Infinytherapy Energy Healing with Hypnosis by Tatár Annamária

06/10/2025

🌀 A betegség mint kifogás – amikor a test beszél helyettünk

A betegség sokszor nem csupán fizikai tünet, hanem egy belső párbeszéd elfojtott kiáltása. Amikor nem merünk nemet mondani, amikor nem tudjuk kifejezni, hogy elfáradtunk, amikor nem engedjük meg magunknak a pihenést, a test megteszi helyettünk. A betegség ilyenkor egy „engedély” – egy látható, elfogadott ok arra, hogy visszavonuljunk, megálljunk, vagy ne teljesítsünk elvárásokat.

Ez a kifogás nem tudatos manipuláció, hanem egy mélyen gyökerező túlélési mechanizmus. A tudatalatti úgy működik, mint egy hűséges szolga: ha nem tudjuk kifejezni a szükségleteinket, ő megkeresi a módját, hogy mégis érvényesüljenek – akár egy betegség formájában. Így válik a betegség egyfajta „belső szövetségessé”, aki megvédi az egyént attól, amit túl nehéznek, túl fájdalmasnak vagy túl veszélyesnek érzékel.

A probléma akkor kezdődik, amikor ez a kifogás állandósul. Ha a betegség egyszer már „működött” – például figyelmet kaptunk, elkerültünk egy konfliktust vagy megúsztunk egy döntést –, a tudatalatti megtanulja, hogy ez egy hatékony eszköz. Így alakulhat ki a krónikus betegség mint identitásrész, mint állandó menekülési útvonal.

A test nem hazudik. Őszintén tükrözi azt, amit a tudat elnyom. Ha nem figyelünk a finom jelekre – fáradtság, szorongás, belső feszültség –, akkor ezek sűrűsödnek, és testi szinten jelennek meg. A betegség tehát nem ellenség, hanem egy őszinte tanító, aki addig kopogtat, amíg be nem engedjük.

A kifogásként működő betegség gyakran olyan helyzetekben jelenik meg, amikor nem tudunk vagy nem merünk konfrontálódni. Például: „Nem tudok elmenni, mert fáj a fejem.” „Nem tudok dolgozni, mert begyulladt a torkom.” Ezek a mondatok mögött gyakran mélyebb igazság rejlik: nem akarok elmenni, nem érzem magam biztonságban, nem tudok önazonosan jelen lenni.

Olvasd tovább a blogon 👇

A betegség sokszor nem csupán fizikai tünet, hanem egy belső párbeszéd elfojtott kiáltása. Amikor nem merünk nemet mondani, amikor nem tudjuk kifejezni, hogy elfáradtunk, amikor nem engedjük meg magunknak a pihenést, a test megteszi helyettünk. A be....

06/10/2025

BETELJESÜLÉS ŐSZE🍁🍂
Egyszer elindul az ember a lélekébredés hídján. Ezen az ösvényen különböző állomásokat járunk be. Néha oly kaotikusnak tűni, ám visszanézve mégis oly rendszerezett, és tervszerű képet fest.
Visszafelé nézve már látható, hogyan következett az egyik lépés a másikból, látszik, hogyan bontakozott egy Végtelen Intelligencia, a magasabb tudatosság lélekterve, hogy eljussunk abba a pontba, ahol éppen tartunk.

Ciklusváltásban vagyunk, miközben lassacskán Szaturnusz és Neptunusz is elhagyja majd hosszú időre a Halak jegyét. Zárunk. Zárulnak a régi működések, hogy nyílhasson az új. Ám ez a zárás mélyen egyfajta BETELJESÜLÉS is. A jelenlegi retrográd mozgásokat megélhetjük úgyis, hogy valami hátráltat, valami le akar zárulni, de megélhetjük úgyis, hogy még valami szeretne BETELJESÜLNI.

Vajon mi lehet az az egyéni sorsodban, ami már évek, évtizedek óta vár Rád, hogy beteljesülhessen az életedben?

Szaturnusz a nagy karma bolygó, Michael Arkangyal analógiája, aki a karma arkangyala is többek között. Éppen benne vagyunk az erőterében (szeptember 29. a napja).

Ha így tekintesz az őszre, mint beteljesülés, és nem, mint kötelezően kikényszerített lezárások, talán magasabb minőségben lehetséges egy szívtudatosabb kapcsolódás.

Végsősoron a spirituális hitrendszereink alakulnak át, ahogy az életünkre, önmagunkra és a kapcsolatainkra tekintünk.

Egyszer elindulunk a gyermekkorunk lelki sérüléseinek a gyógyításával, majd kitágulunk a családi felmenőink energiamintáira – de igazán mélyen valójában mi magunk vagyunk a megoldókulcs.

Miért éppen abba a családba születtünk, ahova?

Miért éppen úgy működünk, ahogy?

És közben azelőtt is egyre megnyitjuk szívünk kapuit, miszerint emberi életünk tükröződése egy mélyebb igazságnak… Önmagunk vagyunk a kulcs a válaszokhoz. Transzcendens lények vagyunk, előző/párhuzamos életeink tükröződnek be emberi életünkbe, és azért vagyunk itt, hogy visszataláljunk önmagunkhoz, mint magasabb tudatosságú létezőhöz. Csillagvándorok vagyunk mindannyian. Őseink tudták, őseink még emlékeztek. Magasabb dimenziók csillagenergiáit hordozzuk magunkban, és a végső feloldódás a transzcendens létezésben rejlik. Amikor megértjük, nem az emberi sorsunk szövi létünk szövetét, hanem magasabb dimenziók csillagvilágai szövik emberi sorsunk fonalát…

V. Orsolya

06/10/2025

🌀 Boala ca scuză – când corpul vorbește în locul nostru

Uneori, boala nu este doar o disfuncție biologică, ci o strategie subtilă a psihicului pentru a obține ceva ce nu știm cm să cerem altfel: atenție, pauză, protecție, validare, libertate. În aceste cazuri, ea devine o „scuză legitimă” – un mecanism inconștient prin care evităm o alegere, o confruntare sau o responsabilitate.

Boala apare mai întâi în câmpul energetic, ca o distorsiune subtilă: o tensiune între dorință și frică, între adevăr și conformare. Dacă acest conflict nu este recunoscut, el se densifică, coborând în corpul fizic sub forma unui simptom. Dacă nici atunci nu este ascultat, poate deveni cronic, chiar grav – nu din răutate, ci din loialitate față de mesajul pe care îl poartă.

A ignora boala înseamnă a ignora o parte din tine care strigă: „Vreau să fiu văzută!” A o trata doar medical, fără introspecție, e ca și cm ai stinge alarma fără să cauți focul.

🗣️ Tehnica celor 5 întrebări – Dialogul mental cu boala ta

Imaginează-ți că boala ta are un nume și o personalitate. Poate fi „Roseața Alina” sau „Psoriazisul Mihai”. Invit-o în fața ta, ca pe un oaspete care are ceva important de spus. Apoi întreabă:

🔍 1. De ce ești aici?
Boala apare adesea ca un răspuns la un conflict interior nerezolvat, o nealiniere între ceea ce simțim, gândim și facem. Ea poate fi:
Un semnal de alarmă că ne-am îndepărtat de adevărul nostru interior.
O protecție subtilă împotriva unei alegeri pe care nu ne simțim pregătiți să o facem.
Un mod prin care corpul ne obligă să ne oprim, să reflectăm, să simțim.

🧭 2. Ce zonă vrei să cuprinzi?
Fiecare boală are o localizare fizică, dar și una simbolică:
Zona afectată poate corespunde unei teme de viață (ex: gât – exprimare, picioare – direcție, piele – granițe personale).
Întreabă-te: „Ce parte din mine nu este ascultată, respectată sau exprimată?”

💠 3. Ce înseamnă pentru mine acea zonă?
Aceasta e cheia personalizării procesului:
Ce rol are acea zonă în viața ta? Ce funcție îndeplinește?
Ce emoții sau amintiri sunt stocate acolo?
Ce ar însemna să o pierzi sau să nu o poți folosi?

⚖️ 4. Care este dezacordul din interior?
Aici se află tensiunea creatoare:
Ce îți dorești cu adevărat să faci?
Ce simți că „ar trebui” să faci, conform normelor, așteptărilor, fricilor?
Unde se ciocnesc dorința și obligația? Ce parte din tine nu este acceptată?

🌱 5. Ce îți trebuie ca să pleci?
Boala nu pleacă prin luptă, ci prin înțelegere:
Recunoaștere sinceră a mesajului ei.
Permisiunea de a simți și exprima ceea ce a fost reprimat.
O alegere nouă, aliniată cu adevărul tău interior.
Spațiu pentru regenerare, iubire de sine, și restructurare a identității.

Fă aceste exercițiu în scris sau vocal înregistrat, fii foarte sincer cu tine, apoi recitește/reascultă, pentru a înțelege mental ce anume te îmbolnăvește. În momentul în care ai conștientizat că tu ești cel/cea care te-a îmbolnăvit, vei realiza că tot tu ești cel/cea care te va și vindeca. Cel mai ușor și rapid este prin reprogramarea subconștientului, țintit pentru acele sisteme de credință, care te-au îmbolnăvit.

Vrei să te ajut să grăbești procesul? Cere o programare online sau la cabinet, în Satu Mare și hai să pornim împreună pe drumul vindecării!

Tatár Annamária Hipnoterapeut
Elmah

30/09/2025

28/09/2025

👇✨️‼️

Tudta, hogy a szomorúság milyen hatással van a szervezetére?
Ismerje meg a szomorúság negatív érzelmi programjának testi hatásait:
A pszichoszomatika szerint az ember tudattalanja betegségek formájában képezi le és jeleníti meg azokat a lelki-mentális zavarokat, gátakat, görcsöket, berögződéseket, amiket ő tudata korábban elsüllyesztett, nem akarván szembesülni a problémákkal. A testben – a tudat információinak manifesztálódása által – láthatóvá, érzékelhetővé válnak eddig feldolgozatlan lelki konfliktusok, pszichés zavarok. A tünet mindig jelzésértékű, információhordozó, felbecsülhetetlen értékű segítség,
mert állandóan "beszél": kifejez egyfajta szimbolikus értelmet.
Az érzelmi testben tárolt valamennyi érzés (így a szomorúság) alaprezgésének a lenyomata megjelenik a neki megfelelő testrész szövetében (mert az érzelmi test fizikai testi merevlemeze, információtároló egysége az emberi szövet). Ezt tudatalattinak hívja a pszichológia. Valójában nem a tudatalattinak tartott elme és nem a hasi agy (vastagbél, bélszakaszok) tárolja az érzelmi terheket, érzelmeket, a mindennapok egyes érzéseit, hanem fizikai testünk minden részegysége (szervrendszer, szerv, szövet, sejt, DNS, kromoszóma, gén, aminosav, atom, szubatomi részecske) rendelkezik saját tudattal és információtárolási kapacitással (amik magasabb láthatatlan testeinknek, dimenzióbeli fénytesteinknek
fizikai testi, anyagi, kézzel fogható és érzékszerveink számára is kutatható tartományai, merevlemezei), mindnek megvan a maga nyelve, saját rezgésoktávja, így a legkisebb egységben is jelen van a nagy egész.

Csak a félelem kellemetlenebb, mint a szomorúság. A szomorúság elveszi az élet ízét és a létezés értelmét, elvesztetté és örömtelenné tesz bennünket. Mindenki ismeri ezt az érzést. Egyeseknél enyhébb formában, másoknál súlyos depresszió formájában jelentkezik.
A szomorúság szempontjából egy egyszerű igazságra hívom fel a figyelmét: a szomorúság -mint a harag és a szorongás -önmagában nem létezik. Nincs saját forrása, mert mindig egy nem teljesült vágy eredménye. Minél több vágyat nyomunk el, annál szomorúbbak vagyunk.
A szomorúság megjelenésének mechanizmusa: a vágyat- bármennyire is erőlteti - valamilyen oknál fogva nem lehet kielégíteni. Ezt harag követi. Ha nem segítette a vágy beteljesülését, akkor a szomorúság kerül a helyére. Minél erősebb a vágy, annál erősebb lesz a szomorúság. Abban az esetben, ha van egy nagyon erős vágy, amely már régóta hajtóerőként dolgozik, és amelyet még nem valósítottak meg, akkor a harag és a szomorúság kéz a kézben jár, és sokáig megmarad.
A test szintjén elnyomott szomorúság jelei az arcizmok feszültségében nyilvánulnak meg. A száj sarkai lefelé fordulnak, az arc kissé meghosszabbodik, kissé kimerültnek tűnik. Ezen kívül a szomorú emberek hajlamosak nehézlégzésre. A sóhaj elengedhetetlen társa az elfojtott szomorúságnak.
Az érzelmek elnyomása közben az ember felületesen kezd lélegezni, hogy gyengítse a sóhajok (szomorúsága) intenzitását. Szomorúság esetén ez mellkasi nyomással jelentkezik. Minél élesebb a helyzet, annál erősebb a nyomás. A rendszeres sóhajok jelzik a nyomást. A szomorúságnak hangos zokogás, és néma sírás a velejárója.
A könnycsepp megjelenése a túlzott szomorúság kifejeződése.
Az érzelmek kifejezése az egészség fenntartásának szükséges feltétele. Szomorúság (önmagunk ellen irányuló düh) esetén az érzések rendszeres sírás formájában történő megnyilvánulása eredménytelen pszicho-érzelmi sztereotípiává válhat. Az ember a minta túszává válik: amikor sír, elárasztja az önsajnálat, s ha sokáig benne tartózkodik, rövid idő után újra sírni fog. Az önsajnálatot a túlzott szomorúság táplálja, de ez hozzájárul a szomorúság érzésének nagyobb felhalmozódásához.

Ha valaki folyamatosan elnyomja az érzéseit, a kifejezetlen érzések azokban a szervekben kezdnek felhalmozódni, amelyekkel alaprezonanciában állnak.
Ez az energia az érzés intenzitásától, és többszöri előfordulásától függően megkezdi a szerv pusztítását és fokozatosan betegséggé alakul, 13 napon belül az adott kór képében ölt testet, míg az akut és krónikus betegségek előidézői 260 napon belül íródnak át a fizikai testre, és jelennek meg testi fájdalomként.
A szomorúság testi hatásai:
Szervi hatások: blokkolja az életenergia áramlását (a napfonatot; energiaelvonás), a központi irányítást az agyban (hipotalamusz, epifízis), az adott zóna működésbeli, szerkezeti leépüléséhez, degenerációjához vezet (hallóközpont, fülek, trigeminusz); az egyensúlyi központ és a szívműködés zavarát eredményezi.
Betegségek: nagyothallás, hallászavarok, idegfájdalmak, egyensúlyi zavarok, szédülés, trigeminusz-ideg gyulladása, bőröregedés, tüdőfibrózis, cellulitisz, csontkinövés, porcleválás.

Szomorúságunkat kifejezve tanúknak kell maradnunk. Sírás közben nem szabad elveszíteni az önkontrollt: akkor az érzelmek megtalálják a kiutat, és ugyanakkor nem fogunk azonosulni velük, mert aki figyel, az nem sír. Találkozunk bánatunk okaival, ami újabb be nem teljesített vágyakká válik.
Mindenkinek, aki meg akarja érteni magát, meg kell tanulnia meglátni szomorúságának eredetét. Belsőnkben mindig ismerjük az igazságot, csak nem akarjuk azt elfogadni, így vágyainkat inkább megtagadjuk, és úgy teszünk, mintha nem lennének.
Úgy tűnik, hogy a szomorúság időszakosan felbukkanó hullámai a semmiből származnak. Ez a megközelítés azonban nem törli meg nem valósuló vágyakozásának következményeit. Így vagy úgy, hogy megszabaduljon a szomorúságtól, alaposan meg kell dolgoznia vágyait!

Mi a teendő, ha krónikus depresszióban van?
Először is ismerje el, hogy ideges! Ne próbálja minimalizálni azt vagy meggyőzni magát – azt mondani, nincs semmi baj. Ezek mind elnyomási stratégiák, mind hozzájárul a feszültség felhalmozódásá- hoz és elpusztítja a testet. Fogadja el a fájdalmat, valamennyi bűnét. Ha sírni akar, sírjon, panaszkodjon, üvöltsön, sikoltozzon – engedje kifejeződni negatív érzelmeit!
Késmárki László:A gyógyulás kulcsa A pszichoszomatika nagy könyve 3.kiadás Ankh Kiadó 2023.

27/09/2025

Az utóbbi időszakom mély tapasztalása, hogy amikor jelenlét van, amikor kongruencia van a kimondott szó és a tettek között, amikor nem kell sietni, mert mehetek a saját ritmusomban, akkor az ölelés tényleg megállítja az időt, és a testem (is) lassan elhiszi: biztonságban vagyok.❤️

Csodálatos megélni ennek a nyugalmát és szabadságát. ❤️✨

Az alábbi írás nagyon jól összefoglalja ezt, tűpontos, magam sem írhattam volna meg jobban. 🙏🤩

"Hat másodperc csók.
Húsz másodperc ölelés.
Ennyi kell, hogy a test végre elhiggye, biztonságban van.
Hogy az oxitocin elkezdjen áramlani, és lassan lecsendesítse a zakatolást belül.
Ez a hormon nem pusztán a kötődést erősíti, a szívritmust is szelídíti, a légzést elmélyíti, és azt az ősi üzenetet súgja, maradhatsz, nem kell futnod, nem kell védekezned.

Az érintés önmagában kevés.
A test először gyanakvó, figyel, vár, még nem adja meg magát. Csak akkor engedi le a falakat, ha érzi, hogy nem sietünk sehová.
Ha a kéz nem csak odakap, hanem marad.
Ha az ölelés nem gesztus, hanem jelenlét. Akkor indul be az a lassú, mély belső váltás, amelyből nyugalom és biztonság születik.

A rutinszerű érintés nyom nélkül tovatűnik.
Az idegrendszernek idő kell, hogy lenyomatot hagyjon benne egy ölelés. Idő kell, hogy a nyugalom testté váljon.
Mert nem magától az érintéstől születik meg a béke, hanem abból, hogy elég ideig maradunk ahhoz, hogy a másik is elhiggye, itt vagyunk."
Forrás: Tregova Anita

Szeretettel,
Zalamek Anikó