08/09/2025
𝓱𝓮𝓵𝓵𝓸́ 𝓸̋𝓼𝔃
Kisfiam születése előtt egyáltalán nem szerettem az őszt.
Feleslegesnek tartottam, gyerekként egyenesen utáltam, mert időhúzásnak találtam a nyár és a tél között. Mérges voltam, mert imádtam a nyarat, és egyből karácsonyt akartam :D
Aztán várandós lettem, és a Kisfiam megmutatta, miért gyönyörű ez az évszak. Nyílván, őt várva, az évszak azt is jelezte, hogy hamarosan a kezemben tarthatom. De a kis Manó ennél sokkal-sokkal többet tanított.
A pocakomban vele - itt már a 3. trimeszter is hozzásegített - megtanultam lelassulni. Lelassulni, amiről én azt gondoltam, ez egy borzasztó dolog, nekem nehéz, aki lassu, az kuka, dologtalan, nem csinál semmit, szóval egy csomó-csomó negatív előfeltevésem volt nem csak az őszről, hanem mind arról, amit magával hoz és magában hordoz.
Rájöttem, hogy a lelassulás nem gyengeség. A csend nem tétlenség. A befelés figyelés nem teljes passzivitás. A várakozás nem kell, hogy türelmetlenül teljen.
A lelassulás erő. Amikor időt kaphatsz újragondolni magad és a dolgaidat. A csendben lehetősége van teret kapnia és teremtődnie a dolgoknak. Ha meghallod, amit kell, erőre kaphatsz, tanítást, nyugalmat és békét, relaxáltságot. A csendben felkészülhetsz arra, ami vár rád.
Az ősz nem tétlen. Rengeteg minden történik benne.
Ezer szín jelenik meg, a fák is felkészülnek, az erdő védelmet adó erőd lesz.
Az ŐSZ átmenet.
Mi, emberek pedig nem nagyon szeretjük az átmeneteket.
Nem nagyon szeretjük a girbe-gurba utakat, amiket be kell járnunk, a kanyarokat, kereszteződéseket, visszafordulni és irányt váltani pedig egyenesen utálunk. Az átmenetek viszont ilyenek.
Szeretjük egyből megkapni, amit akarunk. Utálunk úton lenni.
Én viszont most imádom, ami történik. Érzem a változást és érzem, hogy úton vagyok, és most először életemben, szeretem ezt. Nem érdekel a vége, hagyom magam sodródni és élvezem, ami történik.
És mennyi minden történik…. Soha nem tettem szert ennyi új ismertségre néhány hét alatt. Soha nem beszéltem ennyi különleges nővel, anyával mint az elmúlt hetekben.
Hallom a csendet, és befelé figyelek. Sokat sírok de nem könnyezek. Elengedek és felismerek. Fáj a szívem, és megkönnyebülök. Fáradt vagyok, baromi fáradt, de valahogy megvagyok a helyemen.
Éber vagyok, de azért kibillenek. Mufurc vagyok és hirtelen, nyugodt és végtelenül türelmes.
Értem és érzem az őszt, és amit magával hoz ismét tanulni. Transzformáló, nehéz, csodálatos és felemelő egyben!
Köszönet érte!