Tükörkép kozmetika és kineziológia

12/02/2026

Akár egy fontos alkalomra, vagy csak egy "köszönöm" kimutatásaként, újra vásárolható ajándékutalvány.

Felhasználható kozmetikai kezelésre, vagy kineziológiai konzultációra.

02/02/2026

Mi a baj a "rendes" férfiakkal??

Hogyan lehet egy férfi úgy jó ember, hogy közben ne váljon unalmassá a nők számára?

Sok férfi ott csúszik el, hogy összekeveri a jóságot az alkalmazkodással.
A kedvességet az önfeladással.
A szeretetet a konfliktuskerüléssel.

Pedig a jó ember nem az, aki mindig csendben marad, hanem az, aki jelen van önmagában.

A határok kijelölése (mint már oly sokszor említ***em) ebben az esetben is nagyon fontos.
A határ nem fal, hanem iránytű, egy segítő keret.

A férfi, aki tudja, mit enged meg és mit nem, biztonságot sugároz.
Nem támad, nem magyarázkodik, egyszerűen vállalja önmagát, érzéseivel, gondolataival, cselekedeteivel együtt.

A magabiztosság nem hangosság, nem dominancia, hanem belső stabilitás:
-Rendben vagyok akkor is, ha nem értenek egyet velem.-

Amikor a másik véleményének különbözősége nem gyengíti meg az önmagába vetett hitét, vagy saját szerethetőségét.
Ez az a minőség, ami vonzó, mert nem függ a külső visszajelzéstől.

Következetesség:
-Amit ma mond, holnap is úgy gondolja.
Nem ígér olyat, amit nem tud betartani, és nem marad benne olyan helyzetben, ami hosszú távon rombolja őt, csak hogy a partner jól érezze magát.
Ez nem merevség, ez önazonosság.

Érzelmi felelősség:
-A férfi nem azért érdekes, mert „tökéletes”, hanem mert bátran vállalja és megéli az érzéseit, (legyen az pozitív, vagy negatív).

Érez, kimond és cselekszik.

Kineziológiai nézőpontból,
amikor egy férfi folyamatosan elnyomja a saját szükségleteit, a teste előbb-utóbb tünetekben kezd beszélni, vagy egyéb önmagát károsító pótcselekvésekhez nyúl.

Ilyen jel lehet pl:
-fáradtság, belső üresség, motivációvesztés, függőségek.
Ezek gyakran nem gyengeségek, hanem el nem mondott, fel nem állított határok.

A jó férfi nem unalmas.
Csak az önmagát feladó férfi válik idővel azzá.

Mint minden, ami belső egyensúlyról szól ez is tanulható, a konzultációk során megkeressük az eredendő okokat és a feltárást követően elindulunk egy magabiztosságot kiépítő úton.

22/01/2026

Egy nagyon érzékeny, de rendkívül fontos téma.....

A férfi, mint a családon belüli erőszak elszenvedője.

Amikor az erő nem a hangos szavakban lakik.
Van, amikor a családon belüli bántalmazás csendben történik, nem hagy nyomot a bőrön, csak a test emlékezetében.

A férfi tudja, hogy fáj, tudja, hogy határt kellene húznia.

De a teste mást választ: a túlélést.

A félelem a gyermek elvesztésétől, a zsarolástól, az összeomlástól
lefagyasztja a cselekvést.

A maradás ilyenkor nem gyengeség,
hanem egy régi idegrendszeri válasz:
ha mozdulok, mindent elveszíthetek,
hatalmas a kockázata annak, ha mentem önmagam.

És ezt sokszor pontosan tudja a nő, aki érzelmi nyomással, ridegséggel, manipulációval, fenyegetéssel vagy bűntudatkeltéssel
tartja fenn a dominanciát.

Kineziológiai szemmel ilyenkor gyakran azt látjuk, hogy a férfi idegrendszere folyamatos készenlétben van:
Maradj.
Tűrj.
Elveszítheted a gyereket.
Nem vagy többé fontos.

A test alkalmazkodik, a határok elmosódnak, az önvédelem elnémul.
A férfi, aki egykor az erőt szimbolizálta, ma már csak túlél és reménykedik egy olyan családi dinamikában, ami a másik fél ellentétes érdekei miatt soha nem jön létre, ilyenkor gyakran magában keresi a hibát:
- miért nem vagyok szerethető, mit kellene még tennem, vagy másképp csinálnom???

A test tartja a feszültséget,
mert a lélek még nem érzi biztonságosnak a változást.
A gyógyulás nem ott kezdődik, hogy:
-Miért nem állsz ki magadért?
Hanem ott, hogy
mitől fél a tested valójában?

És kinek a terhét cipeled még mindig?

A határhúzás nem döntés kérdése, hanem belső biztonságé.
A csend is üzenet, a test sosem felejt.

Ilyenkor fontos körbejárni, hogy hogyan jelenik meg a női dominancia a kliens életében és miért bénítja meg a „jó apa” szerep a határhúzást.

De ami a legfontosabb, hogyan lehet biztonságosan visszatalálni az önvédelemhez és elindulni a legkedvezőbb úton.

30/12/2025

Ahogy 2025 lassan a végéhez ér, szeretnék megállni egy pillanatra, és visszatekinteni.

Minden találkozás egy történet volt, minden folyamat tanított valamit, nemcsak nektek, hanem nekem is.

Az év vége számomra a lezárásról és az elcsendesedésről szól.

Arról, hogy elfogadjuk mindazt, ami már mögöttünk van, és teret adunk annak, ami még előttünk áll.

Öröm volt veletek megélni a bizalmat, a nyitottságot, a közös munkát és a sokszor fájó, de igaz, mély pillanatokat.

2026-ra kívánom, hogy az új év több nyugalmat, tisztánlátást és őszinte emberi kapcsolódást hozzon mindannyiunk életébe.

Bízom benne, hogy az utunk a következő évben is folytatódik , akár új, akár már ismerős formában.

És egy zárógondolat 2026-ra:

„A valódi változás ott kezdődik, ahol felelősséget vállalunk magunkért.”

Timi

16/12/2025

Karácsony közeledik.

Az időszak, amikor „illik” szeretni, összetartani, figyelni egymásra.

Kineziológusként gyakran látom, hogy ez az időszak felerősíti mindazt, amit az év többi részében mélyen elnyomunk.

Régi sérelmeket, kimondatlan érzéseket, generációkon át öröklődő családi mintákat.

Sokak számára a szeretet feltételhez kötött :
-akkor jár figyelem, ha megfelelsz
-akkor van béke, ha elhallgatsz
-akkor vagy fontos, ha alkalmazkodsz.

Karácsonykor ezek a minták ünnepi csomagolást kapnak,
de a testen belül feszültséget hordoznak.

A valódi szeretet nem szerep, nem teljesítmény és nem kötelezettség.
Ez egy belső biztonság, jelenlét és őszinte kapcsolódás.

A kineziológia abban segít, hogy felismerjük:
– hol tanultuk meg elfojtani az érzéseinket,
– mikor hittük el, hogy a szeretet feltételekhez kötött,
– és hogyan hordozzuk tovább ezeket a mintákat felnőttként.

Először magunkkal kell megtanulnunk szeret***el kapcsolódni, amikor belül változás történik, a külső kapcsolatok is elkezdenek átalakulni és őszintébbé válnak.

Akkor a karácsony már nem képmutatás lesz,
hanem egy természetes következménye annak,
ahogyan az év többi napján is jelen vagyunk egymásnak.

Az önismereti munka egy finom, mégis mély lépés lehet ebbe az irányba.

A szeretet tanulható.
A régi minták oldhatók.
Az ünnep belül kezdődik.

Legyen ez az első lépés ahhoz, hogy tudjuk élvezni és őszintén megélni ezt az időszakot azokkal, akik valóban fontosak.

Nizar Kabbani szíriai költő ezt tökéletesen összefoglalta:

ELŐBB TANULJATOK MEG SZERETNI, ÉS UTÁNA CSINÁLJATOK ÜNNEPNAPOT NEKI!

14/09/2025

A segítő szakma egy örök megújulást jelent.

Lehetővé teszi számunkra, hogy különböző emberi sorsokat láthatunk, bizalmat kapunk és gyakran évtizedeken, esetleg generációkon át féltve őrzött, titkos történetek nyílnak meg előttünk.

Nincs két egyforma életút, mindenki hoz, és az évei alatt szerez és cipel is fájdalmat, de a közös cél a konzultációk alatt, hogy megértsük, elfogadjuk, feldolgozzuk, változtassunk ezeken.

Ezért is hatalmas boldogság együtt örülni a kliensekkel, akik a kemény munkájukkal elérik a kitűzött céljaikat.

A héten meglátogatott egy 3 hetes kicsilány, akinek az anyukája hatalmas utat tett meg, hogy ma már boldog feleség, gyönyörű, értékes nő és biztosan tudom, hogy a legcsodálatosabb anyukája lesz ennek a babának.

Ilyenkor érezzük igazán, hogy minden pillanata megéri a hivatásunknak.

30/06/2025

Ezt a képet szombaton készít***em....

Azóta is a hatása alatt vagyok annak a napnak.
Sokkal több történt ott, mint pár százezer ember felvonulása.

Az ELFOGADÁS-ról szólt, ami nélkül mi a segítő szakmában dolgozók nem is tudnánk élni.
Az elfogadás nem azt jelenti, hogy azonosan gondolkodunk hanem, hogy nem baj, ha nem, mert tisztelem a másikat.

Ebben a hivatásban nem lehet helye előítéletnek, megbélyegzésnek, kirekesztésnek.

Minden ember egyedi érzéssel, gondolattal, cselekedettel bír és egészen addig amíg ezzel nem árt másoknak addig engedni kell a kiteljesedésében.

Ezen a napon nem csak a felnőttek lettek érzelmileg gazdagabbak, de sokat kaptak azok a gyerekek is akik ott lehettek a szüleikkel, mert megtapasztalták, h milyen az összefogás, milyen sokat jelent amikor egymásra néznek vadidegenek és mosolyognak, mert nem kell félniük, mert támogató közegben vannak.

A szülőnek nem a tiltás és a kirekesztés a feladata, hanem a gyerekének megmutatni a világ színességét, másságát, de legfőképp az ember szerethetőségét.

Ez a pár óra nem a magamutogatásról szólt, nem a polgárpukkasztásról, hanem valami nagyon értékes dologról:
- a toleranciáról, és arról, h minden ember boldog és szabad akar lenni.

Remélem egyszer ez úgy lesz evidens, hogy nem kell megmagyarázni a miértjét.❤️

Minden ember a maga módján vágyik a szeretetre, a megértésre, a figyelemre és legfőképp az elvárásoktól mentes elfogadásra.

Szeretném hinni, hogy eljön egyszer az az idő, amikor ezek megértéséhez már nem kellünk mi szakmabeliek, mert természetes emberi tulajdonság lesz.

05/03/2025

09/02/2025

Megszokás és ismétlés....

Ha nem érezzük jól magunkat, akkor vágyunk a változásra, valami újra, valami jobbra, de félünk elengedni a már megszokott dolgokat, embereket, cselekedeteket.

Miért olyan nehéz kilépni ebből az ördögi körből, amikor az már minket nem támogat.?
(Lehet, hogy soha nem is támogatott!!!)
Sőt néha kifejezetten gátolja a fejlődésünket..

Ahány kliens , erre annyi válasz.:
-mert így már nem éri váratlan meglepetés
-ismeri, és kezeli a rossz "részt" is
-hozott szülői minták alapján működnek
-volt idő amikor ez volt az egyetlen dolog ami boldoggá t***e

És még hosszasan lehetne sorolni az ilyenkor felhozott indokokat, de a szorongás a boldogtalanság megmarad.

Ideig-óráig el lehet nyomni, szőnyeg alá lehet seperni, van akinek ez évekig, évtizedekig sikerül is.
De valamilyen formában mindenki megfizeti ennek az árát.

A felismerés már az első és egyben nagyon fontos lépés, amikor rájövünk, hogy valójában rajtunk múlik, hogy milyen irányba haladunk és ezt a rossz sémát valahogy meg kell szakítanunk.

Általában ilyenkor indul el a közös munka a kliensekkel.

Ahogy egy másik aspektusból is rálátnak a működésükre, hirtelen eltávolodnak a problémától és könnyebben találnak rá megoldást.

Az út hossza mindenkinél más, de aki igazán változni akar, az meg is fogja tenni azt, és eléri a kitűzött célt.

20/12/2024

Közeleg az év vége,
amikor egy kicsit megállunk és visszatekintünk.

Valamiért megváltozik a gyerekkori évekhez képest az idő múlása, egy év ugyanúgy 12 hónapból áll, de már sokkal gyorsabban telik.

2024 rengeteg változást hozott számomra is, jókat és fájó dolgokat, de mind azért történt, hogy tanuljunk, fejlődjünk és többek legyünk a megélt események, érzések által.

Köszönöm a bizalmat, hogy idén is segíthettem a vendégeimet ezen a csodás úton.❤️

Legyen minden családban, meghitt az ünnep.🎄

Szeret***el:
Tímea

26/10/2024

Fontos emberi tulajdonság a vágyakozás, mert abból születnek a célok.

De nagy tudatosság kell ahhoz, hogy felismerjük és értékeljük azt, amit már elértünk és magunkénak mondhatunk.

Tudni kell megállni és visszatekinteni az útra, amit addig megtettünk.

Gyakori probléma, hogy projektként tekintünk az életünkre és pipáljuk az elvégzett feladatokat, közben már rég elfelejtettük, hogy a mostani pipák hónapokkal, évekkel ezelött még féltett vágyakat rejt***ek:

-ha majd megházasodom..
-ha majd házam lesz...
-ha majd gyerekem születik...
-ha sikeres leszek a munkában...és így lehetne folytatni a listán szereplő mondatokat és mindtől azt várjuk, na majd akkor boldog leszek.

És sajnos egyre gyakrabban ez a lista sosem ér véget.

Az elvégzett feladat után űr marad, amit gyorsan egy következő projekttel akarunk betölteni.

Aki nem tanulja meg értékelni az elért dolgait, kapcsolatait egy idő után kiég és onnantól már önmagában sem leli a boldogságot.

A következő idézet is épp erre világít rá:

Vannak, akik medencét akarnak az otthonukban, míg akiknek van, azok alig használják...

Azok, akik elvesztették egy szerettüket, mélyen hiányolják őket, míg mások, akik közel tartják őket, gyakran panaszkodnak rájuk...

Akinek nincs párja, az vágyik rá, akinek viszont van, az néha nem becsüli meg...

Aki éhes, mindent megadna egy tányér ételért, míg akinek bőven van, az az ízére panaszkodik...

Akinek nincs autója, az álmodozik róla, míg akinek van, az mindig egy jobbat keres...

A kulcs az, hogy hálásak legyünk, hogy ne azt nézzük, hogy mink nincs, és megértsük, hogy valahol valaki mindent megadna azért, amink már van, és amit nem értékelünk...”

(Hiroyuki Sanada)

24/10/2024

A természet pihenni készül, színeivel elkápráztat minket.

Ősszel a bőrünknek is szüksége van a nyári napsütés által okozott "károk" helyreállítására, hogy feltöltődve készüljön a téli hónapokra, megőrizve üdeségét, frissességét.

Ilyenkor már lehet hámlasztani, akár már 1-1 alkalommal is látványos és érezhető változást kapunk, de természetesen kúraként még hatékonyabb.