23/09/2025
Amikor egy-egy beszélgetés során szóba kerül, ki miért választotta ezt a hivatást, mindig izgalmas történeteket hallunk. Ezúttal mi is körbejártunk néhány szobát, hogy megtudjuk, mi motiválta a kollégákat, miért vágtak bele ebbe a pályába. Meglepő és inspiráló válaszokat kaptunk – mindenki másért, de van bennük valami közös: az elkötelezettség, a segíteni akarás és az a vágy, hogy minden nap hozzátegyenek valami jót a világunkhoz.
Kálmán Zoltán Zsoltot kértük meg, hogy meséljen, hogyan alakult az élete, miként döntött a gyógyítás mellett.
2004-ben ismerkedtem meg a masszázs fogalmával, amikor édesapám megsérült és mozgáskorlátozottá vált. Több masszőrt is felkerestünk, hogy segítsenek rajta, mivel az orvosok nem találták meg a problémát. A masszőrök sajnos nem tudtak segíteni, így fizioterápiás kezelést alkalmaztak nála, amely elektrosztatikus kezelést jelentett. Ezt kétszer kapta meg, és sajnos az agyi receptorok túlterhelődtek, idegsorvadás és izomsorvadás alakult ki nála, amely végül elhunytást eredményezett.
Ekkor fogadtam meg, hogy tökéletesítem a szakmát, és folyamatosan fejlesztem magam. 2018-ig fejlesztettem tudásomat, majd ezután kezdtem el masszírozni.
Számomra a masszázs nem munka, hanem adakozás, segítség az embereknek, hogy könnyebbé és jobbá tegyem az életüket. Emiatt a mai napig tanulok, és hálás vagyok a bizalmukért, valamint az Isten által kapott tudásért és erőért.
Az emberek hálája a legjobb visszajelzés és elismerés számomra. Magamból adok, és ez engem is boldoggá tesz, mivel a jóindulat vezérel.
Számomra ez nem kihívás, hanem a gyógyítás egy adomány.
Tegyük jobbá magunkat, hogy tegyük szebbé a világot.
