21/04/2021
A lélek egészsége legalább annyira fontos, mint a testi egészség.
Mi van a gyermek lelkében?
Az egyik órám után a folyosón felfigyeltem egy fiúra, aki épp a mosdóból jött ki. Amikor meglátott, pulóverét gyorsan felhúzta az orráig, azzal takarva el az arcát. Láthatóan nagyon zavarban volt, mert nem volt maszkja.
Megkérdeztem, hogy hol van a maszkja. Elmondta, hogy leejtette és véletlenül rá is lépett, így kidobta. Pótmaszk sem volt nála annak ellenére, hogy erre folyamatosan felhívjuk a figyelmüket.
Meg is szidhattam volna, de nem tettem. Mondtam neki, hogy jöjjön velem, a fiókomban mindig van pár maszk arra az esetre, ha ki kell segíteni a gyerekeket.
Elkezdtünk beszélgetni. Elmondta, hogy nehezen éli meg a mindennapokat. Hogy tele van félelemmel. Nem magát félti. Félti a szüleit, akiknek bizonytalan a munkahelyük. Félti a nagymamát, akit hónapok óta nem látott, s aki több, mint 200 km-re lakik. A nagymamával nagyon sokat szoktak beszélgetni, amire a szülőknek a munka és a napi egyéb teendők miatt alig jut idejük. Sajnálja a kishúgát, akinek még jobban hiányzik a nagymama ölelése, mint neki.
Azt is elmondta, hogy mennyire sokat segítene a tanulásban, ha lenne egy számítógépük, amit csak ő használ, mert egy laptop van otthon, azon a szülei dolgoznak. De erre sajnos ebben a helyzetben nincs esély. Épp, hogy meg tudnak élni. Felajánlottam neki, hogy kölcsönadom a régi laptopomat, amit már régóta nem használok, de tanulásra még tökéletes.
A szünet végén könnyes szemmel köszönt el és megköszönte, hogy megkérdeztem, hogy van, hogy érdeklődtem, hogy meghallgattam.
Elment és én elgondolkoztam. Arra gondoltam, vajon hány ilyen gyerek vesz minket körül, akiknek az utóbbi hónapokban megváltozott az élete. Vajon van valaki, aki megkérdezi tőlük, hogy vannak, hogy érzik magukat, mi van a LELKÜKBEN?
A pedagógusokra is óriási terhet ró a járványügyi helyzet, még kevesebb idő marad a gyermekek lelkére. Pedig a lélek egészsége legalább annyira fontos, mint a testi egészség.
(Stefanik Zsolt)
