18/08/2025
„Kérek egy kis énidőt.”
De mit is jelent ez valójában?
Sokan azt hisszük, hogy az énidő egy csajos este a barátnőkkel, ahol kibeszéljük magunkat. Ezek a pillanatok tényleg értékesek: ott akkor feltöltenek, megnevettetnek, segítenek érezni, hogy nem vagyunk egyedül.
De valljuk be… másnap ugyanúgy ott várnak ránk a hétköznapok.
Az igazi énidő talán nem csak a kikapcsolódásról szól. Hanem arról, amikor befelé figyelek. Amikor elcsendesedem annyira, hogy meghalljam a saját gondolataimat, a saját érzéseimet.
Amikor a zűrzavarban egyszer csak helyére kerül bennem valami.
Amikor nem csak pihenek, hanem megértek, elengedek vagy meglátok valamit magamból, ami segít könnyebben továbbmenni.
Mert az énidő nem feltétlenül az, amit másokkal töltök. Az énidő az, amikor valóban magammal vagyok.
Vannak napok, amikor az énidő nem egy különleges program, hanem egy harmadszor újramelegített kávé kortya közben érkezik meg. Amikor csak annyit teszek, hogy megállok, és tudatosítom: a káosz is az élet része.
Vannak reggelek, amikor a család ébredése előtt végzek egy 10 perces stresszoldó gyakorlatot vagy meditációt.
És vannak napok, amikor elvonulok egy teljes órára – a legkedvesebb otthonomba: önmagamba.
Lehet, hogy közben az élet körülöttem zajlik, a gyerekeim vidáman zsizsegnek… mégis, ezek azok a pillanatok, melyek emlékeztetnek: csak rajtam múlik, hogy minden perc lehet az énidőm, ha úgy akarom.
Legyen napi rutinod az elcsendesedés.
Ne függj a helyszíntől, ne függj a körülményektől.
Csak csináld. Gyakorold magadért.
Csinálj rutint abból, hogy figyelsz a lelkedre.
Kezdd kicsiben… csak napi 10 perc.
Amikor naponta adsz magadnak néhány csendes percet, kisimul benned a feszültség, kitisztulnak a gondolatok, és a nehéz helyzetek is könnyebben oldódnak.
De talán a legfontosabb: újra meghallod a saját belső hangodat, és ez minden kapcsolatodat szebbé, mélyebbé teszi.🤍
Szerző: Léterő
