28/01/2026
✨Az hogy az elmúlt években Önszeretetrõl, tudatosságról, spiritualitásról taníthattam az embereket, mint csoportban mint egyénileg, hihetetlen hálával tölti el a szívemet.
( Ma egy ilyen nap van itt Balin , na 🙂 )
Azzal hogy én tanítottam, egyben csodálatos tanításokat is kaptam.
Na nem mindegyikrõl gondoltam abban a pillanatban azt hogy csodálatos; volt olyan, amelyik darabokra tört. Szenvedtem.
Nem egyszer….
De aztán idõvel - és annak köszönhetõen, hogy megvoltak az eszközeim hozzá-, ahogy elmúlt a sokk és hátraléptem kettõt majd kívülrõl ránéztem, (ehhez idõ kellett), már csak a színtiszta tanítást láttam benne, amit az Univerzum küldött nekem egy bántás, egy felsõbbrendűség vagy egy elégedetlenség, hálátlanság formájában valakin keresztül.
És szentül hiszem, hogy szükségem volt ezekre. Minden egyes ilyen élményre, mert ezek segítettek abban, hogy fejlõdjek, és hogy ráébredjek a tudásra, ami bennem van.
Szóval köszönöm, köszönöm.
És azoknak is köszönöm, akik kíméletesebb formát választottak eszközül a tanításra. Barátságokat, öleléseket, hallgatást, figyelmet, megértést, tanulni akarást, elfogadást, befogadást. ( Õk jóval de jóval többen vannak szerencsére 🙂 )
- > És most a poszt célja : arra bíztatlak, hogy engedd meg magadnak belemerülni ha valaki megbánt, de aztán engedd el és vizsgáld meg a tanítást. Legyél tudatában, hogy okkal jött az életedbe : hogy valamire rávilágítson benned, hogy tanítson.
Egyetlen dolgot tudsz eldönteni, és az a saját reakciód. Csak efelett van hatalmad. Más felett nincs. (hogy kivel találkozol, hogy ki mit mondd neked hogy milyen a forgalom... zéró befolyásod van. )
Tehát dönts úgy, hogy elfogadod a tanítást. Hidd el, a mindset (gondolkodás) a kulcsa a boldogságodnak. :-)
Milyen érdekes, ahogy most a motoromon ülve tartottam hazafelé (mindig motorozás közben támadnak a legjobb gondolataim 🙂 ), az jutott eszembe, hogy mennyi idõ kell ahhoz hogy az ember megtanulja az áramlást.
Hogy mennyi idõ kell, hogy elfogadd, hogy az Univerzum (vagy forrás, Isten, felsõbb Én, Angyal - ami neked kedves ) , tudja hogy mi a Te utad. Hogy merre kell tartanod és hogy milyen terheket bírsz el útközben…
Munkám során több száz emberrel találkoztam már . Volt köztük olyan kapcsolódás, akivel úgy éreztem, hogy egy egész életre részesei leszünk egymás életének.
Aztán nem így lett… mert ott azon a ponton úgy kellett éreznünk, de késõbb pedig már nem, mert egyszerűen csak: már nincs szükség arra, hogy így legyen.
Egyszerűen, kétfelé vált az utunk.
És ez a lényeg: hogy soha nem erõltettem, hogy ne így legyen.
Mert felesleges. Mert az nem lenne áramlás, nem lenne elfogadás. Akadállyá változna. Akadállyá, ami blokkokat teremt, és nem visz sehova, sõõõt!
És volt olyan is, akivel nem volt egyszerű kapcsolódni valamiért. Mára pedig egymás életének részesei vagyunk. Hogy meddig? Ezt nem lehet megmondani. De a lényeg, hogy nem is kell 🙂
Óh az idõzítés…. Minden mindig a megfelelõ idõben érkezik és távozik az életünkbõl.
Mindenkinek hálás vagyok, csodás nap van ma, legyetek boldogok és hálásak. ☀
Namaste
🙏
