Művészetterápia Zala -Lorencsics Krisztina

18/08/2025

Rég jelentkeztem alkotások megosztásával, bár rendületlenül dolgoztunk egész nyáron.
Ma egy kamasz lány kollázsával szeretnék szép hetet kívánni mindenkinek. :)

17/08/2025

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1305783810919248&set=a.230291151801858

Amikor nem vagy egyensúlyban, akkor mindenki idegesít.
Úgy érzed, mindenki az utadban áll, minden és mindenki teher.

A kollégád szüntelen panaszkodik. A körülötted levők kedvetlenek. A hozzád közel állók kritizálnak. Az álmaidat nem támogatja senki.

Úgy érzed, minden csak lefelé húz és már nincs is kedved küzdeni. Fogy az erőd. Fogy a kedved.
Úgy érzed, egyedül nem tudsz kimászni ebből.

❤ És akkor jön valaki, valaki, aki más. Aki másként gondolkodik, aki dicsér, aki bátorít, akire példaképként nézhetsz fel, akitől jó kedved lesz, ha hallod a hangját, aki visszahozza az életkedvedet és a reményt.

Elég egy ilyen ember is. De jobb, ha még többen vannak. Olyanok, akik szintén előre néznek, akiktől tanulhatsz, akikre felnézhetsz, akik előre visznek.

Vedd körbe magad olyan emberekkel, akik felemelnek akkor is, ha nagyon mélyen vagy!

15/08/2025

Ma jött velem szemben ez a poszt, és megszólított. Környezetemben, "városomban" épp ezt látom. A feszültséget, az állandó versenyzést, a folyamatos "még-még" érzést és az ebből fakadó frusztrációt. Azt, hogy soha nem elég...jó. Mert elmarad az öröm. Pedig lazítani és örülni is fontos!
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1329982649128526&set=a.463370545789745

Biztosan ismertek olyan embereket, akik állandóan hatalmas terveket szőnek és ki nem látszanak a monumentális feladatokból. Nekik "túlkövetelő szülő" sémamódjuk van, ami tudattalanul irányítja a felnőtt életüket is. Erről hoztam nektek pár sort.

Az ilyen sémával rendelkező felnőtt úgy működik, hogy maximálisan megoldja a saját maga felállított feladatokat, egyiket a másik után, de sajnos a befejezés, a megoldás általában nem jár örömmel. Utána azonnal nekiáll a következőnek, így az egész élete feladatokkal lesz tele.

Ami önmagában nem lenne probléma, ha örömmel töltené el egy-egy eredmény, és meg tudná adni önmagának az elégedettség érzését és az elismerést.
A probléma az, hogy amikor befejezi ezeket a feladatokat, nem tud neki örülni.

Pont olyan, mintha valaki állandóan vágyakozna egy szép otthonra, majd sok-sok munkával és erőfeszítéssel meg is teremti azt, de amikor elkészül és be van rendezve, akkor nem örülne neki és nem érezné jól magát benne. Így nekiáll egy következő, másik ház építésének, aminek aztán szintén nem örül majd, és ez így megy egy életen át.

Az ilyen sémamóddal rendelkező felnőtt tudattalanul teljesen azt a működésmódot ismétli, amiben gyermekként szocializálódott.

Olyan, mintha az édesanyja a vállán csücsülne és duruzsolna a fülébe:
"Gyermekem, az élet egy verseny, méghozzá egy gyilkos verseny
Nem pihenhetsz, nem lazíthatsz, nem örülhetsz, mert erre nincs idő! Csinálnod kell tovább, mert elmegy az élet fölötted! Ha abbahagyod, akkor a mások leköröznek és learatják a babérokat, te meg lemaradsz és megnézheted magad! Neked annyi lesz, senki nem fog értékelni majd, meglátod!"

(Fotó: Tkliwi nihiliści opanowujący pozycję dystansu)

06/08/2025

Tudom nem Zala, de vannak követőim, látogatóim szerte az országból.
Jó szívvel ajánlom egykori csoporttársam művészetterápiás programját VERESEGYHÁZÁN.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=122108043782958996&set=a.122105444420958996

Önismereti / művészetterápiás csoportfoglalkozás középiskolásoknak 🤩✨🎭

28/07/2025

Van amire tökéletesen alkalmas, és van, amire nem.

https://www.facebook.com/PTEpszichologia/posts/1170049431818837

24/07/2025

22/07/2025

Van ez a jelenség, amiről nem beszélünk eleget, pedig rengeteg neurodiverz ember (ADHD-sok, autisták) küzd vele nap mint nap. Úgy hívják: RSD, vagyis Rejection Sensitivity Dysphoria.

Magyarul valahogy úgy lehetne lefordítani, hogy elutasítással szembeni túlérzékenység, de ez nem adja vissza, milyen szinten képes szétcsapni egy ember napját, önbecsülését, kapcsolatát, vagy akár az egész életét.

Az RSD nem azt jelenti, hogy valaki sértődékeny vagy gyenge idegzetű. Ez egy idegrendszeri reakció. Konkrétan: az agy túlreagálja azokat a helyzeteket, amikor úgy érzékeli, hogy az embert elutasították, kritizálták, nem fogadták el, vagy csak esetleg ez megtörténhetett.

❓Hogyan néz ki ez a valóságban?

Gyerekeknél:

🔹 sírnak vagy dühöngenek, ha nem ők nyernek egy játékban
🔹 nem akarják kipróbálni az újat, mert félnek, hogy rosszul csinálják
🔹 már attól megsemmisülnek, ha valaki "csúnyán" néz rájuk
🔹 azt mondják, hogy „senki nem szeret”, csak mert nem kaptak fagyit
🔹 újra és újra megkérdezik: „Ugye nem haragszol?”

Felnőtteknél:

🔹 hetekig rágják magukat egy sima visszajelzés miatt
🔹 félnek bármit kérni, nehogy elutasítsák őket
🔹 egy barát késői válasza után már biztosak benne, hogy utálják őket
🔹 kerülik a konfliktusokat, helyzeteket, embereket, csak hogy ne kelljen újra megélni azt, amit már annyiszor: hogy nem voltak elég jók.

❓Miért pont a neurodiverz embereknél gyakoribb?

Mert a neurodiverzitás nem csak azt jelenti, hogy máshogy gondolkodunk, hanem azt is, hogy máshogy érzékeljük és dolgozzuk fel az érzelmi és társas helyzeteket.
A legtöbb neurodiverz ember:

✅ máshogy érzékeli a szociális jeleket (néha túl erősen, néha túl gyengén)
✅ hiperérzékeny a visszajelzésekre, különösen, ha az negatív
✅ és nagyon gyakran már gyerekkorától kezdve visszautasítással, szégyenítéssel, megbélyegzéssel találkozik.

Ez nem csak pár rossz élmény. Ez évekig tartó, folyamatos visszajelzés, amit a társadalom, az iskola, a környezet, sőt, sokszor a saját család is közvetít:

🔹 "Valami baj van veled."
🔹 "Túl sok vagy."
🔹 "Miért nem tudsz olyan lenni, mint mások?"

Az agy ezt megtanulja. Beég. És amikor újra jön egy „nem”, vagy csak egy fáradt arckifejezés, beindul a riasztás.

❓Ez trauma is lehet?

Sokszor igen. Az RSD mögött gyakran komplex trauma húzódik meg. Nem egyszeri nagy trauma, hanem évek alatt kialakult belső sérülés, amit az okoz, hogy valaki újra meg újra el lett utasítva, félre lett értve, ki lett nevetve, degradálva lett. És ami még durvább: sok neurodiverz ember elkezd maszkolni, vagyis elrejteni az igazi énjét, hogy megfeleljen. Ez működhet ideig-óráig. De ha így is elutasítják, az még jobban fáj.

❓ Hogyan tudsz segíteni?

👉 Ne mondd neki, hogy ne vedd magadra

Ez kb. olyan, mintha egy égő házban álló embernek azt mondanád: „Ne legyen már meleged.”

👉 Ne bagatellizáld

Nem „hiszti”, nem „érzékenykedés”, nem „önsajnálat”. Ez valós idegrendszeri reakció.

👉 Nyugtass, ne javíts

Egy RSD-roham közepén a „dehát nem is úgy gondolta!” típusú érvelés nem segít. Mondhatod azt, hogy: "Értem, hogy ez most nagyon fáj, itt vagyok veled."

👉Taníts eszközöket

🔹 különbség a kritika és az elutasítás között
🔹 mi az, amit a másik tényleg mondott, és mi az, amit én érzékelek?
🔹 testreakciók szabályozása (pl. légzéstechnikák)
🔹 hogyan kérdezzek rá biztonságosan, ha nem vagyok biztos valamiben?

👉Teremts elfogadó közeget

Legyen az egy szülő, partner, tanár, főnök vagy barát – ha valaki biztonságot ad és nem erőltet maszkokat, az csökkenti az RSD intenzitását.

🫶 Végül: ha te is ilyen vagy

Nem vagy túl sok vagy túl kevés. Csak egy olyan idegrendszered van, ami máshogy működik, és túl sokszor kellett védekezned akkor is, amikor még nem tudtad, hogy mi történik veled.

És most már tudod. Igen, ez baromira nem könnyű. De nem is reménytelen.

15/07/2025

13/07/2025

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1041750331496289&set=a.410705741267421

2023-ban azzal a céllal indítottuk el a Hintalovon Akadémiát, hogy létrejöjjön egy olyan online gyerekjogi tudásbázis, mely bármikor és bárhonnan elérhető, és valódi segítséget, támpontot tud nyújtani a felelős felnőtteknek abban, hogy jobban és magabiztosabban reagáljanak a gyerekek szükségleteire.

Mára már több mint 11.000-en tanulnak velünk. Hiszünk abban, hogy a tudás mindenkié – és végtelenül hálásak vagyunk azért a rengeteg támogatásért és figyelemért, amit az elmúlt hetekben kaptunk tőletek. Ezért úgy döntöttünk, hogy a nyárra mindenki számára megnyitjuk az Akadémiát: július 1. és augusztus 31. között minden képzésünk teljesen INGYENES!

Nézz körül a Hintalovon Akadémián, válassz, és tanulj velünk: https://hintalovon.hu/hintalovon-akademia/!

12/07/2025

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1396189818575172&set=a.263539565173542

Ne bántsd magad!

Van az a pillanat, amikor elkap az érzés, hogy nem vagy elég jó. Talán egy rossz jegy, talán egy félresikerült beszélgetés után. Olyan könnyű ráharapni a gondolatra: „Minden az én hibám.” Elkezded bántani magad. Először csak szavakkal. „Hülye vagyok. Miért nem lehetek jobb ennél, amilyen vagyok? Miért nem tudok egyszerűen… normális lenni?” Aztán jönnek a tettek. Magadra zárod az ajtót, elbújsz a világ elől. És ott belül, legbelül, elkezd valami szorítani.

Mintha te lennél saját magad legnagyobb ellensége.

De miért?

Miért bántanád magad? Miért mondanád azt magadnak, amit sosem mondanál másnak? Gondolj csak bele: ha a legjobb barátod hasonló helyzetben lenne, mit mondanál neki? Azt, hogy értéktelen? Hogy ne próbálkozzon többet, mert úgysem sikerülhet? Ugye, hogy nem. Akkor magaddal miért tennéd ezt?

Tudod, mi vagy? Egy lehetőség.
Egy folyamat. Egy ember, aki fejlődik, tanul, hibázik, de mindig újra feláll. Minden egyes botlásod a növekedésed része. Hibázol? Oké, hibázunk. De ettől nem leszel kevesebb. Ettől leszel ember. És egy dolog biztos: az élet nem verseny, ahol a tökéletesség a cél. Hanem egy utazás, ahol tanulsz, fejlődsz, és igen, néha el is rontasz dolgokat. De ettől még nem kell bántanod magad.

Nem vagy rosszabb, mint bárki más.
Nem vagy kevesebb. Nem vagy túl érzékeny, túl furcsa, túl bármi. Csak te vagy. És ez épp elég.

Szóval amikor legközelebb azt érzed, hogy bántanod kell magad – akár szavakkal, akár tettekkel –, állj meg. Vegyél egy mély levegőt. Kérdezd meg magadtól: „Ez most segít nekem? Vagy csak mélyebbre húz?”.

És itt jön a legfontosabb rész: pont jó, hogy ilyen vagy, éppen így, ahogy vagy. Minden érzéseddel, minden furcsaságoddal együtt te vagy az, aki vagy – és ez így van jól. Nem kell megváltoznod, nem kell eltűnnöd. Rendkívüli vagy! Az egész világon nincs még egy olyan, mint te. És pontosan ez benned a legjobb.

Robi

10/07/2025

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1399156061800176&set=a.586597643056026

Sokan azt hiszik, hogy a konfliktusok hiánya egyenlő a jólléttel. "Ha nem kerülök konfliktusba másokkal, akkor biztos jól nyomom" - gondolják magukban.

Valójában ez nincs így. A konfliktuskerülés gyakran éppen az elakadás jele az életedben. És van olyan, amikor éppen az jelzi a gyarapodásodat, hogy mersz konfliktust vállalni. Ami persze rövid távon feszültséget és stresszt jelent, viszont ez szükséges ahhoz, hogy hosszú távon önazonos maradj.

Avagy ahogy Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia atyja mondta: kongruens légy. Tehát az érzéseid, a gondolataid, a viselkedésed összhangban legyenek egymással. Mert ha ez nincs meg, az folyamatos feszültséget jelent, megbetegíthet és időzített bombaként lappang.

Én alapvetően hajlamos vagyok konfliktus-kerülésre. Ami bizonyára következik abból, ahogyan emberként fejlődtem a születésem óta. Szeretem, ha mindenkinek a kedvére tudok tenni. Ez látszólag jó tulajdonság - de valójában sérülékennyé tesz. Gyakran a jóllétemet függővé teszem más emberek visszajelzéseitől.

A konfliktus-kerülés kényelmes. Bele lehet süppedni, mint egy karosszékbe. Függőséget okoz és más függőségeket fűt. Halogatást, hazudozást, álságosságot gerjeszt. Könnyű azt hinni, hogy ha nincs konfliktus, az jó jel. De ha túl sokat bujkálsz az élet elől kanapékon, emojik, ál-mosolyok mögött, az nem felszabadít, hanem inkább bekorlátoz és bezár.

A konfliktus önmagában nem rossz - van egészséges és egészségtelen konfliktus. Az egészséges konfliktus során valóban érdekel bennünket a másik álláspontja és őszintén törekszünk a megegyezésre. A konfliktus akkor válik egészségtelenné, amikor az álláspontok megmerevednek, kialakul egyfajta fekete-fehér, jó-rossz, Mi és Ők mentalitás.

A konfliktus-kerülő embernek nincsenek szilárd határai. Márpedig ha nem húzod meg a határokat magad körül, ha nem jelölöd ki világosan, mit lehet veled megtenni és mit nem - azzal bántod magadat, és másoknak is tálcán kínálod, hogy bántsanak. És aztán ha már nem tudod elkerülni a konfliktust, akkor egy ponton felrobbansz, és az nagy eséllyel válik egészségtelen konfliktussá.

Beismerni, hogy nem vagy tökéletes, vannak fogyatékosságaid, vállalni a sérülékenységed - mindig bátorságot jelent. Ez az első lépés. És az, hogy elfogadd magad, kamuzás, önostorzás vagy önfényezés nélkül. Amilyen vagy. Innen lehet csak elindulni.

Kényelmetlen? Az.

„Választhatjuk a bátorságot vagy a kényelmet, de nem mindkettőt egyszerre,” írja Brené Brown.

(note to myself)
kép: Edvard Munch

09/07/2025

Esőkabátokat fel, és gyerünk! ;)
Komolyra fordítva a szót. Egy jó vízhatlan esőkabátban, vagy esernyővel, izgalmas és meglepően megnyugtató tud lenni egy séta az esőben. Lehetőség az elmélyülésre, mélázásra, gondolatainkkal való együtt, illetve egyedüllétre, az itt és most megélésére.
Bátraknak illetve stresszoldásként csak úgy, mindenféle esővédő nélkül egyre gyorsuló, majd lassuló váltott futás segíthet.
Próbálja ki! Ha közben táncra perdül az sem baj!

The complete title song and dance, Gene Kelly (also co-director with Stanley Donen and choreographer) as movie star Don Lockwood, tune by Nacio Herb Brown, l...