Edina Contact Self- Hun, Lagos (2025)

Új energiával dolgozó energetikai gyógyítóként saját megdolgozottságom, és ébredésem mértékében közvetlenül a Forrás energiával kapcsolom össze a hozzám fordulókat. reszletek es tobb informacio a munkamrol:
www.edinacontactguides.com

18/02/2025

ENERGETIKAI SZEMPONTBÓL az IKERLÁNGUNKRÓL /
MÁSIK FELÜNKRŐL
EdinaContactSelf

Arról írok, akiből csak egy van. Nevezik ikerlángnak, duálpárnak is, és lelkünk másik felének is.
Nagyon sokan írnak erről a kapcsolódásról, de a legtöbben nem valódi megtapasztalásból, mert sokkal ritkábban történik meg ez a találkozás, mint ahányan azt gondolják, hogy ezt átélték.
Nagyon ritka.
A párjukat keresők többsége őt akarja megtalálni, -ami érthető is-, de ez a kapcsolódás nem szolgálja a legtöbb ember által elvártakat, mert nem párkapcsolatról szól.
Akik szenvedélyes, romantikus szerelemre vágynak, ne őt keressék, de egy megfelelő lélektárs kitűnő választás lehet. Vele megélhető a szexualitás legmagasabb szintje is, ami messze túlmutat a fizikai test korlátain, ezért sokkal intenzívebb érzéseket lehet átélni.
Ha egy “dimenzió minőségi skálán” nézzük a sz*****is egyesülést 1-12-ig, akkor a jól ismert 3. dimenziós sz*****is egyesülés után még 9 lépcsőfok van. A 4. szint már kölcsönös, egymást tápláló érzelmeket feltételez, és innen lehet még tovább mélyülni. A 6. szintet elérve már nem érintkezik a fizikai test, de attól még a sz*****is energiák összekapcsolódnak! Annyira rá lehet hangolódni a másikra, hogy csupán egymásra gondolással is irányítható az energia, és akár távorgazmus is elérhető. Ilyenkor érezzük a másik érintését a távolból is, pont ott, ahol ő szeretné.
Ez tanulható és fejleszthető, ha megvan van az erre alkalmas partner (itt a hangsúly az intimitás mélységén és az összekapcsolódás erősségén van, nem az orgazmuson).
Az ikerláng kapcsolódásban ugyan ez is benne lehet, de a találkozás messze tovább mutat ennél. Hatalmas energiák dolgoznak azon, hogy egy ikerláng pár összetalálkozzon, és ugyanezek az energiák szakítják őket szét a találkozás után egészen addig, amíg meg akarnak ragadni a romantika és a párkapcsolat szintjén.
Én inkább lélekkristály kapcsolódásnak hívom, mert ez számomra jobban lefedi a találkozás lényegét.
Nem a két lélek azonos, hanem a lélek magja, esszenciája.
A lélek folyamatosan változik: tapasztalatokat gyűjt, sérül, gyógyul, nincs állandó formája, tehát nehéz lenne pont olyannak lenni valaki másnak is.
A lélek magja azonban örök és változatlan, nem változtatható, nem érinthető, kivéve a dualitásba lépett önmaga számára, aki alkalmanként egy másik testben jelenik meg. Ő az, akiből csak egy van.
A lélekkristálypár a legmagasabb minőségünkre mutat rá, arra, akik valójában vagyunk. Ez túl van a kettőnk egységén is, mert az örökkévaló Énünk nem a lelkünk magja.
A találkozás mámorát könnyű összetéveszteni egy már ismerős érzéssel, mint pl. a szerelem érzése, annak, akinek a szerelem a legmagasabb megtapasztalt minőség az életében. De, aki már például meditáció során eljutott magasabb szintekre, akkor már azzal a megtapasztalással fog párhuzamot vonni. A találkozás visszavezeti őt a Forrásba vagy a saját valódi Énjébe. Éppen ezért megtörténhet, hogy csupán egymás jelenlétében, fizikai érintkezés nélkül megszűnik a tér, az idő, megszűnik a gondolat, mozdulatlanná válik a test, még a látás és a hallás is kikapcsol, csak a végtelen létezés tiszta öröme marad, a határtalan tudatosság, egy leírhatatlan egységélmény a Mindenséggel. Ekkor van esély felismerni a valódi Énünket, ami még ezen az Egységen is túl van…
Életek kellenek hozzá, mire beérik a találkozás mondanivalója: mindaz, amit hittél magadról, hogy ki vagy te, az mind hamis.
Nem a tested vagy, nem a gondolataid, de még csak az érzéseid sem. A világ, amit eddig az érzékszerveid által tapasztaltál, nem valós. Fellebbenti a fátylat, hogy emlékeztessen Földi ittléted céljára: ismerd fel önmagad. Ennek egyik állomása, amikor csak nézed a mozit, de nem azonosulsz a látott képpel, amit világnak, az életnek hívnak, mert azt csak az elméd teremti számodra, nem az a végső valóság. A párod fizikai testben való megjelenése is a mozi része. Végső soron arra mutat rá, hogy ittléted célja nem a társakkal való kapcsolódás, még csak a másik feleddel való kapcsolódás sem, hanem önmagad megtalálása az ő segítségükkel.
A lélekkristálypárod nagy valószínűséggel csak felbukkan, azért, hogy aztán eltűnjön, de az elvesztése miatt érzett fájdalomra nem a vele való együttlét lesz majd a gyógyír.
Fel kell ismerned, hogy te nem a szenvedésed, fájdalmad, magányod vagy, és egyetlen más érzelmed sem. A valódi Éned ezek mögött rejtőzik. Ez a találkozás végső soron felszámolja a párkapcsolódások szükségességét, azt, hogy önmagunkon kívül SZÜKSÉGÜNK van bárkire a teljességünkhöz, beleértve magát a lélekkristálypárunkat is.
A kapcsolat nem a mi kezünkben van, nem mi döntjük el, hogy találkozzunk vagy sem, együtt legyünk vagy külön. Ő akkor jön, amikor ideje van önmagunk felismerésének, és amíg párkapcsolatként tekintünk rá, és párkapcsolati elvárásaink vannak, addig el is sodródik, és marad a különválás, az egymás nélküli teljesség megvalósítása.
Lélektársat lehet manifesztálni, bevonzani, varázsolni… Lélekkristálypárt nem, mert ez a kapcsolódás érinthetetlen az elme trükkjeitől, pont azt hivatott leleplezni. Életek telhetnek el úgy, hogy megjelenik, majd újra eltűnik…
Amikor a pár egyik tagja eléri a lélekfejlődésnek azt a magas szintjét, ahol “magához rántja" a másikat és az addig elkülönült két lélekkristály újra egymásba olvad, akkor megváltozik a dinamika.
Ez az egyesülés ugyan már nem visszafordítható, de még ez sem jelent feltétlenül fizikai együttlétet. Például azért nem, mert a másik fél még önmagán dolgozik, tapasztal, párkapcsolati programokat futtat. Ebben a lélektársak segíthetik, mert velük lehet szerelmeket megélni, hatalmas mélységeket, magasságokat, drámákat, és velük lehet hiányokat pótolni.
Ez nem érinti azt, aki a lélekfejlődésének az utolsó szakaszában jár, mert ő beteljesítette azt, amire ez a kapcsolódás hivatott volt. Eddig kölcsönösen hatottak egymásra, találkozás nélkül is, de mostantól kiszáll a JÁTSZMÁBÓL. Ekkor már részéről nem kap a társ figyelmi energiát. Mondhatjuk úgy is, hogy gondolati, érzelmi (elme) szinten elengedi őt. Ez is egy ok arra, hogy miért nem lesznek együtt.
Az a fél viszont, aki még úton van, ha a társára gondol, érzi, hogy egy magasabb minőség húzza felfelé/önmagába befelé, emlékezteti valós természetére.
Mindenkiben (függetlenül mindenféle kapcsolódástól), akiben megtörténik a felismerés, hogy önmagában erős és kiteljesedett, annak már csak a szabadon választott kapcsolatai maradnak meg, amik az örömteli együttléteken alapulnak. Mindig elsodródik azoktól, akik még erős, visszahúzó programokat futtatnak ki, és mindig ki lesz emelve abból a környezetből, amivel nem rezonál. (Mindegy, milyen párnak hívják a másikat.)
Azért vannak együtt másokkal, mert az mindannyiuknak jó, és addig vannak együtt, amíg egy irányba tartanak, azonos értékrend alapján.
Ekkor már az is mindegy, hogy a fizikai síkon jelen van a lélekkristálypár vagy nincs -egyáltalán, hogy létezik-e vagy sem-mert elmúlt a hiányérzet és a szükség a találkozásra. Ez olyan, mint egy megérkezettség.
Nála is színre léphet egy lélektárs partnerként, de őt nem a szükség vonzza be, hanem az azonos megdolgozottság, beérkezettség és kiegyensúlyozott, harmonikus szeretet áramlás van közöttük.

31/07/2024

AZ AUGUSZTUS-SZEPTEMBER-OKTÓBER ENERGIÁIRÓL
Új energia/ új tudatosság szemüvegén keresztül
EdinaContactSelf

Az én előrejelzéseim nem a világban történő változásokat írják le, hanem egy eddig nem tapasztalt változást követelő, újító energia hatását a tudatunkra.
Az energia erőssége adott, de nincs előjele. Nem pozitív, nem negatív (nem jó vagy rossz) csak egy hátszél, ami a választott irányba fúj. Az irány szabadon választható annak függvényében, hogy ki milyen minőségen és milyen értékrendszer alapján éli az életét, egyáltalán azon a tudatosságszinten van-e, ahol a szabad akarata már érvényesülhet.

Vannak akik, ráhangolódtak a változás szelére, ezért nyitottan állnak a jövő elé és rendelkeznek egy olyan belső kapaszkodóval, ami megtartja őket az erős változások közepette is, de vannak, akik pánikkal, félelemmel, ellenállással reagálnak a változásokra, ragaszkodnak az idejétmúlthoz, nem képesek újraírni önmagukat. Ők a letűnő világ foglyai maradnak.
Mivel ez a két tábor különbözőképpen használja az új energiát, ezért a jövőben minőségében és megélésben lesz más az életük.

A júniusi és a júliusi energiák arról szóltak, hogy nyomon kövessük hol folyik el az energiánk, hol engedünk be olyan energiákat, amik visszahúznak és hol van áramlás, töltekezés.
Aki ráhangolódott erre az időminőségre már látja, hogy hol, kinek, minek kell határt húznia vagy nyitnia. Talán már azt is felismerte, mi készteti arra, hogy újra meg újra a saját “véréből”, életerejéből tápláljon másokat és meddő élethelyzeteket ahelyett, hogy befejezné a véradást vagy kilépne a helyzetből.
(Az energiák összekapcsolódásairól több helyen is írtam a blogomon.)

Az elmúlt évek felhívták a figyelmünket arra, hogy gyökeres változtatásokra van szükség. Az új energia új alapokra tud csak építkezni. Bátran el kell engedni azokat a hitrendszereinket, kapcsolódásainkat, amik a régiben tartanak. Ehhez és az új alapokra való építkezéshez szükség van kapaszkodóra, bizalomra és egy magasabb, szélesebb perspektívájú rálátásra.
Ebben is segít az augusztus.
Akiknek ez már meg van, azoknak belemélyülést, letisztultságot, egyértelmű irányba állást hozhat.

Sokan látják már, hogy a régi tanulmányaik, spirituális útjuk, hiedelmeik nem működnek, kifakultak. Ez nagyon is valós, mert az újban a magas minőségű esszenciának van csak létjogosultsága. Ami segíti azokat az embereket, akik a régiben ragadtak, már nem segítik azokat, akik az újat választották.
Az új energia tisztán, egyértelműen, közvetlenül a Forrás/Isteni energiához, a Legmagasabb minőséghez kapcsol.
Egyre többen élik meg ezt a kapcsolódást anélkül, hogy valláshoz, ceremóniához, spirituális, new age-es, ezoterikus, mitikus és misztikus vonalakhoz kötnének.

Kevés ember volt képes arra az elmúlt időszakban, hogy újra tanulja az őt körülvevő világot.
Ehhez a tanuláshoz elengedhetetlen volt az elcsendesedés, befelé figyelés és a személyes megtapasztalás mutatta az utat.
Az elmúlt években mindenki számára nyitva állt a kapu egy magasabb értékrendszer felé, de kevesen léptek be rajta.

Az új energiában már a Szívtérből hozzuk a döntéseinket.
A Szív, Szív hangja, Szívtér semmiképpen sem a fizikai szívet jelenti és NEM (!) az érzelmeinket. Az érzelmekre hallgatás megbízhatatlan és az elméhez tartozik, ugyanúgy mint az “agyalás”.
Mindkettő bejáratott, tudatos vagy tudattalan mintákat, kondíciókat ismételget, akkor is ha az újdonság látszatát kelti.
A Szívhang meghallásához hátralépésre van szükség az “én tudom”, “én érzem”, “én kitalálom”, “én megoldom”-ból.
Hátralépni az énből, mert ez a hang csak a csendben szólal meg.
A Szív a Forráshoz, Istenhez (ki-ki nevezze meg hite szerint) van bekötve, ahonnan olyan iránymutatások, információk, sugallatok érkeznek, amik MINDIG a teljességünkbe vezetnek vissza. Nincsenek törvényei és szabályai, amit le lehetne írni és betartani, mert ez egy aktuális útmutatás, egyénfüggő és még azon belül is mindig a jelen pillanatra reagál. Lehet, hogy ami egyik nap még helyes volt és előrevivő az egyén számára, másnap már nem az. Ami az egyik embernek segít, a másikat visszarántja.
A Szívből élés megadja a szükséges megtartottságot, lelki békét és együtt változást az újjal.

Vannak, akik ennél is tovább mennek és a valódi Énük felismerésével végleg le akarják zárni a leszületéseik sorozatát még ebben az életben. Aki ebbe az irányba törekszik, annak jó hír, hogy az augusztusi energia várhatóan erősen megtépázza majd a valódi Ént elfedő fátylakat is.
A valódi Én/Önvaló nem egyenlő egy egészséges személyiséggel bár ez utóbbi szükséges feletétele az Övalóba mélyülésnek.
A Szívből élés sem jelenti még az Én felismerését.
Itt most szótár egyeztetés szükségeltetik.
Saját megtapasztalásom szerint és ahogy a mesteremtől hallottam: „Az Önvaló egy mindentől független, halhatatlan, folyamatosan létező, változatlan, megváltoztathatatlan, abszolút tudatosság, az ember igaz természete. Az Önvaló folyamatosan jelen van és nem a törekvés által fejlődik ki, így csak felismerni lehet, miután eltávolítottuk az elfedő fátylakat, -vagyis a hamis ént-. A hamis én az elmével, személyiséggel, testtel, gondolatokkal, érzelmekkel, érzésekkel, érzékelésekkel azonosul. Ezért minden típusú megtapasztalás, ami leírható, beazonosítható még nem az Önvaló.

Akiket sem a Szívben élés, sem az Önvaló nem érdekel, egyéb alternatív kapaszkodójuk sincs, ami belső megtartottságot adna a nem kívánt változások esetén, azoknak várhatóan komoly nehézségeket hoz majd a szeptember és az október.
A változást generáló energia elviselhetetlenségig fokozza bennük a feszültséget, a rossz hangulatot és a tehetetlenség érzetet.
A városokban való összezártság besűríti és kihangosítja az energiájukat, ezért aki ezzel nem tud és nem is akar azonosulni -és megteheti-, vonja ki magát ebből a közhangulatból.

Az ősz forgószélként felkap mindenkit, hogy aztán letegye abba a környezetbe, amibe szándéka szerint invesztált, ahol abból főz majd, amit bespájzolt. Vannak, akik kétségbeesetten, félelemből, pánik hangulatból próbálják a jövőjüket bebiztosítani atombiztos befektetésekkel, vidékre költözéssel és gazdálkodással, hogy majd túléljenek akkor is, amikor mások nem. Eltervezik, hogyan védjék meg önmagukat és a családjukat a városokból kirajzó éhes hordától. Vagy egyszerűen csak kirepülnek majd a madnessből egy földi Paradicsomba. Ez is spájzolás. Spájzolása a félelemnek, szorongásnak, elszigeteltségnek, ellenségkép gyártásnak.
Ugyanaz a gondolkodási minta, mint aminek a következményei elől menekülnek.
Nem az elköltözés/kiköltözés ötletével van a baj, mert egyre több embernek ez lesz az az irány, ami őt a közepében tartja, amiben kiteljesedhet, de ha pánik és félelem motiválja a költözést, akkor a választott helyen is ez lesz az alaphangulat.
Akinek a Szívtérben születik meg a higgadt, nyugodt döntés, azokat az új élethelyzet meg fogja tartani és olyan környezetet teremt köréjük, amiben értékes újat lehet létrehozni.
Az elkövetkező időszak nem a magányos hősök korszaka, de a hagyományos csoportosulások sem lesznek már működőképesek, mert ezentúl nem csupán egy közös cél terel egy zászló alá össze gyakorlatilag akárkit, hanem az azonos szinten és értékeken levés. Nem az számít, hogy ki mit mond az értékről, hanem az kalibrál egy bizonyos hitelességi szintre, hogy aszerint is él. Napi szinten benne van, tapasztalja, kompromisszum nélkül abba az irányba invesztál. Ez színezi át az energiaterét és vonz be hasonrezgésűeket.
Az új energiás kapcsolódásokban önálló életvitellel rendelkező emberek adják a tudásukat, osztják meg a szabadidejüket egymással. Bármikor tovább állhatnak és egyszerre több csoporttal is kapcsolatot tartanak. Mindenki azt csinálja, amiben a legjobb, amihez ért. A kommuna és szekta feeling már nem lesz vonzó.
A környezetünk kialakításában is megmutatkozik a két táborra szakadás az attitűd mentén, ugyanúgy mint az élet minden más területén is. A két tábor lakóinak nem lesz közös metszéspontja.

Nem idealizálom a jövőt. Úgy látom, hogy elkerülhetetlenül szemtanúi leszünk saját fajunk hanyatlásának, ami akár a teljes kipusztulásunkhoz is vezethet, de nem mi leszünk az első civilizáció, akik jöttek, aztán eltűntek a Föld története során.
Az egyén szempontjából viszont nagyon is fontos ez a leszületés.
Azt szoktak mondani, hogy a halálunk óráján semmit és senkit nem viszünk magunkkal. Ez nem igaz.
Akkor és ott az egész életünk kvintesszenciája mutatja meg magát és mi magunk fogjuk megítélni az értékét, függetlenül attól, hogy a világ mit gondolt rólunk.
Ezzel az őszinte szembenézéssel nem érdemes a halálunkig várni, mert most még bármikor változtathatunk, ha nem tetszik a látott kép. A halogatás, kifogások gyártása és a másra mutogatás vissza fog ütni.

Még több írás: https://edinacontactself.com/category/uj-energia/
Rólam és a munkásságomról: https://edinacontactself.com/hu/
Fb: https://www.facebook.com/edinacontactselfhu

20/07/2024

HURRÁ NYARALUNK!
Új energia / tágabb tudatosság szemüvegén keresztül
EdinaContactSelf

Nagyon megváltozott a világ az utóbbi években. Az emberek irányvesztettek, extra mértékben stresszelnek, magányosak és olyan elvárásoknak akarnak megfelelni, aminek nem lehet és nem is szabadna.
Nagyobb szükség van a feltöltődésre, mint valaha, de ehelyett sokan ugyanazt az feszültséget tolják tovább utazásaik alatt mint otthon, csak más helyszínen, más ruhába öltöztetve.
Engednek a környezet nyomásának, hogy hova “kell “ menni nyaralni, mi éppen a trendi, mi mutat jól a posztokban vagy éppen a megszokott, megkopott, turisták által lelakott helyeket ismételgetik újra meg újra.
Pedig egy kis googlizással rengeteg új helyet felfedezhetnének, ami rejtve van a tömegturizmus elől, valódi kincs és valódi élményt nyújtana.

Van, akit egy városlátogatás tölt fel, van akit a tengerpart, másokat a hegyvidék, de azt nem hiszem el, hogy bárkinek is kikapcsolódás -szó szerint- több ezer ember között tolongani a tömegben egy városnézés során, tengerparton úgy feküdni, mint a puzzle kirakós egy darabja vagy sorban állni egy hegyen.
Ez az egyik ok, amiért ez az írás megszületett.
A másik, hogy a tömegturizmus és a szabad felvásárlás tönkreteszi a helyi emberek életét és magát a környezetet is.

Jelenleg a klasszikus turista helyett elözönlötte a világot az olcsó turista, aki alig költ, viszont hordaként tarol és pusztít. A tehetős külföldiek pedig vásárolják fel a felkapott üdülőhelyeket, ahol felverték a bérleti díjakat a helyi lakosok többségének megfizethetetlen összegűre.
Saját tapasztalatból tudok írni a Portugál és a Spanyol állapotokról, de ez nem helyi sajátosság, ugyanez a probléma a világ több pontján is.
18 évig laktam az óceán mellett Portugáliában, eleinte egy olyan helyen, ahol ha akartam egyedül lehettem az óceánparton nem találkoztam senkivel. Aztán beköltöztem egy kisvárosba, ahol még mindig csak pár emberrel találkoztam egy hosszú partszakaszon és mindenki köszönt mindenkinek. Áprilistól októberig ugyan már jöttek a turisták, de nem volt megterhelő.
Ez drasztikusan megváltozott az utóbbi években és az idén nyáron többekkel egyetemben el is kellett költöznünk, mert az ide költöző külföldiek olyan mértékben verik fel folyamatosan a lakásárakat és a bérleti díjakat, ami a helyieknek már megfizethetetlen.
Világszerte járványként terjed, hogy aki megteheti megvásárolja magának azt tengerparti hangulatot, amibe beleszeretett, akkor amikor még turistaként szívesen volt ott fogadva. De a hangulat és a vibe pont annyiban megvehető, mint amennyire szerelmet lehet vásárolni… Lehet birtokolni, de a lélek már nincs ott. Elköltözött a helyiekkel együtt.
A helyi tulajdonosú kisboltok és éttermek sorra tönkrementek, már külföldiek üzemeltetik őket “más szempontok alapján”. Munkalehetőség alig akad, mert a turizmushoz szükséges kiszolgáló személyzetet a világ másik végéről hozzák ide, hogy töredékéért dolgozzanak mint a helyiek.
Spanyolországban már évek óta, Portugáliában most vezetik be a vízkorlátozást a helyi lakosok és a mezőgazdaság számára, mert a turizmusnak kell a víz. Szomorú látni a turistaparadicsomoktól pár kilométerre lévő kiszáradt termőföldeket, elszáradt gyümölcsfákat, mert nincs víz öntözni. Az otthoni vízhasználat is korlátozott több városban a lakosság számára. Én most egy nemzeti park területén lakom a turista inváziótól távol, de úgy látszik annyira nem távol, hogy megússza a pusztítást, mert innen akarják elvezetni a vizet többek között a golf pályák locsolásásra és a rengeteg medence feltöltésére.
A vendégmunkás ugyan még mosolyog az étteremben a turistára, -aki többet költ egy este alatt, mint amit ő otthon keresett egy egész évben-, de a szállásán összezsúfolva, akár tíz másik sorstársával lakik együtt egy szobában és a munkájának a hasznát valójában a “gazdája” zsebeli be. De a helyiek már nem ennyire mosolygósak és egyre inkább hangot adnak az elégedetlenségüknek. Fokozódnak a tüntetések több érintett országban: “Turista menj haza!”, “Az nem a Paradicsom, ahonnan a helyieknek el kell menniük”, “Ez nem turizmus, ez invázió” stb.
Pár napja Barcelonában, Mallorcán és a Kanári szigeteken is utcára vonultak a helyiek. Kérik vissza a lakóhelyüket, az országukat az életüket.

Megkérdezem azokat, akik ennek ellenére ezeket a helyeket célozzák meg kikapcsolódási szándékkal: Tényleg ez az a hangulat amiben ki tudsz kapcsolódni? Tényleg nem érzed, hogy energetikailag mi vesz körül? Ha a válasz az, hogy: “Nem”. Akkor feltételezem, hogy otthon is ilyen vagy hasonló közhangulatban élsz, azért nem érzed a különbséget. Itt az ideje sürgősen változtatni, mert ez megbetegítő!

Össze lehetne állítani olyan nyaralást is, amivel elkerülhető a tömegturizmus, helyi árakon lehet étkezni a helyiek által látogatott éttermekben, így megismerve az eredeti helyi ízeket, meg lehet ismerkedni a helyi emberekkel, az életükkel, kultúrájukkal, ami nem mindig könnyű, de legalább valódi és sokszor szemfelnyitó élmény. Szélesíti a látásmódot, szó szerint kinyílik a világ.
A leszervezett turistaút, ahol terelgetve vannak a turisták egyik helyről a másikra és maximum a szálloda alkalmazottaival lehet megismerkedni, nem tudja ezt az élményt nyújtani.
A lehetőségek tárháza végtelen, mert mindenki máshol érzi jól magát és egy kis leleményességgel elég sok helyre el lehet jutni a világban. Nagyon sok fiatal pénz nélkül vág neki a világnak és akár évekig is utazgat életreszóló tapasztalatokat gyűjtve. Van akinek a pénz nem lenne akadály, hogy bárhova eljusson, de nem képes kilépni az elvártból és a megszokottból, önmagát ismételgeti egy szűk luxus dobozban és unatkozik.

Egy valódi változást hozó utazáshoz pedig elengedhetetlen a bátorság, kreativitás, szabadságvágy és kilépés a komfortzónából.

És van a kedvencem: a befelé utazós utazás külső élményeken keresztül.
Minden egészséges személyiségű embernek életében egyszer javasolnék egy legalább 10 napos elvonulást egyedül, vagy ha úgy nem megy, akkor azonos irányba tartó társakkal együtt távol a civilizációtól, internet nélkül. Úgy látom, hogy ez markáns része lenne egy komoly önismereti útnak, de ezt is nagyon kevesen ugorják meg.
Én a csendes, elvonult életet kedvelem és a természetben töltekezem, ezért ezt az élményt tudom átadni másoknak is az elvonulásaim során. A csend erejét mutatom meg azoknak, akik erre vágynak különböző helyszíneken, távol a világ zajától. Akiket azzal lehet elvonulásra csábítani, hogy a helyszín egy top felkapott trendi hely, ők nem hozzám járnak.

Patagóniában mélyen megmaradt bennem egy kínai hegymászóval folytatott beszélgetésem. Azt mondta, hogy már megmászta a világ nagyobb hegyeit, de most már csak az Antarktiszra visz kis csoportot, hogy ők is megtapasztalhassák azt a csendet ami ott van. Az okoz neki örömet, amikor látja, hogy milyen hatással van az emberekre ez a túra. A hosszú gyaloglás és mászás után erőfeszítés nélkül, magától leáll az agyalás, megszűnnek a gondolatok és csak vannak, léteznek. Ez a csend visszavezeti őket önmagukba, ahol meglátják a valódi értékeket, önmaguk értéket, valódi énjüket. Érezni lehetett mellette, hogy amiről beszél, azt nem csak a hegyen éli meg, hanem magával hozta.
Egy másik ismerősöm, aki bármilyen luxus utazást megengedhetné magának, rendszeresen az Andokba jár sátorozni és azt eszi, amit íjjal lő magának. Legnagyobb élménye egy olyan bennszülött törzzsel való együttélés volt Dél Amerikában, akik még nem láttak idegeneket.
Azt mondta ezeken a helyeken van otthon és távol attól a világtól, ami hamis és hazug értékeket hajszol.

Én csak velük és hozzájuk hasonlókkal találkozom, de nyilván Dubaiban is élnek olyanok, akik ott találták meg a lelki békéjüket...

Még több írás: https://edinacontactself.com/category/uj-energia/
Rólam és a munkásságomról: https://edinacontactself.com/hu/
Fb: https://www.facebook.com/edinacontactselfhu

14/07/2024

A SPIRITUÁLIS HÁTTERŰ HIVATÁSOK ÖSSZEMOCSKOLÓDÁSA
EdinaContactSelf

Eljutottunk oda, hogy manapság már bárki felhatalmazva érzi magát a spirituális tanításra, gyógyításra, spirituális hátterű segítésre és arra, hogy egy másik ember sorsába, életébe, energiamezejébe belenyúljon.
Bárki megteheti, hogy ezekre a hivatásokra képesítést adjon, amire alapozva aztán bármit tét nélkül, felelőtlenül be lehet ígérni a segítségre vágyóknak.
Többszörösen lett túltelített a piac, ami miatt a spirituális segítőknek egymást túlharsogva, könyökölve kell harcolniuk a látszódásért. Ezt a harcot indokoltnál nagyobb arányban nyerik a marketinges és/vagy pénzügyi vénával vagy végzettséggel rendelkezők. (Vajon miért?)
Ez valójában egy világjelenség: a megtévesztések és tét nélküli bemondások korszakát éljük.

Nem vádolhatok tudatos átveréssel és hazugsággal mindenkit, aki éppen húzza lefelé a szakma megítélését, de tudatlan hiszékenységgel igen. A segítséget nyújtók zöme el is hiszi, hogy a hétvégi vagy pár hónap alatt elvégzett tanfolyam valódi hozzáértéssel ruházta fel, ezért bevállalja azt, amire valójában nem képes. Ezért fizetett, ezt ígérték neki, úgy gondolja, hogy a papírjával szabadon garázdálkodhat és biztosítva lesz a megélhetése is. De van, aki ennyi erőfeszítést sem tesz, mert ő “INTUITÍV” gyógyító, masszőr, terapeuta, asztrológus… a hitelességébe úgy érkezett meg, hogy el sem indult.

Amikor megkérdezik tőlem, hogy: “mivel foglalkozol?” már vonakodva válaszolok, mert többnyire azonnal elkezdik mondani, hogy: “ezt nagyon sokan csinálják”, “a szomszédom is reikis”, “én is jártam ilyenekre” stb.
Nos……(mélylevegő)
Nem árulok egy gyékényen a többséggel a spiri-ezo-new age bazárban. Közel 30 évvel ezelőtt léptem a spirituális útra, ami kemény invesztícióval, lemondással és gyakorlással járt. Mélyen odaszentelődött tanítóktól tanultam és attól a mestertől, aki (számomra) a létforgatagból való megszabadulást képviseli. Valójában csak most érzem azt, hogy BEÉRETT a Mesteremtől kapott szellemi tanítás és a rengeteg gyakorlás is, amit azért végeztem, hogy jobb szakember legyek.
Mi tartott 30 évig, amikor intenzív megvilágosodás kurzusra is mehetnék? Ezen hadd ne én gondolkodjak el.
Ez az írás nem a panasz hangja, hanem elhatárolódás a hamisítványtól, állásfoglalás és figyelem felhívás, amiben igyekszem nem az embert magát ítélni el, hanem a cselekedeteit.

15 évvel ezelőtt esélyem nyílt, hogy Angliában kezdjek el dolgozni, mint energetikai gyógyító és nagyon meglepett, hogy csak azért álltak velem szóba, mert örökölt képességem van és nem iskolában tanultam gyógyítani. Amikor megkérdeztem az okát, pont azokat hozták fel érvként, amiről most én írok.

Valójában hálás lehetek az új "spiri" generációnak, mert kiszolgálják és lefölözik azokat, akiket le lehet. Engem mostanában már szinte csak azok találnak meg, akikkel öröm az együttlét és az együtt dolgozás.
Az igaz keresőnek és gyógyulásra vágyónak manapság már hozzátartozik az útjához, hogy meg kell tanulnia a megkülönböztetést, mert nem kapja tálcán a hiteles szakembert. Az, hogy: “a mester megjelenik amikor a tanítvány kész”, nem azt jelenti, hogy az első felugró facebook hirdetés már maga a megnyilvánult mester. A keresés során végül mindenki pont azt találja meg, aki neki való, mert egymáshoz rendezőnek.

Sokan gondolják úgy, hogy jelenleg rengeteg segítőre lenne szükség, mert az emberek kétségbeesettek, talaj és irányvesztettek. Ez így nem igaz. Segítés szándékával már nagyon sok embert vezettek tévútra a történelem során vagy akár a vesztükbe is, mert nem a mennyiség a megoldás. Pont annyi segítő születik le a Földre, mint amennyire szükség van, de ott csúszik el a számítás, hogy a legtöbb segítségre szoruló is azt hiszi, hogy a segítők, tanítók csoportjába tartozik. Jelenleg látszatra ők uralják a szakmát. Mivel nem ez a dolguk, ezért semmilyen tanfolyamokon nem tudják megtanulni a hiteles spirituális hátterű segítést. Számukra egy JÓ (!) tanfolyam, iskola, tanító, gyógyító, arra való, hogy képbe kerüljenek a saját problémájukkal kapcsolatban, elkezdjék önmagukat gyógyítani, fejlődjenek a szellemi és a spirituális úton és találják meg a valós helyüket az életben.
Segítőnek, tanítónak születni kell és még így is hatalmas a különbség, hogy ki hol tart. A legtöbben még úton vannak és mélyülnek el a szakmában, de van, aki már vonul kifelé, pontosabban még mélyebben önmagába befelé, ami után már csak kevesen maradnak elérhetők mások számára. Háttértől függetlenül, mindannyiuknak szüksége van egy erős spirituális megtartó erőre és gyakorlásra, ami az elme fegyelmezését szolgálja, mert a valódi spiritualitás nem az elme játszótere.
A jól segítésről írtam bővebben: https://edinacontactself.com/a-jol-segites/

A spirituális segítő szakma egészséges, érett személyiséggel rendelkező, elhivatottak életútja és az adja a hitelességet, hogy a segítő már maga is éli amit képvisel, ismeri az utat, mert maga is bejárta.
A belső munka teszi ki a képzés legnagyobb részét, ami egy idő után hozhatja magával azt, hogy ezt már másokkal is meg lehet osztani, de első lépésként nagy valószínűséggel egyedül csupaszodunk le a nagy semmibe. A technika megtanulása csak pár százalék, erre alkalmasak a hiteles iskolák: rendszerbe helyezik, mederbe terelik, keretet és formát adnak a tálentumnak.
Kezdetben lehet sablon technikával dolgozni, de a cél, hogy a segítő személyre szabott útmutatást is tudjon adni. Például, amikor valakinél nem működik az a sablon, ami egyébként mindenki másnál igen, és a kliens eltéved, beragad egy másik tudat síkra, “bekattan”…, akkor vissza kell tudni őt hozni (addig nem engedjük haza!) és ha szükséges a megfelelő szakemberhez tovább küldeni. Egy erős, fegyelmezett, többéves gyakorlás képessé tesz erre és arra is, hogy a Forrásból/ban dolgozzunk, innen tanítsunk. (A Forrás szó kinek-kinek hite szerint helyettesíthető mással.)
Elfogadom és képviselem is, hogy új energiák vannak, könnyebben elérhetőbb egy magasabb tudatosságszint, mint eddig és felgyorsult a világ…, de (! ) akármennyire is akarjuk, van az a fejlődési ritmus, amit nem lehet felgyorsítani és az a lépcsőfokok, amit nem lehet kihagyni.

Évszázadokon keresztül működtek azok a típusú iskolák, ahol a tanítvány 10 évig csak udvart söprögethetett, utána kaphatott tanítást. Aztán évente egyszer tehetett fel egy kérdést a mesternek, és a válaszon kontemplálhatott, meditálhatott az elkövetkező évben.
Ha továbbra is ehhez ragaszkodnánk nem tartanánk lépést az idő szavával, de az amiben most vagyunk az a másik véglet, ami degradálja és le is darálja a valódi szellemi utat és spiritualitást. A középút megtalálásával már a zöme kihullana az alkalmatlanoknak vagy eleve neki sem vágnának ennek az útnak.

Ha segítő, ha segített, amennyiben a spirituális útra lép számíthat rá, hogy az út rögös…
Amikor valaki ráébredt arra, hogy a látszatvilág mögött valami más is van és ő azt szeretné jobban megismerni, várhatóan az egész hiedelemrendszere fog borulni a jól bejáratott működési mintáival együtt, majd ez húzza magával a hamis alapokra épített életét. Új irányba kell szoktatni az elmét, ami önmagától újra meg újra a régit ismételgetné. Ez a kipörgetés, kiégetés. Nagy valószínűséggel az élet nem lesz könnyebb, mint előtte volt, hanem csak másképp lesz nehéz és ez akár évekig vagy egy egész életén át eltarthat. A valódi spiritualitás megköveteli a személyes megtapasztalást. A megtapasztalásának van kellemes része is, de a nagyobb része évekig tömény szívás. Ezt akarják a legtöbben megúszni.
Szinte kivétel nélkül a legtöbb embernél eljön az a pont, ahol a régi összeomlik az új még nincs sehol. Nem mondhatja, hogy az egyik lába itt van, a másik meg már ott, mert éppen zuhan és nem tudja hol fog landolni. És ez még csak a bemelegítés, mert mindent el lehet veszíteni. A minden elveszítése azokat a kapcsolati rendszereinket is jelenti, amit a régi gondolati minták tartanak össze: munkatársak, barátok, családi kapcsolatok, párkapcsolat stb. Nem feltétlenül fizikai elvesztés, hanem elidegenedés, mert kinőjük a környezetünket. Szemlélőként nézzük a történéseket, és már nem tudunk sorközösséget vállalni a környezet problémáival, nem is látjuk problémának azt, amit ők annak látnak és nem tudunk a valóságukkal azonosulni, akkor sem ha előtte mi is hittünk bennük.
Az új sem vár tárt karokkal, hogy nyugodtan, biztonságban lépjünk át egyikből a másikba és ekkor jön a magányos időszak, amit nem lehet megúszni. A társas magány is magány.

Ha a tanulás, megértés és a megtapasztalás kéz a kézben jár az a legjobb, de ehhez szükséges egy olyan szakember, tanító iránymutatása, aki ezen már átment. Aki ezt egyedül csinálja: intuícióval, könyv alapján, vagy egy nyájban ahol elveszik a tömegben, akkor az az út többnyire vargabetűkkel jár, de nagyon sok esetben csapda.

A jó hír az, hogy az IGAZ útról már nem lehetséges a visszafordulás, mert ellenállhatatlanul húz magába miután megízleled.

Még több írás: https://edinacontactself.com/category/uj-energia/
Rólam és a munkásságomról: https://edinacontactself.com/hu/
Fb: https://www.facebook.com/edinacontactselfhu

Endereço

Lagos

Website

http://www.edinacontactself.com/

Notificações

Seja o primeiro a receber as novidades e deixe-nos enviar-lhe um email quando Edina Contact Self- Hun publica notícias e promoções. O seu endereço de email não será utilizado para qualquer outro propósito, e pode cancelar a subscrição a qualquer momento.

Edina Contact Self- Hun