24/08/2025
❤️
Ha őszinték vagyunk önmagunkkal, akkor ideje belátunk, hogy rengeteg (élet) energiát pazarolunk el úgy, hogy észre sem vesszük. Nem vagyunk tudatában annak, hogy hogyan és miképp lehet energiát veszíteni. Ha jól alszunk, akkor reggel még viszonylag minden rendben, aztán délutánra úgy érezzük magunkat, mintha kicsavarták volna a Lelkünket. Fáradtak vagyunk, lehangoltak, kedvtelenek, erőtlenek… Ennek az energiavesztésnek igen nagy köze van az emberi játszmákhoz, amikből nagyon nehéz napjainkban kimaradni, mert mindenki energiát akar szerezni. Ez az energia nem más, mint a figyelmen keresztül begyűjtött életerő. Így válik az egyik ember a másiknál erősebbé.
A figyelmet követelő emberek (sokat beszél vagy, állandó mozgásban van, vagy épp az ellenkezője, passzív agresszív) hatalomra vágynak. A játszma alapja az irányítás, a hatalom megszerzése, és mivel az életenergiánk a tét, ezért mindenki küzd, mert senki nem akar vesztes lenni, senki nem akar egy ilyen küzdelembe belebetegedni, vagy belehalni. Ezért küzdünk, bizonygatunk.
Vannak, akik mindig aktívak (ők indítják az akciót), míg mások mindig csak reagálnak (belőlük reakciót vált ki). Akció- reakció… Akik indítják a játszmát, ők indítják az akciót, ők akarnak életenergiát. Azok, akik ragálnak, ők azok, akik fent tartják a játszmát.
Nagyon nehéz és talán csak lépésről- lépésre lehet leszoktatni önmagunkat arról, hogy ne a játszmák határozzák meg az életünket. Most elsősorban azokhoz szólok, akik a reakció oldalán állnak. Mit tehetünk mi magunk annak érdekében, hogy csak minimális energiát veszítsünk egy olyan emberrel kapcsolatban, aki a figyelmünkre, energiánkra vágyik?
Fontos lenne, hogy mindig csak akkor foglalkozzunk az akciót indító emberrel, amikor jelen van. Amikor nem vagyunk egy Térben, akkor ne gondolkozzunk rajta, hogy ő milyen, hogy ő mit mondott, hogy ő mit akar tőlünk, vagy ellenünk. Amikor vele foglalkozunk, akkor olyan mintha meghívnánk az életünkbe, hellyel kínálnánk, és azt mondanánk neki, hogy „gyere, nyugodtan tegyél tönkre!” Mert a gondolatainkkal magunkhoz láncoljuk, és amikor ő ott van, akkor mi gyengülünk. Szóval nagyon fontos, hogy ne róla beszéljünk állandóan. Ne ő kösse le a tudatunkat. Engedjük meg magunknak, hogy belső szinteken el tudjunk távolodni tőle.
Meg kell tanulnunk odafigyelni arra, hogy csak azzal foglalkozzunk, aki jelen van. Így tudunk jól gazdálkodni az energiakészletünkkel. Meg kell látnunk, hogy az agyalással, a helyzetek analizálásával, az igazság keresésével, az áldozatiságunk bizonygatásával ártunk önmagunknak. Mert amikor azzal vagyunk elfoglalva, aki rossz hatással van az életünre, amikor ő van a fókuszban, akkor tulajdonképpen mi magunk ruházzuk fel őt azzal az erővel, amivel ártani fog nekünk…. és a játszma folytatódik.
Törekednünk kell arra, hogy csendesebb legyen az elménk. Meg kell tanulnunk jól bánni a rendelkezésre álló életenergiánkkal, és fel kell ismernünk, hogy ér -e annyit a saját igazunk bizonygatása, hogy közben elveszünk, és lejövünk a saját életünkről.
Végtelen szeretettel: Dömötör Aletta
̈nismeret
