23/04/2026
Sok kultúrában él az a leánygyermekek iránti elvárás, hogy egy meghatározott típusú személlyé kell válnia, tartsa magát bizonyos hagyományokhoz, értékekhez, amelyek, ha nem azonosak is a család értékeivel, de legalábbis azokon alapulnak, és amelyek semmi esetre sem zavarják meg a békés vizeket.
Ezek az elvárások akkor a legszigorúbbak, amikor az egyik vagy mindkét szülő attól a vágytól szenved, hogy neki „angyali gyermeke” vagy „tökéletes”, alkalmazkodó gyermeke legyen.
A szülők úgy képzelik, hogy bármilyen gyermekük van is, az legyen tökéletes, csakis az ő gondolkodásukat és elképzeléseiket tükrözze.
Ha a gyermek zabolátlan, akkor sok esetben, sajnos, el kell szenvednie, hogy szülei újra és újra pszichológushoz cipelik, mert mást akarnak belőle faragni, s leginkább meg akarják változtatni azt, amit lelke követel tőle.
Lehet, hogy lelke látásra ösztönzi, a körülötte lévő kultúra azonban vakságot akar.
Amikor lelke ki akarja mondani a maga igazát, akkor hallgatásra kényszerül.
Sem a gyermek lelke, sem pszichéje nem tudja ezt elfogadni. A „légy megfelelő” nyomása, bármilyen módon nyilvánuljon is meg, elüldözheti vagy rejtőzködésre kényszerítheti, vagy arra vezetheti a gyermeket, hogy hosszú időn át kószáljon, míg táplálékot és békét biztosító helyre nem talál.
Forras: farkasokkal futó asszonyok
Clarissa Pinkola Estés
