19/07/2024
👦Zebulon és a mobiltelefon📞
Élt egyszer egy kisfiú, akit Zebulonnak hívtak. Zebulon egy vidám, kíváncsi óvodás volt, aki imádta felfedezni a világot maga körül. Egyik nap Zebulon és családja felkerekedett és egy baráti családdal beültek egy kedves kis vendéglátóhelyre ebédelni. Gyönyörű nyári nap volt☀️, így a tágas kertben ültek le; a gyerekeket még játszótér és focipálya is várta⚽️. A hely tele volt csilingelő nevetéssel, finom illatokkal és jóízű beszélgetéssel.😀🗣🥘
A felnőttek belemerültek egy izgalmas témába, de ez Zebulonnak igen unalmas volt; türelmetlenül mocorgott. Meglátta anyukája mobiltelefonját az asztalon, és rögtön kérlelni kezdte:
„Anya, hadd játszhassak a telefonoddal!”
💁Anyuka kicsit bizonytalanul, de megértően nézett Zebulonra. Tudta, hogy a telefon könnyen leköti a figyelmét, és nyugalmat biztosít az asztalnál – bár az arcán kettősség tükröződött; felelős szülőként talán nem kellene most ebbe beleegyeznie…
„Na jó, egy kicsit odaadom” – döntötte el.
💁♂️De apa másképp gondolta. Ő úgy vélte, hogy egy ilyen alkalomnak a beszélgetésről kell szólnia, nem pedig a képernyőkről.
„Nem, Zebulon - szólt határozottan apa. – Szó sem lehet a telefonozásról! Gyere, focizzunk!” – és egy mozdulattal ki is vette fia kezéből a mobilt.
Zebulon csalódott volt, és egyre hangosabban követelte vissza a telefont. Persze, hogy sírt is! Úgy tűnt, minden egyéb ötlet hiábavaló. Ezzel párhuzamosan nőtt a szülők feszültsége, különösen apa kezdte elveszteni a türelmét.
Végül nem bírta tovább, és dühösen kiabálni kezdett:
„Nem látod, hogy mindenki minket néz? Ne legyél már bolond! Szedd már össze magad, ne bömbölj! Biztos, hogy pszichológushoz kell menni veled!”
Zebulon tiltakozott, még hangosabban sírt. A kerthelyiségben megdermedt a levegő; nem lehetett eldönteni, Zebulon hangosabb-e, vagy az apukája.🫢
😼
A történet nem kitalált (kivéve a nevet), szem- és fültanúja voltam a minap. Sajnos happy end nincs hozzá…
Egyáltalán, szerintetek mi itt az optimális/lehetséges befejezés?
Úgy sejtem, a mobiltelefon használata, illetve általában véve a képernyőidő az egyik legkomolyabb stresszforrás a családokban napjainkban.
Ti hogyan oldjátok meg az ilyen helyzeteket?
Mindössze gondolatébresztő témának hoztam a történetet, szó sincs arról, hogy ítélkeznék bármelyik szereplővel szemben! Sőt, nagyon is együtt tudtam érezni a szülőkkel... Inkább csak megosztom veletek a bennem felmerülő kérdéseket a szituációval kapcsán.
❓Van Zebulon családjában bármiféle szabály a telefonhasználattal kapcsolatban?
❓Hogyan készültek fel a helyzetre, hogy a kisfiú unalmában kérni fogja az eszközt? (Feltehetőleg nem ez volt az első eset.)
❓Vajon az édesapa észrevette a saját frusztrációját, ami meghaladta a gyerekét?
❓A kisfiú a saját állapotában mennyit értett meg abból, amit apja mondott neki?
❓Ki viselkedett felnőttként ebben a stresszhelyzetben?
❓Vajon sor került később, már nyugodt körülmények között az eset megbeszélésére akár a szülők között, akár a szülők-gyerek vonatkozásában?
Szülőként időnként extrém stresszt élhetünk meg. Viszont mi, felnőttek erre fel tudunk készülni! A szülő-gyerek kapcsolatban a stresszkezelés mindig a szülő dolga. A kritikus helyzetek, a konfliktusok rámutatnak a család érzékeny pontjaira; ha a szülők felvállalják ezeket és feldolgozzák őket, a későbbiekben jó eséllyel könnyebben fognak boldogulni a nehézségekkel.
Akarsz foglalkozni családod mentális egészségével?
Kövesd az oldalamat! Ha pedig részt vennél egy (vagy több) segítő beszélgetésben, szeretettel várlak családkonzultációra!
❤️🩷🧡💛