. És akkor is sajnos, sokan, leginkább negatív felhanggal… Mert a sok sérelmünk és fájdalmunk, múltbeli traumáink miatt sokszor elfelejtjük azt a sok jót, amit tőlük kapunk, és amit értünk tesznek.
Többet érdemelnek, érdemelnének! A nagy emancipáció közben szem elől tévesztettük a célt – ma már sok nő nem egyenlő akar lenni a férfiakkal, hanem le akarja győzni őket. Tudattalanul meg akarja torolni a sok évszázados sérelmeket. Ami persze valahol érthető is, csak sajnos soha nem hozza el a vágyott boldogságot. Hogy tiszteljenek, és mi is tiszteljünk, hogy szeressenek, és mi is szerethessünk. Szabadon, kompromisszumok nélkül, nem harcolva és nem versengve, hanem egymást becsülve, támogatva, emelve, segítve, elismerve. Hiszen mi nők, és a férfiak is csak erre vágyunk…
A férfiak, mint a föld, amelyen járunk, titkokat őriznek, sorsokat formálnak, miközben némán, mégis határozottan keresik az utat. Akkor is, ha ezt mi, nők, nem mindig látjuk, nem mindig hisszük – csak azért, mert nem beszélnek róla annyit… Életük nem csupán erő, hanem rejtett érzések, szenvedélyek, és gyengeségek, amelyet alig lehet teljes egészében megérteni, mégis mindannyian, nap, mint nap kapunk valamit belőle. Mert a férfiak nem csupán a világot változtatják meg, hanem maguk is formálódnak, miközben keresnek valamit, amit talán sosem találnak meg teljes egészében – de ez a keresés ad értelmet minden lépésüknek.
A férfiak lelke olyan, mint egy hegy, amely évszázadokon át, lassan, kitartóan emelkedik a horizont fölé. Csúcsát nem mindig érik el, de minden egyes köve, minden egyes rög, amelyet a szél vagy az idő megvisel, egy újabb réteg a történetükben. Még ha meg is fáradnak, még ha el is vesznek a viharokban, a hegy csúcsáig vezető út nem pusztán egy cél, hanem az a folyamat, amelyben a férfiak megtanulják, mi az igazán fontos. Mert talán nem is a csúcs a végső cél, hanem maga az út, ami során felfedezik a belső erő határait, a szeretet hatalmát, és az önmagukhoz vezető, olykor nehéz és kegyetlen utat.
A férfiak ereje nem csupán izom és akarat. Az igazi erő sokszor a lágy gesztusokban, a szavakban, és leginkább (!) a csendekben rejlik. Mert a férfiak tanulnak a csendből. Van bennük egyfajta mély magányos bölcsesség, amely a legnagyobb viharok közepette is megőrzi nyugalmát. E csendekben rejtőzik a törékenységük, amit sosem mutatnak meg teljesen, de ami ott van minden apró mozdulatukban, minden tekintetükben. Egy férfi lehet hős a világ előtt, de otthon egy megsemmisült gyermek, aki talán csak egy kedves szót, egy támogató kezet keres. Mert a férfiak, akárcsak a hegyek, a legnagyobb viharok után is keresnek valami biztos pontot, ahol újra felfedezhetik a napfényt. És ez a biztos pont legtöbbször a női erő támogató, befogadó, elismerő bölcsessége!
A férfiak szenvedélyei – mint a tűz, amely melegít, de meg is égethet – folyamatosan formálják őket. A szerelem, a vágy, a becsület és a küzdelem mind az ő lelkük húrjain játszanak, erőt adva, de egyben képesek is összetörni őket. A férfiak sokszor keresnek valamit, amit a világ nem adhat meg nekik, és miközben küzdenek a külső világ kihívásaival, belül egyre inkább elhagyatottnak érzik magukat. De ez a belső harc adja nekik azokat a rétegeket, amelyek az életüket színesebbé, gazdagabbá és értékesebbé teszik.
A férfiak sorsa összefonódik a történelemmel. Ők azok, akik sokszor szó nélkül viselik a világ terhét, akik hoznak döntéseket, küzdenek a háborúikban, és mindig ott állnak a családjuk, szeretteik mögött, mint egy biztos szikla. De ez a szikla nem pusztán kemény kő, hanem egy érzelem gazdag, komplex belső világ, amely talán csak azok előtt válik igazán láthatóvá, akik hajlandóak közel kerülni, hogy megértsék a férfiak titkos csatáját. Akik elfogadják, tisztelik és szeretik azt, hogy ők másak, sohasem lesznek, sohasem lehetnek pontosan olyanok, mint egy nő. És ez így van jól!
A férfiak nem csupán a világot formálják, hanem saját magukat is újra és újra alakítják. Mert a férfiakban ott él a változás, a megújulás vágya – egy belső, örök teremtés, amely a legnehezebb pillanatokban is képes új életet adni. Ők azok, akik nemcsak megőrzik, hanem átdolgozzák, átformálják a világot, amelyben élünk. Képesek sírni, képesek fájdalmat érezni, képesek szeretni úgy, hogy közben talán nem ismerik el, mennyire törékenyek. Mert egy férfi nem a mások elvárásai szerint él, hanem saját törvényei szerint, amelyek valahol mélyen a lelkében születtek.
A férfiak történetei az élet legszebb költeményei közé tartoznak – tele ellentmondásokkal, erővel és gyengeséggel, harccal és békés pillanatokkal. És amikor csendes estén a világ zajai elhalkulnak, és a csillagok felragyognak az égen, talán megérthetjük, hogy a férfiak igazi ereje abban rejlik, hogy képesek életüket úgy vezetni, hogy közben ne csak a világot, hanem önmagukat is jobbá tegyék.
Igenis van a férfiakban akarat, törekvés a jóra, a többre, ami soha nem öncélú, hiszen minden férfi vágyik arra, hogy ezt a többet, jobbat valakiért, valakikért, a családjáért, barátaiért tegye. Igenis férfias tulajdonság az önzetlenség, a gondoskodás, csak más formában nyilvánulhat meg. Amit tudnunk kell elfogadni és értékelni!
Mindez, amit írtam, az igaz férfiakról szól. És higgyétek el, nagyon sokan vannak! Ők is sérültek, csalódtak, védő páncélt húztak magukra, pont úgy, mint mi nők. Csak nekik talán sokkal nehezebb ezt akárcsak felismerni, nemhogy beszélni róla.
A mindenséget együtt tudjuk képviselni és tovább álmodni – férfiak és nők együtt! És ez versengéssel, mutogatással, sérelmek felhánytorgatásával nem fog menni. Gyógyulnunk kell mindannyiunknak – de ez mindig könnyebb közösen, mint külön utakat járva. Talán akkor lesz a legkönnyebb, ha végre megértjük és elfogadjuk: egyenlőek vagyunk, de nem egyformák!
Kedves Nőtársaim! Kérlek benneteket, néha olvassatok a férfiak csöndjében, lássatok túl a hallgatáson, érezzétek a kimondatlant, és fogjátok meg társatok kezét. Nézzetek mélyen a szemébe, és tápláljátok a benne lobogó tüzet – hogy még jó sokáig tudjon melegíteni. Szeressétek a férfiakat!
