Szigyártó Adrienn - pár- és családterápia

10/04/2026

Az elkerülő kötődésű személy egyik kapcsolatból a másikba emeli át önmagát?

Úgy tűnik, egyik kapcsolatból a másikba lép, és könnyedén lecseréli a másikat, mintha a kötődés számára nem jelentene valódi mélységet.

Az esetek egy részében nem egyszerűen hűtlenség történik, hanem egy mélyebb, tudattalanul működő elkerülő stratégia. Az elkerülő kötődésű ember számára a kapcsolatok indulása könnyű és spontán, van benne vágy, szenvedély, játékosság, lendület, kapcsolódás.

De ahogy a kapcsolat mélyül, ahogy valódi érzelmi közelség kezd kialakulni, megjelenik benne egy nehezen szabályozható belső feszültség. A közelség ekkor számára már nem megnyugtató, hanem túl sok, sőt olykor fullasztó.

És mivel ezt a feszültséget nem képes tudatosítani, definiálni és kommunikálni, így nem a kapcsolatban maradva próbál dolgozni ezekkel az érzésekkel, hanem kifelé fordul.

Az új kapcsolat, számára ilyenkor nem feltétlenül jobb,
hanem csak könnyebb. Mert ott még nincs múlt. Nincs mély kötődés. Nincs konfliktus. Nincsenek feszültségek. Nincs tét. És ami a legfontosabb, hogy nincs az a közelség, ami benne szorongást kelt.

Így az új kapcsolat soha nem megoldás, hanem egyfajta átmeneti, ideiglenes szabályozási kísérlet.

Nem lezár, hanem átlép, és nem feldolgoz, hanem elkerül.

Ez a működés a másik oldalon rendkívül fájdalmas. Mert úgy tűnik, mintha könnyen pótolható lettél volna, mintha a kapcsolat jelentéktelen lett volna.

🤍Pedig a valóság csak annyi, hogy a másik nem tudott benne maradni abban a mélységben, amit egy kapcsolat egy ponton óhatatlanul el kell, hogy érjen.

De milyen kapcsolat az, amelyből valaki így kilép? Ilyen szenvtelenül? Mert úgy tűnik, nincs érzelem,
nincs megrendülés,
nincs visszanézés,
nincs súlya annak, ami volt.
Valójában azonban az elkerülő leválasztja magát az érzéseiről.

Mert nem tud velük mit kezdeni, túl sok lenne,
túl fájdalmas lenne.

A valódi kapcsolódáshoz nem csak érzések kellenek, hanem jelenlét, felelősségvállalás és a benne maradás képessége is.

És ha valaki újra és újra átlép egyik kapcsolatból a másikba, akkor csupán a minta ismétlődik és az új kapcsolatba tulajdonképpen átviszi az előző fájdalmát.

kiralyeszter.com

06/04/2026

Sajnos ezek a napok nem igazán tudnak a húsvétról és a hagyományokról szólni.

Pedig Dimitris Xygalatas antropológus szerint a rítusok kiemelten fontosak számunkra, mert segítenek értelmet találni és megbirkózni az élet számos kihívásával.

Kiszámíthatóságot adnak egy bizonytalan világban, és egyfajta kontrollérzést nyújtanak a mindennapok változékonyságában.
És ami még ennél is fontosabb, hogy a hagyományok és rítusok hoznak össze bennünket.

Közös szertartásokon keresztül kapcsolódunk egymáshoz, és megéljük az összetartozás, az egység érzését.

„Egy folyamatosan módosuló, változókkal teli világban a rítusok biztosítják a hőn áhított állandóságot.”

Ez az állandóság adja a talajt a lábunk alá. Amelynek nem kell feltétlen merevnek lennie. Sőt amihez a leginkább lehet kapcsolódni az élő és alakuló keret.
A rítusok fejlődhetnek, változhatnak velünk együtt.

A húsvét különösen gazdag ilyen rítusokban és hagyományokban. Mégis azt tapasztaljuk, hogy gyermekeink – és sokszor mi magunk is – egyre kevesebbet tudunk ezek jelentéséről, sokszínűségéről.

Pedig a történetek segíthetnek visszatalálni hozzájuk.
A Szemlélek oldalán 2025-ben megjelent Gyürki Ildikó meséje – Szira, a kisharang Rómába vezető útjáról – nemcsak gyerekekhez, hanem hozzánk, felnőttekhez is szól.

Emlékeztet arra, hogy a hagyomány nem pusztán múlt, hanem időn, generációkon és élményeken átívelő közös történet.

Bocock angol szociológus szerint rítusok nélkül az élet haszonelvűvé, hideggé és érzelemmentessé válna.

A hagyományok megértése, megélése és újraértelmezése ezért nemcsak kulturális kérdés, hanem emberi szükséglet is.

Resztoratív szemléletben a rítusok nem csupán ismétlődések, hanem találkozási terek is, ahol meghallhatjuk egymást, és ahol újra kapcsolódhatunk ahhoz, ami fontos.

Bár ezek a napom most elsődlegesen nem az ünnepről és a hagyományokról szólnak, de a rítusok épp attól élnek, hogy újra és újra visszatérünk hozzájuk, és közben alakítjuk őket.

A tavasz a megújulás ideje, a reményé, az újraépítkezésé.
Lehetőségünk van arra, hogy ne csak megtartsuk a hagyományokat, hanem megtöltsük őket jelenléttel, kapcsolódással és jelentéssel.

Úgy tűnik most nehéz igazán megérkezni az ünnepbe.
De talán a jövőben majd nem az határozza meg a figyelmünket, ami körülöttünk zajlik, hanem az, amit közösen építünk.

És hogy eljöhet egy húsvét, amikor újra nem a zaj, hanem a megújulás jelentése kerül a középpontba.



rajongók

01/04/2026

Köszönet Csép Éva Andrea a munkádért!

A nőgyilkosság külön jogi kategória lett Romániában. Bukarestben piros cipőkkel tiltakoztak: minden pár egy meggyilkolt nőt jelképezett. Mindeközben Magyarországon még a „femicídium” szó sem része a közbeszédnek – pedig a számok hasonlóan riasztóak.

👉 Olvasd el szemlénket – a linket az első kommentben találod.

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ İbrahim Halil Ölmez, Unsplash/ Zoshua Colah

30/03/2026

"Mi történik benned, amikor nemet kellene mondanod? Mit érzel, amikor pihennél? Milyen gondolat jelenik meg akkor, amikor nem vagy hasznos valaki számára?"

Ha állandóan túl sok feladatot vállalsz, nem biztos, hogy csak rosszul osztod be az idődet: lehet, hogy mélyebb lelki okok irányítanak.

22/01/2026

"Mindig imádtam az állóképességi sportokat - meséli a kliens - Most a második ironmanemre készülök. A csapat lelke vagyok, sikeres vagyok a sportban, gyönyörű családom van, szeretnek az emberek. Mégis valami elcsúszott. Nem alszom jól, nem érzem jól magam, és hiába a sikerek, már nem tudok igazán örülni, kapcsolódni sem. Nem én vettem ezt észre először. Egy érzékenyebb pillanatban a feleségem mondta ki, félhangosan, aztán véletlenül meghallottam: hazugság, amit csinálok. Azóta tanácstalan vagyok. Azt hittem, mindent jól csinálok, most először merül fel bennem, hogy lehet, csak nagyon fegyelmezetten elfojtok."

A sport a test kifárasztására kiváló eszköz, de az idegrendszer megnyugtatására gyakran alkalmatlan. Különösen ott, ahol újra és újra át kell tolni magunkat a holtpontokon, ami többnyire csak elfojtással lehetséges. Ilyenkor a teljesítmény nem önkifejezés, hanem túlélési stratégia. A fájdalom nem kihívás, hanem ismerős terep. A test elfárad, a szorongás halkul, de annál mélyebben rögzül. Hiába a fejlődés a sportban, a személyiség gyakran ott reked meg, ahol az elfojtás és az önsanyargatás mintája egykor kialakult. Mert aki valóban kapcsolatban van a teste jelzéseivel, az nem tolja át magát egy ponton pusztán a teljesítményért. Nem teszi fontosabbá az eredményt önmagánál, és nem keveri össze a kettőt.

Így válhat a sport is egy újabb hellyé, ahol észrevétlenül átgázolunk magunkon. Ahol nem meghalljuk a testet, hanem elnémítjuk. A gyógyulás nem rekordokban történik, hanem a megállásban. Nem motivációval kezdődik, hanem irgalommal. Amíg a testet legyőzendő akadálynak vagy elismerést kicsikaró eszköznek tekintjük, addig nincs az a táv, ami megnyugtathatná az idegrendszert. Mert nem lehetünk biztonságban önmagunkkal, amíg ugyanazokkal a mintákkal korbácsoljuk a testünket, mint ahogyan gyerekként a lelkünket tették. A határaink nem gyengeségek, hanem feltételei annak, hogy jól lehessen élni bennük. És talán itt nem erősebbnek kell lennünk, hanem végre igazán figyelmesnek önmagunk felé.

21/01/2026

Azért jönnek az emberek egy pszichoterapeutához, mert valami fáj, valami problémájuk van az élettel. Erre nincs megoldás, ez nem technikai dolog. Azért jönnek, hogy legyen egy olyan kapcsolatuk, ahol megáll a világ egy kicsit. Ahol először talán az életükben elgondolkodhatnak azon, ki is vagyok, és mit akarok én. Mik az én vágyaim, ahhoz képest, hogy milyen vágyakat injekcióztak belém, miután már kiszívták az én vágyaimat, hogy másoknak elfogadható vágyaim legyenek. Miután abból, ami valóban vagyok, már kiürítettek, és teletöltöttek olyan dolgokkal, amit elképzeltek, hogy az jó nekem. "Feldmár András"

07/01/2026

Tegyük meg!

Az erőfeszítések azt jelentik, hogy valaki változtat.

A konfliktushelyzetekben benne marad.

A nehéz érzéseket elviseli beszélgetés közben.

Következetesen jelen van.

Igyekszik hozzáférni saját érzéseihez, definiálja azokat, határokat jelöl ki fokozatosan, felelősséget vállal.

Saját hibás működésén dolgozik. (függőségek, elkerülés)

kiralyeszter.com

31/12/2025

Boldog, azaz felelősségvállalós, őszintébb új évet!

24/12/2025

Békés, nyugodt ünnepeket!

Hello my dears,

I send you all my love and a request to have patience with yourself.

So often we feel the rush to change at the end of the year. The rush to find a way to transform your life. The impending new year can lead to a sense of paralysis instead of quiet and thoughtful reflection.

My dear you are right on time. You are full of life and full of your purpose. Simply take time and have grace as you see what is in store for you.

Just be. And see all the greatness you have already achieved. And then when you are settled - connected - and ready …. get to work on creating more ❤️

With love!

Edie

25/11/2025

“A bántást nem lehet megérdemelni. A bántás mindig a bántóról szól.”
Tisza Kata

A világon mindenhol követnek el nők ellen nemi erőszakot, családon belüli erőszakot és az erőszak számos más formáját, amelyek nagyságrendje és valós természete sokszor rejtve marad. Az ENSZ Közgyűlése 1999. december 17-én nyilvánította november 25-ét a nők elleni erőszak megszüntetésének nemzetközi napjává, és felkérte a kormányokat, valamint a nemzetközi szervezeteket, hogy ezen a napon figyelemfelhívó programokat szervezzenek.
Nem mindent jelentenek, legtöbbször az áldozat sem ismeri fel, hogy erőszak áldozata. Többféle formája van: 50 százaléka fizikai, 50 százaléka lelki, gazdasági, sz*****is erőszak.” November 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján különösen fontos beszélni arról, mi is számít valójában erőszaknak.
A családon belüli erőszak fogalma nem merül ki a látható sérülésekben
A törvény szerint a fizikai, sz*****is, pszichológiai, gazdasági, társadalmi, szociális vagy lelki, illetve internetes erőszak ide tartozik, függetlenül attól, hogy az elkövető és az áldozat együtt él-e.

Fotó:

25/11/2025

Miért halnak meg nők? Miért hallgatunk? Miért nézünk félre?Ezekre a kérdésekre keressük a választ a nők elleni erőszak világnapján, az Erőszakmentes Podcast ...

06/09/2025