21/12/2023
Pár gyönyörűséges paradoxon... ❤️
Ahhoz, hogy megkapjuk, amire a legjobban és valójában vágyakozunk, gyakran épp az iránta való vágyakozásunkat vagy szükségletünket kell elengednünk.
Minél inkább gyógyítjuk a felnőtt énünket, annál gyermekibbek leszünk jó értelemben.
A jó megélések rossz tapasztalásokból jönnek.
Minél inkább elfogadjuk magunkat úgy, ahogyan vagyunk, annál nagyobb esélyünk van arra, hogy változzunk.
Minél inkább elengedjük az irányítást, annál erősebbek leszünk.
Minél többet tudunk, annál inkább ráébredünk, hogy mennyire keveset tudunk. Minél többet tanulunk, annál bizonytalanabbak leszünk.
Minél mélyebben engedjük magunknak érezni a fájdalmat és a gyászt, annál gyorsabban gyógyulunk.
Épp a szenvedés és a veszteség, amitől gyakran élettelibbek, tudatosabbak leszünk, és jobban érzékeljük, mennyire gyönyörű a világunk.
Sokkolóan félelmetes, hogy meg fogunk halni, ám épp amiatt örömtelibb és élvezetesebb a élet, mert tudjuk, hogy vége lesz.
A legnehezebb dolgok (edzés, önfegyelem, határok) egyben azok, amelyek az életet leegyszerűsítik és boldogabbá teszik.
A céljaink, álmaink, vágyaink és szorongásaink egyfelől mindent jelentenek (a mi világunkban), és semmit sem jelentenek (a nagy képben).
Ahhoz, hogy stabilabb párkapcsolatban legyünk, szeretnünk kell magunkat, és ahhoz, hogy szeressük magunkat, nem árt, ha stabil szeretetet érzünk a párkapcsolatban.
A jelenben sokminden majd csak visszatekintve nyer értelmet.
Nektek milyen látszólagos ellentmondás volt már?
Transzformáló programok a jobb, minőségibb életért. Januártól:
https://mindfulnesskozpont.hu/esemenynaptar/
art: EtherealUnraveling