28/03/2026
Kicsit hoszabb lett ez a poszt, de őszinte és rég készülök rá...ha érdekel a mindfulness, a meditáció kérlek olvasd végig...
Nekem is vannak gyenge pontjaim. Az egyik ilyen az, amikor azt látom, hogy a mindfulness és a meditáció lassan csak egy újabb divatos trenddé válik a "tökéletes gyors nyugalom elérésének jegyében".
Ilyenkor mindig megállok egy pillanatra, és kifújom magam... mert ez bennem valami sokkal mélyebbet érint. Számomra a meditáció sosem erről szólt. Hanem arról, ami csendben, belül történik - arról a kapcsolódásról, ami nem látszik kívülről.
Valami, ami valóban megváltoztatta az életem. Ami megtanított szembenézni a nehéz érzésekkel, nem elkerülni őket. Ami megtartott akkor is, amikor nem volt könnyű...ami támasz lett az élet hullámzásaiban... és talán éppen ezért érzékeny pont ez számomra. Mert tudom, hogy mennyire mély tud lenni - és milyen könnyű felszínessé tenni.
Gyertya, füstölő, tökéletesen beállított ülőpóz, halk zene, nyugalom, „zen” állapot és ha lehet, jól is nézzen ki kivülről, ha valaki néz. Néha így látjuk kivülről a meditációt: letisztultan, szépen, kontrolláltan. Mintha a jelenlét is egy esztétikai élmény lenne, amit meg lehet teremteni a megfelelő "körítéssel".
És egy darabig működik is. Jó lelassulni, jó megérkezni egy ilyen térbe. Csak közben észrevétlenül történik valami...elkezdenek megmozdulni a kényelmetlenebb rétegek...elkezdjük azt hinni, hogy a meditáció egyenlő a nyugalommal, hogy akkor csináljuk jól, ha csend van, ha béke van, ha nem zavar semmi. És amikor ez nincs meg, akkor azt hihetjük, hogy valamit elrontottunk.
Pedig a meditáció nagyon gyakran nem ilyen, (főleg, ha elkezdjük rendszeresen gyakorolni), hanem inkább az a pillanat, amikor a gyertya már rég leégett, a füstölő elfogyott, a zene idegesít, a lábad zsibbad, és a fejed tele van. És te mégis ott maradsz. Nem azért, mert jól esik, hanem mert kíváncsi vagy és meg akarod ismerni őszintén azt a részt is ami kényelmetlen, de hozzád és az élet teljességéhez tartozik.
Ez az a rész, ami ritkán kerül ki a képekre. Nem látványos, nem „zen”, nem egy inspiráló idézet, mégis itt kezdődik a gyakorlás, amikor a kezdetleges "jaj de nyugi van" elmúlik és amikor ugyis kitartasz.
Amikor nem tudod széppé tenni... amikor nem tudod kontrollálni...amikor nem történik semmi különös. És mégis kapcsolatban maradsz a testtel, a feszültséggel, a nyugtalansággal, azzal, ami van.
A mindfulness nem attól működik, hogy megteremted a tökéletes körülményeket, hanem attól, hogy akkor is jelen maradsz, amikor ezek nincsenek. A körítés segíthet, de könnyen el is vihet. Mert átcsúszhat abba, hogy nem a jelenlétet gyakorlod, hanem a „jól meditálást”.
És ez egy egészen más "játék".
Ha szeretnél megtanulni meditálni, akkor ne a szomszéd „tökéletesen” beállított, pózoló posztjaiból, és ne azokból a YouTube-videókból tedd, amelyek gyors gazdagságot, örök életet, tudatszint-emelést három lépésben, gyors megvilágosodást, egómentességet ígérnek-és még sorolhatnám- ígérnek.
Inkább keress egy olyan teret, ahol nem ígérnek gyors, szenvedésmentes megoldást, és nem az a cél, hogy eltűnjön minden, ami nehéz. Ahol a nehéz érzések nem tabuk, és nem egy csettintéssel akarják eltüntetni a feszültséget, a fájdalmat vagy a nyugtalanságot, hanem teret adnak annak, hogy ezek is jelen lehessenek.
Ahol nem elkerülöd, hanem megtapasztalod mindazt, ami benned zajlik, és ahol lassan, a saját ritmusodban kezded el érteni, mi történik benned.
És ahol nem kell jól csinálni. Ahol őszintén önmagad lehetsz. Ahol nem a forma számít, hanem az, ami benned történik és ahol kérdezhetsz, tapasztalhatsz, miközben valaki hitelesen kísér ebben a folyamatban.
Kérdőjelezz meg nyugodtan minden tanítást és tanítót.
Legyél egészségesen szkeptikus.
Ne hidd el csak azért, mert jól hangzik, vagy mert sokan mondják, vagy mert szépen van csomagolva. Maradj ezzel a hozzáálással egészen addig, amíg a tapasztalat benned meg nem születik, mert az lesz igazán hiteless.
Mert a meditáció nem az elmében történik, nem attól lesz igaz, hogy megérted, hanem attól, hogy átéled.
A meditáció nem kinézet, hanem egyedi megélés, tapasztalás.
́ció
