01/05/2026
Valódi anyák napja szívből - Lélekgyógyászat
Mindenkinek volt Anyukája! – itt az idősotthonban is…
Kicsi szívecskékkel indítottunk, napokkal ezelőtt: régi nyakláncokból nyert gyöngyök, kicsi papír tekercsek, apró műanyag karikák szolgáltak díszítésül. Nem feladat, hanem öröm.
Egy óriás papírra rajzolt szívbe pedig mindannyiuk édesanyjának a neve bekerülhetett, egy-két mondat kísérettel, beszéd indítóként.
- Emlékelőhívás: „Az én anyukám tudta a legjobb almáspitét csinálni!” – A tiéd is? Az enyém soha nem sütött, de azóta sem ettem olyan barátfülét, mint amilyet csak Ő tudott készíteni.”
- Érzelmi ajándék az emlékezés, itt van velünk… Szabad emlékezni, szabad, hogy hiányozzon, szabad könnyezni is… Gyászfeldolgozás. Mindennek ideje van.
- Szeretet- csatorna: ami beszorult hosszú évtizedekig, az ki is jöhet.
- Védő pajzs, megtartó gyökér: most nem egy ellátott vagyok, hanem valakiknek a gyereke. Valahonnan jöttem…
- Legerősebb érzelmi gyógyszer egy idősotthonban.
Közel félszáz köszönet:
- A konyhánk jóvoltából és az élelmezésvezetőnk, népi iparművész kezei közül csodálatos névre mézeskalács szívecskék kerültek ki! Ámulat…
- V. Margit nénink lányával gondoskodtak a vendéglátásról, friss pogácsák és mézes puszedlik ízesítették az ünnepséget, az illatorgia is megvolt marosi orgonacsokorral, mindenki egyesével beleszippantott.
- Nővérként Eszter pedig olyan csodálatos muzsikát szolgáltatott saját hegedűszólójával, mint a Halleluja, Tavaszi szél és a többi. Még az ágyban fekvők is megcsodálhatták…
- Elmaradhatatlan az Anyák napjáról Cserháti Zsuzsa, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa is. Egyik lakónk így lelkendezett, hogy itt voltak mind!
- Aranyosi Ervin verse szólt a Nagyiknak, Dsida Jenő és Márai Sándor is köszöntötték az Édesanyákat, persze mind a lakóink tolmácsolásában.
Reggel óta ment a készülődés, kis noszogatásra előkerültek a féltve őrzött ünneplő ruhák is, így igazán díszbe öltözött szívekkel élhettük meg e csodás ünnepnapot.
Az ANYU neve láthatatlan köldökzsinór: a múltat összekötjük a jelennel- és azt üzenjük a világnak, hogy a szeretet nem hal meg, csak átalakul…
/Burgi, J. Gy. G./
