13/05/2025
A kő emlékezik arra, amit mi már csak sejtünk.
Vonalaiban egy nyelv, amit nem tanultunk, mégis értünk.
Spirálja nem vezet sehová – vagy épp mindenhová egyszerre.
Időn kívüli tér, ahol a forma emlékké válik, és a csend beszél.
Megpihent benne egy mozdulatlan pillanat,
egy elfeledett ima nyoma,
valami, amit a víz mesélt a szélnek,
és a szél suttogott a kőnek.
"A lét nem múlik el – csak átalakul az örökkévalóság bőrében."
