18/05/2026
😌 "Ennyire azért nem vagy fontos nekem!" - jó, talán nem ezt mondta konkrétan, de tulajdonképpen ezt jelentette.
Marika annyira lelkesen és reménytelihangon telefonált néhány napja, hogy szeretne egy lágylézert a térdei porckopására, mert nap mint fájdalommal él. Ráadásul lift nélküli házban a 2. emeletre jár föl minden nap 72 évesen ☝️
Műtéttel riogatja az orvos és bizakodó volt, hogy a lágylézer kezelés visszafordíthatja ezt és megmentheti akár a műtéttől is... de ha esetleg nem, akkor is sokat számít a gyorsabb, fájdalom mentesebb gyógyulás miatt, és különösen megkönnyítené a műtétig való várakozást is. 🥹
Elmondtam neki, hogy jó esélyekkel szokott akár elmaradni is még ebben a fázisban a műtét, mert komoly szakmai irodalma és klinikai igazolásai vannak annak, hogy bizony a megfelelő lézerterápia képes lehet a porc építésére is, ha van még porc persze az adott helyen.
- Ha nem lenne, azt érezné... az elviselhetetlenül fáj.
- Akkor még nekem van szerintem, mert elég jól tűröm és még a lépcsőn is felmegyek... bár egyre nehezebben.
- Meglátja, csupán pár hét alatt is könnyebben fog mozogni és nem is kell fájdalomcsillapítókat tömnie magába hozzá.
- Az nagyon jó lenne... - mondta - mert a gyomrom azt nagyon rosszul viseli.
Megbeszéltük, hogy még a férjének elmondja este, megbeszélik és mindenképpen beszélünk a napokban. 🤩☀️
3 nap múlva értük el egymást. Szomorúan vette fel a telefont és közölte, hogy nem kérik a készüléket.
- beszélt a férjével, Marika? - kérdeztem.
- beszéltem... - kis szünet - de nem fáj az nekem annyira... meg elég jól is tűröm a fájdalmat... és amúgy sem biztos, hogy segít ez már nekem, vén tyúk vagyok én már - mosolygott kicsit rajta.
Éreztem minden szavából, hogy ezt nem ő mondja. Nem az a lelkes, bizakodó ember, aki úgy szerette volna a megoldást.
Aki elmondta, hogy nem gond a jobb készülék, van is rá pénzük... szóval csak megbeszélik és vihetem is neki gyorsan, hogy minél előbb kezdhesse a regenerációs otthoni kezeléseket.
- mondta neki, hogy nálunk nincs kockázata annak, hogy nem használ, hiszen visszaadjuk az árát, ha nem tapasztal jótékony hatást?
- mondtam, de úgy döntöttünk, hogy nem kérjük. Ne haragudjon, de dolgoznom kell. 😔 - búcsúzott rövidre zárva a végét.
🥺 A szívem szakad meg ilyenkor, amikor látom, hogy tudnánk segíteni és érzem, hogy nem a pácienst vesztettem el, hanem a családot, aki talán már valami más célt tervezett annak az összegnek, ami neki csillapíthatta volna a fájdalmat... ami talán megmenthette volna a műtéttől...
Mit tehet ilyenkor az ember ezen az oldalon?
Hálát adhatok max. hogy támogató családom, barátaim és társam van, akire mindig számíthatok. 🥰
Ön is számíthat a környezetére?
Akkor nyomjon egy ❤️ -et és írja meg, mit tett volna Marika helyébe 🙏
