30/07/2025
„Apró lépésekben, de szívvel-lélekkel” – Bemutatkozik Iván Beáta, a váci fejlesztő napközi új vezetője
Április végétől Iván Beáta gyógypedagógus vezeti a Dr. Kenéz Zoltán Egyesített Szociális Intézmény Fejlesztő Napközi Otthonát. Több mint húsz év szakmai tapasztalattal, különösen az autizmussal élő és súlyosan-halmozottan sérült gyermekek ellátásában, Bea új lendületet hozott az intézmény életébe. Vele beszélgettünk a pályájáról, a hivatásához fűződő viszonyáról és jövőbeni terveiről.
„Gyógypedagógusként indultam, és mindig is ezen a pályán láttam a helyem” – meséli. 2004-ben végzett a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karon értelmileg akadályozottak pedagógiája szakos tanár-pszichopedagógus terapeuta szakirányokon. Pályája a váci Simon Antal iskolában kezdődött, ahol értelmileg akadályozott gyermekekkel dolgozott osztályfőnökként. Később, gyermekei születése után az intézmény profilváltásával autista gyermekekkel kezdett foglalkozni.
„Ott vetettem bele magam az autizmusba” – idézi fel. Az Autizmus Alapítványnál szinte minden elérhető továbbképzést elvégzett, de szakmai fejlődését mesterképzés és szakvizsga is kísérte. „Rengeteget tanultam, rengeteget képeztem magam, nemcsak az autizmus területén, hanem például az alkalmazott viselkedéselemzés alapjaiban is.”
Később a Cházár András Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben segített szervezni új osztályokat autizmussal élő, ép értelmű gyermekeknek. „Akkor engem több oldalról (szülők, kollégák) kerestek meg, hogy szükség lenne egy tapasztalt gyógypedagógusra – úgy éreztem, hogy van bennem még elég erő hozzá.”
A folyamatos leterheltség, a pedagógushiány és a magánéleti változások után azonban egy időre búcsút intett a pályának. „Elfáradtam. Egyre inkább a papírozás vált a legfontosabbá, nem a gyerek. Én pedig gyerekekkel akartam foglalkozni.”
Két évig az MVM-nél dolgozott ügyintézőként, de ahogy fogalmaz: „Elkezdett feszíteni belülről, hogy húsz év tanulás nem veszhet csak úgy kárba, hiányzott a hivatásom.”
Tősgyökeres váciként a várost választotta, részben családja miatt, részben pedig mert régi ismeretség révén eljutott hozzá a fejlesztő napközi álláshirdetése.
„Tudtam, hogy mivel jár, hiszen főiskolásként már voltam itt gyakorlaton. És soha nem féltem a súlyosan halmozottan sérült gyermekektől – sőt, szerettem velük foglalkozni” – emlékszik vissza.
„Itt nincs látványos siker. Itt apró lépésekben lehet csak haladni. De minden ilyen apró eredmény óriási öröm” – hangsúlyozza. Példaként meséli, hogy egyik kislányuk nemrég életében először ivott szívószállal. „Ez óriási dolog. A szülő örömmel hozta be a hírt, és mi együtt örültünk vele.”
A részleg idén nyáron 15 ellátottal működik, közülük többen visszatérő nyári „vendégek”. „Van, aki már hetedik éve tölti nálunk a nyarat. A legfiatalabb ellátott 7, a legidősebb 26 éves. A napköziben három éves kortól fogadunk gyerekeket, felső korhatár nincs – de a legtöbben súlyosan, halmozottan sérül gyerekek/fiatalok, akik önellátásra részben vagy egyáltalán nem képesek.”
A fejlesztésekről elmondta: „Nagyon sok a mozgásos fejlesztés – fészekhinta, trambulin, labdafürdő. A trambulinban például olyan gyerek is elkezdi mozgatni magát, aki egyébként szinte alig mozog.” A fejlesztések egy része a tanköteles korú ellátottak esetében a Cházár EGYMI Simon Antal Tagintézményből kijáró gyógypedagógus segítségével történik, más részét a házon belüli terápiás munkatársak végzik. Emellett snoezelen-szobájuk is van: „Van vízágyunk, sófalunk, fény- és hangterápiás eszközeink – és a gyerekek nagyon szeretik.”
A családokkal való kapcsolattartás is fontos szerepet kap: „Jó viszonyban vagyok a szülőkkel, elfogadnak, támogatnak. Én pedig nem mászom bele az életükbe – de ha segítséget kérnek, mindig számíthatnak rám.”
Bea zenei beállítottsága a mindennapokban is visszaköszön: „Zenebogár típus vagyok. Előkerülnek a hangszerek, a ritmushangszerek, csörgők – még akkor is, ha a gyerek nem tud beszélni, de valamilyen módon reagál a hangokra.”
A jövőről egyelőre óvatosan fogalmaz: „Most ismerkedem az intézménnyel, a gyerekekkel, a működéssel. Szeptember után, amikor kicsit visszaáll a rend, lehet majd tervezgetni. Csapatjátékosnak tartom magam. Az FNO teamnek egyelőre a legfontosabb célja a biztonságot adó, szeretetteljes, fejlesztő hatású környezet/légkör biztosítása, munkatársaim ebben teljes mértékben partnerek. Jó csapatot alkotunk. Biztos vagyok benne, hogy jó úton járunk”
Iván Beáta személyes hitvallása, szakmai tapasztalata és gyermekszeretete biztosíték arra, hogy a fejlesztő napközi a jövőben is megbízható és szeretetteljes környezetet biztosítson azoknak a gyerekeknek, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Cikket írta: Furucz Anita
