Bujtor Máté Viselkedéselemző, Gyermek-Ifjúsági Coach, VMI Preventor

14/11/2024

26/11/2023

Az emberi empátia úgy fejlődött ki az év-tízezredek alatt, hogy nem csak a verbális kommunikációra, azaz a puszta szavak szintjére korlátozódik. Hogy teljesen működőképes legyen, szükség van a nonverbális szintre is (arckifejezések, testbeszéd, hanglejtés stb.)

Paul Ekman és Wallace V. Friesen pszichológusok már 1978-ban katalogizálták és rendszerbe foglalták az emberi arckifejezéseket, melyeknek több, mint tízezer variációja létezik. Rájöttek arra is, hogy rengeteg közülük öröklött, és nem tanult, ugyanis még olyan embereknél is megtalálható, akik vakon születtek. Annyira fontosak az együttéléshez, hogy evolúciós előnyt jelentett már születéskor birtokolni őket.

Pontosan ezért idegeníti el az embereket a közösségi média, ahelyett, hogy összehozná őket. Pontosan ezért könnyebb online leszólni, elítélni valakit, és pont ezért nehezebb online együttérezni másokkal. Az agyunk nem fogja fel, nem teljesen, hogy hozzánk hasonlóan gondolkodó, érző lény ül a másik kijelzőnél, hiszen nincsenek meg az erre utaló jelek, nem látjuk az arcát, nem halljuk a hangját, nem érzékeljük, mennyire megbántottuk, és nem tudjuk átérezni a helyzetét. 200 végletekig leegyszerűsített emoji nem tud helyettesíteni tízezer arckifejezést, ha érzelmeket kéne kifejezni.

Többek között erről is szó lesz készülő közösségimédia-használat tréningemben. Ne hidd többnek a chatet, mint ami!

22/11/2023

Érezted már úgy, hogy a barátaid/barátnőid teljesen másképp beszélnek veled vagy egymással Messengeren, Snapchaten, Whatsappon, mint szemtől szemben?

Jöttél már rá arra, hogy ismerősöd teljesen más személyiséget mutat online, mint szemtől szemben?

Érezted már úgy, hogy olyan dolgokon vesztetek össze online, amiből élőben sose lehetett volna ekkora probléma?

Gondoltad már úgy, hogy sokkal nehezebb megértetni magad a többiekkel chaten, mint élesben?

Volt már úgy, hogy felmentél Instagramra, TikTokra, Youtube Shorts-ra, hogy kikapcsolódj, vagy lazulj, de hiába töltöttél el vele több órát, a végén mégis rosszabbul érezted magad, mint mikor nekiálltál?

Szeretnél rájönni, mi ennek az oka, anélkül, hogy végig kéne hallgatnod a szokásos, unalomig puffogtatott pánikkeltő frázisokat?

Szakemberként jó rálátásom van a közösségimédia-használat árnyoldalaira, a közösségi oldalak működési elvére, és személyes tapasztalatom arról, hogyan tudnak hatni az emberek, különösen gyerekek és tinik lelkére és viselkedésére. Ígérem, legjobb tudásom szerint, fölösleges körök nélkül megpróbálom megválaszolni a kérdéseidet.

10/06/2022

A veszteségeket mindig nehéz feldolgozni, felnőttként is. Gyermekként viszont, egy éretlen személyiséggel, jóval kevesebb ismerettel a nagybetűs Életről, és persze fejletlenebb énvédő és megküzdési mechanizmusokkal...
Jóval nehezebb. Főleg egy olyan kultúrában, ahol nem szokás beszélni az elmúlásról. Ahol gyakran "mosolykötelezettség" van, és tabu kimutatni a fájdalmat, bánatot, gyászt. A veszteséget márpedig fel kell tudni dolgozni, akár halál, akár válás miatt éri a gyermeket.
Aki mégis szeretne a témával foglalkozni, akár személyes okokból, akár szakmabeliként, annak nagy szeretettel ajánlom Singer Magdolna gyászterapeuta könyvét. Nagyon tisztelem a szerzőt szakmailag és emberileg is, és saját munkámban rengeteget segítettek és segítenek a könyvei.

25/05/2022

Az egyik leggyakoribb dolog, amit szülőktől hallok, mikor gyermekükkel valami nincs rendben, az olyan mondatok mint az "Ez csak egy fázis", vagy "Majd kinövi", esetleg a "Csak a dackorszak/lázadás". Nyilván, nehéz elfogadni, ha valami a gyermekkel nincs rendben, hiszen könnyen úgy érezheti a szülő, hogy az őt, szülői képességeit is minősíti - negatívan.
És lőn, gyakran valóban úgy tűnik, kinövi. Néhány esetben ténylegesen így is lesz. Érmefeldobás esélye, a legjobb esetben.

Sokszor viszont csak megtanulja, hogy nem fordulhat ezzel kapcsolatban a szüleihez, mert nem veszik komolyan. Megtanulja elfojtani, hárítani, elrejteni a problémát. Attól viszont az még ott lesz, és emészti fel a mentális és fizikai erőforrásokat, aztán végig tudja kísérni egész életében, és még a saját gyerekeire is át tud ragadni, mint öröklött mintázat. Elég csak belegondolni, mi magunk mennyi rossz szokást, régi sérelmet, negatív emléket hordozunk saját gyerekkorunkból, ami egész életünket végigkísérte.
Hányféle módon próbáljuk racionalizálni, hogy indokolt volt, amit a szüleink tettek, vagy épp nem tettek.
"Meg kellett tanulnom megállni a saját lábamon"
"Embert neveltek belőlem"
"Nem foghatták folyton a kezemet"
És a többi.

Nincs abban semmi szégyellni való, ha komolyan vesszük a problémát, és legalább konzultálunk szakemberrel. Nem veszíthetünk semmit. Vagy megnyugtatnak, hogy ez tényleg csak egy fázis, vagy utat mutatnak a megoldáshoz.

25/04/2022

Nagyon sok kommentre nem szorul. Köszönöm az élményeket, és főleg a hasznos, új ismereteket az Újrahangolás csapatának, és különösen Myrtillnek!

18/04/2022

Az emberi elmét gyakran szokták számítógéphez hasonlítani. Van benne igazság, hiszen sok közös jellemzőjük van.

Akár a számítógépnek, az elmének is megvan a hardver, azaz fizikai része (az agy), bemeneti forrásai (érzékszervek) és kimeneti eszközei (hangképző és mozgatórendszer, arc, végtagok). Van benne processzor(végrehajtó funkciók), műveleti memória(rövidtávú vagy munkamemória) és háttértár(hosszútávú memória).
Ha az agy a hardver, akkor az elme a szoftver: az operációs rendszer és a futó programok.
Akár egy számítógépnél, előzetes képzettség nélkül csak futó programok egy részére látunk rá. Ezek a mindennapokban is használt készségek, mint például a beszéd, az írás-olvasás, a gondolkodás, számolás, kommunikációs készségek, biciklizés, autóvezetés, és így tovább. Egy alapértelmezett nyelvi beállítás van a rendszerben, de azért legtöbbünk telepít még legalább egy extra nyelvi csomagot, még ha nem is használjuk ki teljesen 😉

Számomra a legfontosabb párhuzam az, hogy, akár egy számítógépnél, a háttérben (azaz tudattalanban) futó programok jóval többen vannak, és jóval több probléma forrásai lehetnek, mint a könnyen észrevehetőek. Már az is nehéz, hogy rájöjjünk, mi minden használja az erőforrásokat, hát még az, hogy sikeresen megítéljük, mi az, amire szükség van, és milyen felesleges, vagy egyenesen rosszindulatú programok lassítják, vagy akadályozzák a rendszerünk működését. Olyanok, amiket nem is emlékszünk, mikor telepítettünk, lehet, hogy még gyerekként, amikor fogalmunk nem volt, mit csinálunk, vagy épp kaptuk őket a hardverrel együtt előtelepítve a gyártótól (azaz szüleinktől).

Itt lép a képbe az informatikus... akarom mondani, a mentálhigiénés segítő szakember.
Néha elég csak átnézni a futó programok listáját, és törölni, kirakni pár szükségtelen, az erőforrásokat feleslegesen lefoglaló, hátérben futó applikációt, mint például a folyamatos önhibáztatás, halogatás, önbizalomhiány, megfelelés-kényszer, önigazolás-kényszer, vagy a szorongás teljesítményhelyzetben. Ehhez tökéletes a magamfajta coach is.

Néha komolyabb rendszervizsgálatra, és pár program teljes újratelepítésére is szükség van, ilyenkor már klinikai szakpszichológus kolléga felkeresését ajánlom.

Végül, nehéz esetben, lehetséges, hogy komoly rendszerkarbantartás és javítás szükséges, és esetlegesen a hardverre is kell hatni (pl. gyógyszerekel), hogy elkerüljük a rendszer összeomlását, ilyenkor az erre felkészült pszichiáter felkeresése javasolt.

Ha úgy érzed, lehet, hogy át kéne nézni a rendszered, keress nyugodtan!

17/04/2022

Mit is csinál egy gyermek-ifjúsági coach?

A coach segítő, aki olyan, alapvetően lelkileg egészséges szülőknek és gyermekeiknek nyújt támogatást tanácsadás és oktatás formájában, akik adott élethelyzetből fakadóan úgy érzik, egyedül nem tudják megtalálni a kiutat, vagy a megoldást. A coach az ügyféllel közösen meghatározott probléma megoldásán, a jelenben dolgozik, és a jövőre fókuszál.
A coach nem pszichiáter, és nem terapeuta. Nem gyógyszerez, és nem véleményez.

Milyen problémákkal fordulhatok coach-hoz?

A teljesség igénye nélkül:
- Szülő-gyermek kapcsolati, kommunikációs problémák
- Beilleszkedési problémák (iskolakezdés, iskolaváltás stb.)
- Tanulási problémák (Szorgalom, motiváció, figyelem stb.)
- Magatartási problémák (konfliktuskezelés, szabálykövetés stb.)
- Stressz okozta problémák (szorongás, társaságkerülés, hangulatingadozás stb.)
- Túlzott internet- és közösségi média használat