13/04/2026
Szakmai előadásra készülök. Válogatom a fotókat, újranézem a filmeket.
Felnőttek esetében elsősorban alkotásaik vannak a fotókon, esetleg kezük a filmen. De a gyermekek ott vannak a nyers, NEM A MEGOSZTOTT!, fotókon, filmeken. Ezeket a beleegyezéssel készült vizuális anyagokat a fejlődés dokumentálása, szülőkkel való megosztás ill. bizonyos esetekben (zárt, jelenléti ) oktatási céllal készítem.
No, most hogy talán már mindenki számára megfelelő leszek, jöjjön a lényeg. :)
Tehát nézem a fotókat, filmeket. Rajtuk kisebb-nagyobb gyermekeket. Hat évestől a kamaszig.
Látom a fotókon az évek múlását, a testi változást, sok esetben azt is, ami a rendszeres találkozások miatt kevésbé tűnik fel, hiszen a belsőre, az érzésekre, a személyiségre koncentrálunk, a most-ra. Akivel azóta is kapcsolatban vagyok, hiszen alkalmanként még el-el jön mikor kamasz életében felborul ott belül valami, nos még az ő most megpillantott fotóin, videóin is elképedek mennyi változás! Hogy' és mikor lett a kisfiúból nyúlánk kamasz? Óóó ő is milyen cserfes kislány volt mikor nálam járt...no igen, 2018-ban :) Mára egy gyönyörű hölgy lett belőle. Ám ha még ez nem lenne elég a közösségi oldal fel-fel ajánlja számomra ismerősnek az azóta nem látott gyermekeket. Sok esetben csak a nevük miatt ismerem fel őket, ám van, mikor huncut szemük, kedves mosolyuk, azóta is megmaradt érdeklődési körük a névjegyük.
Látom hogy egyikük a táncban, másikuk a pszichológiában, harmadikuk az irodalomban, negyedikük autószerelésben találja meg önmagát, és ötödikük...egész egyszerűen boldog, kerek az élete a fotók alapján.
Szívet melengetőek ezek a képek, sorsok!
Örömmel tölt el, hiszen ez az élet rendje, a gyermekek ifjak lesznek, újat akarnak, autonómiájukat keresik és remélhetőleg megtalálják.
Csak egy kicsit jut eszembe az aktívan elrepült idő, inkább az öröm az, amit érzek láttukon.
Hiszen nagyon jó látni őket, annyira kell ez a spontán visszajelzés mint a falat kenyér....hmm legközelebb a kiégéssel jövök. ;)
