
10/10/2025
Ima egy gyermek lenyomatához
Ima:
Szeretett kisfény,
te, aki a szívem ölében éltél egy darabig,
és utadat más irányban folytattad,
mégis bennem maradtál,
mint sejtjeim titkos ajándéka.
Őrizlek fájdalom nélkül, ahogy te is őrzöl engem csendben.
Amikor gyöngének érzem magam,
tudom, hogy bennem mozdulsz,
és belső védelmezőként átöleled a szívemet.
Könnyeimben ott tükröződik lelked szeretete,
fájdalmaimban ott lüktet a hála,
mert lényed távolról sem múlt el,
hanem bennem folytatódik.
Kísérj engem minden nap,
láthatatlan fényként,
hogy szívem megnyugvásra találjon,
és testem egészségben erősödjön.
Áldás legyen rajtad,
áldás legyen rajtam,
áldás legyen köztünk
örökre.
Írás az imához:
A biológia nyelvén a jelenséget mikrokimérizmusnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a várandósság folyamata alatt a magzat apró sejtjei átjutnak az anya testébe, és ott évtizedeken át fennmaradhatnak. Ugyanígy az anya sejtjei is jelen maradhatnak a gyermekben, ha megszületik.
Ezek a sejtek képesek beépülni az anya szívébe, májába, sőt az idegrendszerébe is. Egyes kutatások szerint, amikor az anya teste segítségre szorul — például sérülés, gyulladás vagy szívterhelés idején — ezek a magzati sejtek odavándorolnak, és hozzájárulhatnak a gyógyuláshoz. Mintha a gyermek, aki testi formában világra érkezés helyett más irányt választott, sejtszinten mégis tovább élne, és oltalmazná az anyát.
A megszületett gyermek esetében pedig az anya sejtjei maradhatnak benne, védelmezve őt. Az a gyermek pedig, akinek világra jövetele elmaradt, mintha előkészítené az anyai testet, felvértezve azt, hogy a jövőben alkalmassá váljon egy másik magzat befogadására, aki világra érkezhet.
A tudomány szempontjából ez egy biológiai folyamat: a sejtek felismerik a szükséget és részt vesznek a regenerációban. Az anyai lélek szempontjából azonban mindez többet jelent: egy csendes, láthatatlan kapcsolat fennmaradását anya és gyermeke lelke között, amelynek mély értelmét a segítségadás hordozza.
A mikrokimér sejtek a magzat lélek-szeretetének lenyomataiként élnek tovább az anya testében. Minden szívdobbanásban, minden lélegzetben ott rejlik ez az apró ajándék: a gyermek távolról sem pusztán emlékként marad meg, hanem a sejtek szintjén aktív részesévé válik az anya életének.
Ez a tudományos tény spirituális üzenetet hordoz: a kapcsolat, amely egyszer megszületett, örökké jelen marad. A test és a lélek nyelvén egyaránt jelen van, védelmezőként és gyógyítóként. A magzatból átszállt sejtek olyanok, mint apró mécsesek: fényt tartanak a szívben, és a szeretet láthatatlan folytatását biztosítják.
Egy nőnek, akinek gyermeke világra érkezés nélkül maradt, lehetősége nyílik arra, hogy felismerje mindazt, amiről a mikrokimérizmus tanúskodik: a magzat sejtjei tovább élnek az ő testében, és olykor gyógyítóként, oltalmazóként lépnek működésbe. Ha pedig eljut oda, hogy magasabb szemszögből tekintsen a történtekre, szeme többet fog látni: hogy mindez titkos ajándék, amely arra hívja, hogy ne a veszteség súlyát érezze, hanem a megmaradt fény ajándékát is felfedezze önmagában.
A gyermek, aki fizikai testben világra érkezés helyett más küldetést vállalt, talán éppen ezt a feladatot választotta: hogy így adjon életet tovább, sejtekbe rejtett láthatatlan örökségként, hogy egy nehéz betegség folyamatától óvja meg azt, aki hiányán kesereg. Ebben a felismerésben az anya szíve új útra találhat — a fájdalom mélyéből felemelkedve a hála fényébe.
A megfogant, de világra érkezés helyett más irányba fordult élet így válik egy sajátos misszió hordozójává: ajándék, amely védelmez, és belső kiteljesedésre hív. Az elfogadás útján a gyász fénnyé alakulhat, és a szeretet maradandó kötelékké válik.
Ima az egyensúly létrejöttéhez
Szeretett Gyermekem,
küldetésed titok maradt számomra,
mégis érzem, hogy jelenléted bennem él.
Fájdalomból születtél,
de ajándékká váltál,
mert sejtjeid bennem lüktetnek,
és minden nap őrzöl.
Ha gyengének érzem magam,
te vagy a belső oltalmazó,
ha szívem fárad,
te vagy az erőt adó szikra.
Ma már értem:
küldetésed az volt, hogy általam
tovább add az életet,
hogy védelmezd a testem,
és kiteljesítsd a lelkem.
Áldás legyen rajtad,
áldás legyen rajtam,
áldás legyen a kapcsolatunkon,
amely örökre bennem él.
P. S.
Hálát érzek azokért az édesanyákért, akik életük folyamatába beengedtek, hogy láthassam és megérthessem azt, ami bennük zajlik. Ők mutatták meg számomra, hogy a gyász és a veszteség mögött ott rejlik a szeretet maradandó ajándéka, és hogy a tudomány és a lélek együtt tárhatják fel a bennünk élő kapcsolat mélységeit. Nekik köszönhetem, hogy ráláthattam erre a titokra, és hogy ezt a felismerést most mások felé is továbbadhatom.
Gyerő Győző