21/11/2025
Mi van akkor, ha nem is a szakítás fáj igazán, hanem az, hogy el sem hiszed, hogy jár neked valami jobb?
Sokan élnek úgy párkapcsolati nehézségben, hogy még fel sem ismerik, mennyire mélyen benne ragadtak egy mintában.
Mások már felismerték, de nem tudnak lépni, mert már elhitték, hogy nem képesek rá.
Vannak, akik kiléptek, de még mindig marcangolja őket a gondolat:
„Hogy juthattam idáig? Miért nem vettem észre előbb? Miért érzem még mindig rosszul magam?”
Ha most magadra ismertél: nem vagy egyedül.
Gyakran választjuk a biztos rosszat, mint az ismeretlen jót, mert a fájdalom, amit már ismerünk, kevésbé ijesztő, mint az üresség, ami utána marad.
De hadd mondjak valamit, ami talán most még hihetetlennek tűnik:
Az, hogy kiléptél, nem kudarc.
Ez egy lépcsőfok.
Az a pont, ahonnan végre elkezdheted visszavenni magadhoz a saját erődet.
A bűntudat, az önmarcangolás, a visszafelé nézés, mind természetes állomások.
De nem a végső cél!
És ha most épp azon gondolkodsz, hogy:
„Lehet, inkább visszamennék, csak ne érezzek ilyen üresen, fájdalmasan…”
– akkor kérlek, csak egyetlen dolgot tarts észben:
A fájdalom az átjáró. Nem az út vége.
Ha szeretnél erről mélyebben beszélni, vagy támogatásra van szükséged a következő lépésekhez, itt vagyok.
Írhatsz bátran!
Te melyik szakaszban érzed most magad?
(Írhatsz kommentben vagy üzenetben — teljesen rendben van, ha még bizonytalan vagy.)
́g
