
21/08/2025
A szorongó tinitestem egyik felnőttkori "csomagja" az előreesett vállak és bezárt mellkas (mai napig dolgozom rajta-vele). A kamaszok életébe sokszor köszönt be ez a bezárás...nem csak az életkori magatartási változások, énkeresés miatt, de akár amiatt is, hogy hirtelen változik (vagy épp nem "úgy" változik) a test...nagy mell-kis mell, erős-vékony testalkat stb. Az "ez az én testem" felvállalása ilyenkor sokszor nehéz, bebörtönöz, és valahogy biztonságosabbnak érezzük a teret, kevésbe sérülékenynek, ha bezárjuk a mellkasba a szorongató érzést. Persze, nem lesz ettől jobb...meg fájni is fog előbb utóbb és marad a szorongás is, dehát van, akinek ez jutott...nem?
Nem!!!
Az elfogadás útja lehet hosszú, rögös, buktatókkal teli. Számomra is az, pedig mennyi segédeszközöm van már :), a kis mellek miatti szorongással sokszor nehéz mit kezdenem, sokszor most is bezárok, többször megfordult a fejemben a műtét is...de hála érte, csak a fejemig ért el, a szívemig nem. Mert a szívemet nyitom magam felé. És az ismételt nyitások meghozzák a gyümölcsüket.
Minden bezárt ajtó mögött ott az érzelem, ami várja, hogy kibuggyanjon, hogy átalakuljon. Gyere, dolgozz velem a kinyílásodon, bármi is zárta be az ajtód!
Együtt könnyebb az úton járni!
A mai gyakorláson a fő fókusz a kinyílásé lesz, sok hátrahajlással megfűszerezve.
Várlak!
A regisztrációs linket hozzászólásban találod.
Fotó: Vivacce Photo