14/04/2025
Gondolnád, hogy az agresszív, hangos gyerek éppúgy szoronghat, mint aki visszahúzódó és meg sem mer szólalni? Nézzük meg, hogyan is lehet ez!
Egy állatorvos megbetegszik. Felkeresi a körzeti orvost, aki így szól:
- Jöjjön, üljön le, és mondja el, hogy mi a baja!
Erre az állatorvos:
- Ja, hát így könnyű!
Mint ahogy egy rémült kiscica, a kicsi gyerek sem képes elmondani a problémát. Két ok miatt. Az egyik, hogy kora miatt nem tudja megfogalmazni. A másik, hogy nem tudja szavakba önteni. Reagál. A reakciói nem tudatosak, hanem az eddigi tapasztalatai vezérlik. Ha az idegrendszere a menekülő stratégiára kondicionálódott, akkor igyekszik láthatatlanná válni, ha a támadásra, akkor hangos és ellenséges lesz.
Azonban
Azonban mindkét esetben ugyanaz a jelenség áll fenn. Benne ragadt, és nem tud szabadulni a helyzetből. Minden egyes kiváltó esemény ugyanazt az megoldási módot váltja ki - az idegrendszer ugyanazt az utat választja - ami mindinkább elmélyíti a pszichés problémát. Egyre messzebb kerül attól, hogy adott helyzetre releváns viselkedéssel tudjon válaszolni. Így lesz a szituációs viselkedésből egy állandósuló magatartás. Ezért lesz a „rossz” gyerek egyre problémásabb, és a „visszahúzódó” gyerekből szorongó, ha nem kap időben segítséget. És most ne ragadjunk le annál, hogy mit jelent az időben!
Szülőként, pedagógusként csak a tünetet látjuk.
Az egyik típusú gyerek hirtelen haragú. Rögtön odavág, rúg vagy elszórja a keze ügyébe eső dolgokat. Kiabál, káromkodik, hogy megvédje az érdekeit. Ha tudná, biztosan másképp tenné. De nem tudja, mert az idegrendszere állandó készenléti állapotban ragadt, mindent, ami nem egyezik a szándékával, támadásnak érzékel és szembeszáll. Mivel nem elég érett az érzelmi szabályozása, a higgadtság nem tud felülkerekedni az indulaton.
A másik típusú gyermek inkább elhúzódik, elkerüli a konfrontációt. Mindenkinek meg akar felelni, mindent megtesz, csak ne legyen baj vele. Sajnos ők azok, akik később kerülnek látókörbe, mert úgymond nem zavarnak senkit. És ők azok, akik veszélyeztetettebbek, mert kikezdhetők, érzelmileg zsarolhatók, mégpedig úgy, hogy ez titokban marad.
Arra sem fogok most kitérni, hogy ezek a helyzetek miért alakulnak ki. A nevelés, a közösség, az ellátó szervezet, a társadalom szerepével szekérnyi irodalom foglalkozik.
Mivel ezekre a tényezőkre kis hatással vagyunk, a gyermekre kell koncentrálnunk. Meg kell teremteni a lehetőségét, hogy az életét szabályozottabban tudja irányítani.
Elmondhatjuk százszor, hogy hogyan kell viselkedni, de ezek az utasítások csak ideig-óráig lesznek betarthatók a gyermek számára. Olyan megoldás kell, ami alapjaiban nyújt segítséget. Olyan megoldás, amibe könnyen bevonható.
Neurofeedback tréningjeinken örömmel vesznek részt a gyerekek, mert nem kell feladatokat teljesíteni. Mesét nézni nagyon szeretnek, és itt nincs is más dolguk. Ezalatt a képernyőn, a fülhallgatón és a játékon keresztül képi, hang és taktilis jeleket kapnak, amelyek az idegrendszert munkába állítják. Hatására a megfelelő területeken az idegrendszerük fejlődik, összehangolódik más területekkel. Így egy harmonikusan működő rendszert jön létre. A meglévő idegpályák élesednek, a hiányzók kialakulnak a tréningen.
Ennek következtében javul a figyelem és a koncentráció. Hosszabb ideig maradnak egy tevékenységnél, kevésbé kalandozik el a figyelmük.
Csökken az impulzív cselekvés száma. Kevésbé reagálnak hirtelen, dühösen vagy izgatottan.
Az önértékelés javul, szorongó gyerekek határozottabban állnak ki magukért.
Kevesebb az éjszakai felébredés, nyugodtabb az alvás.
Összességében javul az önszabályozás és könnyebb napi rutin betartása.
Call now to connect with business.
