18/06/2025
✨ BÁRCSAK… ✨
Gondolataim az őszinteségről, kapcsolódásról és önmagunkról.
Miért olyan nehéz igazán őszintén élni és szeretni?
Talán, mert legtöbbször saját magunkat csapjuk be.
Nagyokat hazudunk – önmagunknak.
Hol a cél a lelkiismeretünk megnyugtatása, hol a félelem az, ami visszatart, hol a múltban elkövetett hibánk miatt érzett bűntudatunk, ami gátol.
De hova tűntek a valódi, mély beszélgetések?
A tiszta figyelem? Az ítélkezésmentes jelenlét?
Gyakran testben jelen vagyunk egy kapcsolatban –
de miért olyan ritka, hogy a lelkünket is meztelenre vetkőztetjük?
Mi történik, ha lehullanak az álarcok, és csak az igazság marad?
A “minden rendben” mosoly mögött sokszor csak elfojtás van.
Pedig lehetne másképp is.
Lehetne szívből. Őszintén. Sejtelmes elvárások nélkül.
Hagyni a szívet érezni, dönteni, megnyílni.
Mindenki hordoz sebeket.
A kérdés egyszerű-elnyomod, vagy begyógyítod őket?
Gyakran választunk gyorsan ható fájdalomcsillapítókat, de ezeknek hatása rövid ideig tart ki. Utána marad az űr, az érzés, hogy valami hiányzik. Ez az a gondolat, amit a lehető leggyorsabban igyekszel jó mélyre nyomni.
Az elfojtás gyakran csak a fájdalom gyors elkerülése –de a valódi gyógyulás csendben történik.
Ott, ahol a “BÁRCSAK” kezdetű mondatok nemcsak megszületnek, hanem valóra is válnak.
✨ Most állj meg egy percre.
Fogj egy papírt, és írd le: miket mondanál így magadnak?
„Bárcsak kimondtam volna…”
„Bárcsak meg mertem volna élni...”
„Bárcsak őszinte lettem volna…”
Majd jelöld be azokat, amelyeket még valóra válthatnál, amelyek nem csak sóhajként, hanem valóságként is megélhetők.
Fogalmazd át:
“Bátran kimondom..”
“ Megélem…”
“Őszintén elmondom…”
Mert megérdemled az igaz életet.
Azt, amit nem csak színlelsz, hanem valóban élsz.
Szívből. Lélekből. Őszintén.🤍🕊️
