07/04/2026
Az öröm nem jutalom, hanem szükséglet
Most értem haza Miamiból, az Ultra Music fesztiválról, és nem is a zene vagy az óceán hiányzik a legjobban.
Hanem az az érzés, hogy végre teljesen benne voltam a saját életemben. ✨
A felhőkarcolók között dübörgő EDM, a sós levegő, a pálmafák, az óceánpart, a meleg, az éjszakai lüktetés.
Közben NBA meccs, Everglades airboattal, Little Havana, Ocean Drive, South Beach...
Mindennek volt egy saját íze, ritmusa, fénye.
De nekem ez az út mégsem csak attól lett felejthetetlen, hogy mennyi mindent láttam.
Hanem attól, amit közben magamról éreztem meg.
Egyedül indultam el.
És ebben most nem volt semmi szomorú.
Inkább volt benne valami felszabadító. Valami tiszta.
Vágytam rá, hogy végre ne csak működjek.
Ne csak én szervezzek.
Ne csak én tartsak kézben mindent.
Vágytam arra, hogy jól kitáncoljam magam.
Hogy élvezzem a testemet, a zenét, a szabadságot, az óceánt, a meleget, a jó társaságot.
Hogy egyszer ne nekem kelljen megtartani mindent és mindenkit.
És ebben óriási ajándék volt nekem Zsombi és a festXquest.
Olyan biztonsággal és természetességgel volt megszervezve minden, hogy közben tényleg el tudtam engedni magam.
Nem fejben voltam.
Nem készenlétben.
Nem abban, hogy mit kell még intézni.
Hanem jelen voltam.
Ez nekem hatalmas megkönnyebbülés volt, és szokatlanul nagy szabadságérzetet adott.
Aztán a fesztiválon egyszer csak random magyarokkal sodort össze minket az élet.
És ami először csak pár kedves találkozásnak tűnt, abból egyszer csak közösség lett.
Együtt mozgás.
Együtt nevetés.
Együtt bulizás.
Közös élmények.
Egyedül érkeztem, de nem maradtam egyedül.
Ott értettem meg igazán valamit:
a közösség sokszor akkor talál meg, amikor előbb magamat választom. 💛
* A vágy nem zavaró tényező, hanem iránytű.
* A megtartottság nem gyengeség, hanem gyógyító tapasztalat.
* Az örömöt nem kell elhalasztani addig, amíg “minden összeáll”.
Annyi nő él úgy, hogy kívülről erős, talpraesett, megbízható.
Ő az, aki mindent megold, összetart, előre gondolkodik... bírja.
Csakhogy ennek ára van.
És sokszor nem is ott fizetjük meg, ahol elsőre gondolnánk.
Hanem az örömünkben.
A spontaneitásunkban.
A vágyainkban.
A testünkkel való kapcsolatban.
Abban, hogy már azt sem tudjuk, milyen érzés csak úgy benne lenni valamiben, és teljesen megélni azt.
Pedig a női öröm, a spontaneitás és a közösség nem extra.
Nem jutalom.
Nem valami luxus, ami majd akkor jár, ha lesz társ, több idő, kevesebb feladat vagy rendezettebb élet.
Hanem szükséglet.
És ehhez nem kell párkapcsolatban lenned.
Lehet, hogy most neked sem nagy válaszokra van szükséged, csak egy őszinte pillanatra magaddal.
Állj meg egy percre.
Tedd az egyik kezed a mellkasodra, a másikat az alhasadra, és kérdezd meg magadtól csendben:
mire vágyom most igazán?
Ne azt figyeld, mi lenne logikus.
Azt figyeld, mi az, amitől egy kicsit élőbbnek érzed magad.
Én most mély hálát érzek.
Zsombor felé, a festXquest felé, a csapat felé, az új ismeretségek felé, és az egész út felé…
ami emlékeztetett rá: nem kell tovább várnom az életemre.
És igen. Jövőre is megyek. 😊
Mert néha egy utazás nem csak kikapcsol,
hanem eszedbe juttatja, hogy szabad vagy érezni, engedni és élni.
💛 Kitti
