20/02/2026
Így működik a SzomatoDráma:
Szívszorító történet a SzomatoDráma® szőnyegen❤️❤️❤️
Csinos negyvenes nő jelentkezik csoportos SzomatoDráma® játékra, nevezzük Eszternek. Azért keresett meg, mert krónikus ízületi fájdalmak nehezítik az életét. Néha egészen jól érzi magát, máskor a hétköznapi feladatok is komoly kihívást jelentenek számára. Olvasta dr. Buda László könyvét, szeretné érteni, hogy mit üzen a teste.
Kérdésemre, hogy mi a legnehezebb ebben az állapotban, a fájdalmát, az ízületei ropogását és a kiszolgáltatottság érzését nevezi meg.
A csoport tagjai közük kiválaszt három szereplőt, akiknek kiosztja a fenti szerepeket és beállítja őket a térbe. Szinte azonnal megelevenedik a szőnyeg, ahol játszunk. A „fájdalom” lefekszik a földre és magzatpózba gömbölyödik. A „kiszolgáltatottság” oda ül mellé és lágyan simogatni kezdi, az „ízülete” kissé ridegen, a távolból nézi őket, nem kapcsolódik senkivel.
Eszter nem érti, hogy mi zajlik előtte, de nagyon együtt érez a földön fekvő szereplővel.
A „kiszolgáltatottság” helyére ül be, karjai automatikusan fonódnak rá az összegömbölyödött testre. Ő azonnal belefúrja magát Eszter ölébe és azt mondja neki „de jó, hogy végre itt vagy, annyira örülök, hogy látlak.”
Esztert sokkolja a felismerés, nem vállat kisbabájára ismer, mélyről jövő zokogás rázza hosszú percekig, miközben azt ismételgeti „kérlek ne haragudj rám, bocsáss meg.”
A történetből kibontakozik, hogy 20 évesen esett teherbe érzelmileg és fizikailag is bántalmazó párjától. Két éve voltak együtt, mikor a lány a sokadik cirkuszt követően hazamenekült a szüleihez, oda, ahol addig sem kapott semmiféle támaszt. A fiú könyörgött, hogy menjen vissza hozzá, lehazudta a csillagokat is az égről, esküdözött, hogy ezúttal minden más lesz.
Eszter nagyon akarta ezt a kapcsolatot, a kis hangot, amely azt sikította, hogy NE MENJ elfojtotta és száműzte lelke legmélyebb zugába. A békülő s*x erőszakát szenvedélynek, a fojtogató ragaszkodást szeretetnek hitte.
Mikor a fiú önhatalmúlag beleélvezett anélkül, hogy bármilyen választást adott volna a lánynak, Eszter azonnal tudta, hogy megfogant. Az abortusz közös döntés volt. Elmondása szerint egy röpke pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy megtartja a babát, szinte érezte karjaiban a pici, puha testet, testét soha nem érzett boldogság árasztotta el, de a realitás jeges félelemként csapott bele, hogy nem szülhet ennek a férfinak. Nem élheti le az életét ugyanolyan boldogtalanul, mint az anyja.
Az abortusz után többet nem beszéltek a gyerekről, nem emlegették, mintha sosem létezett volna.
Az évek alatt Eszter sokat gondolt arra, hogy ha akkor másképp dönt milyen élete lenne?
A bántalmazó párjától csak évek múlva és sok gyötrelem árán szabadult meg és mélyen hiszi, hogy ha akkor megszületik a fia, most ketten szenvednének.
Igen, mindig egy angyali kisfiút látott álmában. Ilyenkor hetekig szinte alvajáróként közlekedett a világban és a barátai már tudták, hogy újra vezekel.
Katartikus élményt jelentett számára, hogy a Játékban találkozhatott és beszélhetett a kisbabájával, elmondhatta neki, hogy mennyire szereti, hogy milyen sokat gondol rá és mélységes bűntudat gyötri, hogy akkor nem tudta őt vállalni.
Fia válaszként szorosan hozzábújt és azt suttogta a fülébe, h „minden rendben anya, kérlek ne bántsd magad többé, mert akkor én is szomorú vagyok” és Eszter megérzi, hogy már nem kell többé büntetnie magát.
A SzomatoDráma Játék végén meggyötörve, de széles mosollyal az arcán öleli meg segítő társait, egyszerre éli át a sejtjéig hatoló fizikai fáradtságot és a lelki felszabadulást. Mély hála és megnyugvás költözik a szívébe, végtelenül boldog, hogy a kisbabája soha nem haragudott rá.
Végre feloldozást kapott.
Önmagától.
Öleléssel, Iza
