Bodrogi Rita pszichológus

Bodrogi Rita pszichológus Szeretettel köszöntöm! Bodrogi Rita vagyok, tanácsadó szakpszichológus, integratív felnőtt ?

NyugovÓRA..."Legyél szerelmes az Életbe! Ne csak azokba a pillanatokba, amikor minden sikerül.Hanem az egészbe. A nyers,...
29/05/2026

NyugovÓRA...

"Legyél szerelmes az Életbe!
Ne csak azokba a pillanatokba, amikor minden sikerül.
Hanem az egészbe. A nyers, zajos, néha kifordult, néha gyönyörű egészébe.
Abba a reggelbe is, amikor karikás szemmel is elindítod a napot, mert nincs más választásod.
Abba a kávéba, amit háromszor melegítesz újra.
Abba a nőbe a tükörben, aki néha erősnek látszik, néha csak túlélni próbál, de még mindig itt van.
Még mindig felkel.
Még mindig remél.
Mert az Élet nem mindig romantikus filmzenével érkezik.
Van, hogy számlák formájában kopogtat.
Vagy egy orvosi lelettel.
Egy „beszélnünk kell” mondattal.
Egy búcsúval egy parkolóban.
Egy üres székkel az asztalnál.
És mégis… milyen furcsa, hogy közben képes adni egy napsugarat pont akkor, amikor már majdnem feladtad.
Egy idegen mosolyát a boltban.
Egy dalt a rádióban, amitől hirtelen újra embernek érzed magad.
Egy ölelést, ami után nem oldódik meg minden, de valahogy mégis könnyebb továbbmenni.
Talán az egyik legnagyobb tévedésünk, hogy azt hisszük: majd akkor szeretjük az életet, ha végre minden rendben lesz.
Ha lefogyunk.
Ha szeretnek.
Ha több pénzünk lesz.
Ha elmúlik a félelem.
Ha visszajön, aki elment.
Ha sikerül az a bizonyos álom.
De az élet nem a „majd egyszer” nevű országban történik.
Hanem itt.
A szétesett konyhákban.
A nevetésekben.
A sírás utáni kifulladásban.
A villamoson hazafelé.
A gyerek rajzában.
A ráncok között.
A második esélyekben.
És talán a legvonzóbb emberek nem azok, akiknek tökéletes életük van.
Hanem akik még a töréseik mellett is képesek kíváncsian nézni a holnapot.
Akik nem csak túlélni akarják a napokat, hanem megélni őket.
Akik tudnak nevetni magukon.
Akik mernek újra hinni, még akkor is, amikor egyszer már összetörtek.
Mert szerelmesnek lenni az Életbe nem naivitás.
Hanem bátorság.
Azt mondani egy kemény világban is:
„Még mindig látom a szépet.”
És lehet, hogy néha az Élet sem tud mást adni, csak egy apró kapaszkodót.
De néha egyetlen apró kapaszkodó ment meg attól, hogy végleg elsüllyedjünk.
Szeresd az Életet.
Nem azért, mert mindig gyengéd.
Hanem azért, mert még a legviharosabb napokon is képes emlékeztetni arra, hogy élsz."
(Todorovits Rea)

"... arról, aki szelíd, általában azt gondolják, hogy gyenge, erőtlen. Sőt, nem csupán gyenge, hanem ő az áldozat. Holot...
27/05/2026

"... arról, aki szelíd, általában azt gondolják, hogy gyenge, erőtlen. Sőt, nem csupán gyenge, hanem ő az áldozat.
Holott a szelídségben mindig van erő. Attól, hogy valaki nem tüntető módon erős, még nem gyenge. ...
Aki szelíd, az attól még lehet kemény, mint a kő. Rendíthetetlen, mert olyan szilárd a hite abban, amiben hisz, hogy megengedheti magának, hogy kedves legyen és szelíd"
Csernus Imre

Az egyik legveszélyesebb hazugság, amit ma emberek ezrei nyelnek le naponta, úgy hangzik:„Csak engedd el.”Mintha a fájda...
24/05/2026

Az egyik legveszélyesebb hazugság, amit ma emberek ezrei nyelnek le naponta, úgy hangzik:
„Csak engedd el.”

Mintha a fájdalom egy kabát lenne, amit este ledobunk az előszobában.
Mintha az árulás, a megalázás, a cserbenhagyás vagy egy gyerekkori seb csak egy rossz gondolat lenne, amit megfelelő pozitív hozzáállással ki lehet radírozni.

És közben tele van a világ cukormázas mondatokkal:
„A megbocsátás döntés kérdése.”
„Ha még haragszol, nem fejlődtél eleget.”
„A negatív érzések csak lehúznak.”

Nem.
A lélek nem wellness-idézetekből gyógyul.

Mert vannak fájdalmak, amik nem távoznak egy inspiráló Instagram-poszt után.
Vannak emberek, akik úgy főzik minden este a vacsorát, hogy közben annak az embernek a hangját hallják a fejükben, aki éveken át kicsinek nevezte őket.
Vannak, akik családi ebédeken mosolyognak, miközben belül még mindig ott ül velük az a gyerek, aki soha nem kapott szeretetet az asztalnál.
És vannak, akik reggel ugyan lefőzik a kávét, elindítják a mosást, válaszolnak az üzenetekre, de közben olyan súlyt cipelnek, amit mások egyszerűen „elengedésnek” neveznek.

Mintha a harag egy döntés lenne.
Pedig sokszor inkább egy nyílt seb.

A kereszténység egyik legnehezebb mondata talán ez:
„…és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk…”

És ettől sok ember megijed.
Mert azt hiszi:
„Ha még fáj, akkor rossz hívő vagyok.”
„Ha még dühös vagyok, Isten csalódott bennem.”

Pedig Isten nem motivációs tréner.
Nem ül fent az égben egy rózsaszín felhőn, miközben azt ismételgeti:
„Válaszd a szeretetet.”

Ő pontosan tudja, milyen az emberi fájdalom.
Tudja, milyen az, amikor valami annyira mélyre megy, hogy az ember még évek múlva is összerezzen egy hangsúlytól, egy illattól, egy mondattól.

A megbocsátás nem egy gombnyomás.
Hanem belső gyászmunka.

El kell gyászolni azt az embert, akinek hittük a másikat.
El kell gyászolni a biztonságot.
Az igazságérzetet.
A hitet abban, hogy velünk ezt nem teszik meg.

És ez nem megy egyik napról a másikra.

A legnagyobb hazugság talán nem is az, hogy „elengedni könnyű”.
Hanem az, hogy a fájdalommal türelmetlennek kell lennünk.

Pedig a lélek nem futószalagon gyógyul.

És talán a megbocsátás nem ott kezdődik, hogy már nem haragszunk, hanem ott, amikor végre nem akarjuk tovább letagadni, hogy fáj.

Mert a valódi megbocsátás nem erőszak.
Nem is önbecsapás.
És még csak nem is egy szépen becsomagolt spirituális hazugság.

Hanem egy lassú, mély belső munka.
Olyan, mint amikor a tél után először mozdul meg újra a föld.
Sokáig semmi nem látszik.
Aztán egyszer mégis megérkezik az első hajtás.

És egyszer majd megérkezik a megbocsátás is.
Nem azért, mert rákényszerítetted magad.
Hanem mert útközben közelebb kerültél önmagadhoz.
És ahhoz az Istenhez, aki végig ott ült melletted a fájdalomban is. (Todorovits Rea)

😇🥰🌞
22/05/2026

😇🥰🌞

1. Ne érezd magad megbántottnak! Ami megbánt, az csak gyengít.2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől! Nem a győzelmeid...
22/05/2026

1. Ne érezd magad megbántottnak! Ami megbánt, az csak gyengít.
2. Szabadulj meg a győzelem kényszerétől! Nem a győzelmeid vagy a nyereségeid alkotják lényegedet. Légy megfigyelő, észlelj és élvezz mindent anélkül, hogy trófeát kellene nyerned. Amint kevésbé hajszolod e győzelmeket, egyre nagyobb számban fognak előfordulni életedben.
3. Szabadulj meg annak a kényszerétől, hogy mindig neked legyen igazad! Amikor a legjobban belemelegedtél egy vitába, tedd fel magadnak a kérdést: „Mi fontosabb, az igazam, vagy a boldogságom?”
4. Szabadulj meg a felsőbbrendűségi kényszeredtől!
A valódi nemesség nem abban áll, hogy jobbak vagyunk valaki másnál, hanem hogy jobbá válunk régi önmagunknál.
5. Szabadulj meg a többet akarás kényszerétől! A dolgok iróniája, hogy amikor már többé nem követelsz, a vágyott dolog bőséggel érkezik életedbe.
6. Hagyj fel azzal, hogy a teljesítményedből származtatod önazonosságodat!
7. Ne adj a híredre! Hírneved nem benned lakozik, hanem mások elméjében.

(Dr. Wayne W. Dyer – A szándék hatalma)

Mi az a Traumakötés és a Limerencia?💔 A traumakötés erős kötődés egy olyan kapcsolathoz, ahol fájdalom és megkönnyebbülé...
20/05/2026

Mi az a Traumakötés és a Limerencia?

💔 A traumakötés erős kötődés egy olyan kapcsolathoz, ahol fájdalom és megkönnyebbülés váltja egymást. A közelség után jön a távolság, majd újra a közeledés és emiatt titkon mindig abban reménykedsz, hogy ha most gond is van, hamarosan újra jön a jó rész.

💭 A limerencia egy intenzív, megszállott vágy valaki iránt, akit idealizálsz, és akiről azt érzed, hogy boldoggá tehetne. A gondolataid körülötte forognak, sokszor anélkül, hogy valódi kapcsolat lenne köztetek.

❓Mit okoz ez a két dolog, mit él át, aki benne van?

Folyamatos belső feszültséget. Egyik pillanatban remény, másikban szorongás jelenik meg. Nehéz tisztán látni, dönteni, elengedni. A másik reakciói túl nagy hatással lesznek rád és a saját szükségleteid háttérbe szorulnak.

❓Mi a különbség a kettő között?

Traumakötésnél van egy valós kapcsolat, ami érzelmileg hullámzó és beszippantó.

Limerenciánál a hangsúly inkább a vágyon és a fejben felépített képen van. Az egyiknél a dinamika tart bent, a másiknál az idealizált kép és a bizonytalanság.

❓ Milyen gyerekkori okok állhatnak a háttérben?

Kora gyermekkori tapasztalatok:
- a szeretet kiszámíthatatlan volt, hol foglalkoztak veled hol nem.
- káosz volt a családodban,
- érzelmileg elérhetetlen volt az egyik szülőd vagy mindkettő.

Későbbi kapcsolati sérülések (megcsalás, elhanyagolás vagy hosszan tartó bizonytalanság) is ráerősíthet erre a működésre.

❓ Miért káros arra, aki benne van?

- Hosszú távon kimerít, elbizonytalanít.
- Egyre jobban elveszíted önmagad miközben a másikhoz való kötődés erősödik.
- A valóságérzékelés torzul, a döntések egyre inkább a félelem és a vágy mentén születnek.

❓Hogyan lehet túllépni rajta?

1. Figyeld meg a mintákat! Írd le konkrét helyzetekben, mi történt és mit éreztél!
2. Apránként kezdj el határokat tartani!
3. Tarts távolságot a másiktól! (segít tisztábban látni)
4. Fordulj a saját szükségleteid felé! Mi esik jól, mire van igazán szükséged, miben érzed magad biztonságban?
5. Teszteld a valóságot! Amit gondolsz a másikról, mennyire támasztják alá a tettei?

Ha úgy érzed, magadtól nem tudsz kilépni belőle, kérj segítséget!
Vida Ágnes pszichológus

Nem kell sietni. Nem kell reagálni. Nem kell megfelelni.Nem kell mindent megérteni. Nem kell megoldani. Nem kell elnyomn...
18/05/2026

Nem kell sietni.
Nem kell reagálni.
Nem kell megfelelni.
Nem kell mindent megérteni. Nem kell megoldani.
Nem kell elnyomni azt, ami bennem zajlik.
Nem kell tudni a következő lépést.
Elég jelen lenni.
Lépni.
Lélegezni.

K. E.

VÉLEMÉNYEK RABSÁGÁBAN...Ahogy ott ültem a gépem előtt, nem tudtam elszabadulni egy gondolattól. Vajon miért van az, hogy...
15/05/2026

VÉLEMÉNYEK RABSÁGÁBAN...
Ahogy ott ültem a gépem előtt, nem tudtam elszabadulni egy gondolattól. Vajon miért van az, hogy egyetlen rosszindulatú megjegyzés képes hatástalanítani tíz őszinte bókot?

Miért fekszünk ébren hajnali kettőkor egy idegen kommentje vagy egy kolléga félvállról odavetett megjegyzése miatt, miközben az életünk tele van olyanokkal, akik feltétel nélkül szeretnek minket?

​A kritika olyan, mint egy rosszul méretezett konyhai szék: ha nem figyelsz, kényelmetlenné teszi a mindennapjaidat, és a végén már a saját otthonodban sem mered elengedni magad.

​Néha elgondolkodom... mikor lettünk ennyire a vélemények rabjai?

​Ott van az a barátnő, aki „csak jót akar”, de minden találkozásnál megjegyzi, hogy „fáradtnak tűnsz” (ami valójában kódszó arra, hogy szerinte nem áll jól az új hajad).

Vagy a rokon, aki a vasárnapi ebédnél epésen megkérdezi, hogy „biztosan jó ötlet volt-e felmondani a biztos munkahelyeden”.

​Rájöttem valamire: a kritika gyakran nem rólunk szól, hanem a másik ember félelmeiről. Aki azt mondja, túl sokat vállalsz, valójában csak a saját fáradtságát látja benned. Aki szerint „túl harsány” vagy, valószínűleg csak azt sajnálja, hogy ő sosem mert felemelni a hangját.

​Tanuld meg szűrni a zajt!

​Van a kritika, ami olyan, mint egy igaz barát tükre: fáj belenézni, de segít lemosni az arcodról azt, ami nem odavaló. Ez épít.

​És van a kritika, ami csak zaj. Olyan, mint a szomszéd lakásból átszűrődő tévéreklám: idegesít, de semmi közöd hozzá.
​A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha megpróbálunk „mindenkinek-megfelelő-formára” kopni.

Mert a végén olyanok leszünk, mint egy ízetlen diétás keksz: senki sem fog utálni, de senki sem fog rajongani értünk.

​A te életed nem egy népszavazás. Nem kell minden reggel megvárnod az eredményhirdetést ahhoz, hogy tudd, értékes vagy.

Hidd el semmi szükséged nincs arra, hogy azokat halld meg, akik a partvonalról bekiabálnak, miközben a szeretteid veled mennek és szurkolnak a pályán.

Mert az igazi méltóság nem abban van, hogy hibátlanok vagyunk a külvilág szemében, hanem abban a bátorságban, amivel a saját igazságunkat képviseljük – akkor is, ha a többieknek nincs hozzá fülük. Ne halkítsd le magad csak azért, mert valakinek túl hangos a létezésed!

Maradj karcos, maradj fényes, és legfőképpen maradj hű ahhoz a tűzhöz, ami téged éget. Mert a nap végén nem a partvonalról bekiabálók hangja számít, hanem az a csendes bizonyosság a szívedben, hogy ma is mertél önmagad lenni.

Csakazértis emeld fel a fejed, és ragyogj – ne azért, hogy lássanak, hanem mert ez az egyetlen módja annak, hogy valóban élj.

(Todorovits Rea)

"Egy életen keresztül beleragadhatunk a 'mamizmusba' meg a 'papizmusba'. Mamizmus, papizmus: anyám vagy apám elrontotta ...
13/05/2026

"Egy életen keresztül beleragadhatunk a 'mamizmusba' meg a 'papizmusba'. Mamizmus, papizmus: anyám vagy apám elrontotta az életemet. A spiritualitásból fakadó élettapasztalatunk az, hogy sebzetten is lehet teljes életet élni. Amikor valaki erre rájön, akkor sem gyógyul be minden seb, de nincs is rá szükség. Gyógyulva vagy hegekkel is szépen lehet élni. Karban tudjuk tartani a sebeinket, leápoljuk, átkötjük őket, megteszünk a gyógyulásért mindent, amit csak tudunk: aztán vagy begyógyulnak, vagy nem. Néha nem gyógyulnak be. De egy ápolás alatt lévő sebbel is lehet élni. Ezért, ha valaki azt mondja, hogy addig nem élet az élet, ameddig teljesen egészséges nem leszek, akkor fizikailag is, lelkileg is lehetetlenre vállalkozik."

Pál Feri

Cím

Ispotály Köz 1
Zalaegerszeg
8900

Telefonszám

+36309853878

Weboldal

Értesítések

Ha szeretnél elsőként tudomást szerezni Bodrogi Rita pszichológus új bejegyzéseiről és akcióiról, kérjük, engedélyezd, hogy e-mailen keresztül értesítsünk. E-mail címed máshol nem kerül felhasználásra, valamint bármikor leiratkozhatsz levelezési listánkról.

Parancsikonok

Megosztás

Kategória