Orbán Melinda, család- és párterapeuta, addiktológiai tanácsadó

Orbán Melinda, család- és párterapeuta, addiktológiai tanácsadó Család- és párterápiás foglalkozások. Addiktológiai tanácsadás szenvedélybetegek (alkoholfüggők, kábítószerfüggők, játékfüggők, stb.) és hozzátartozóik számára.

Kamaszok terapeuta szemmel, szülőkéntA kamasz egy küzdelmekkel teli időszakot él meg. Megküzd magával, a szülőkkel, a ko...
07/03/2023

Kamaszok terapeuta szemmel, szülőként

A kamasz egy küzdelmekkel teli időszakot él meg. Megküzd magával, a szülőkkel, a kortársakkal. Célja a lazaság és a beolvadás. Sokszor impulzív, agresszív és szomjazik az újszerűre. Szabályokat sért és kipróbál dolgokat, mert tartozni akar egy olyan világhoz, amelyet még nem lát át és nem ért meg.
A kamasz folyton keresi saját magát és a világban elfoglalt helyét. Kipróbál és megpróbál, bennünket, szülőket pedig az őrületbe kerget. De hagyjuk, hadd próbálkozzon, mert tudjuk, csak így lesz képes saját identitásának kialakítására, arra az egyedi formára, mely hasonlít, de benne van a saját önazonossága is. Mert küzdés nélkül nem megy sem a felnőttnek, sem pedig egy tizenévesnek. Szülőként mi is megvívjuk a saját csatáinkat.

A kamasz dönthet úgy, hogy magára ölt egy hamis ént vagy akár hamis identitást, úgy, hogy megfeleljen nekünk, a szülőknek. És ezzel elmondhatjuk, hogy milyen vagány gyerekünk van, aki a szubkultúrájának megfelelő ruhadarabjaival, szokásaival, használati tárgyaival van jelen a nyilvánosság előtt. De önmagáról semmit nem árul el, csupán csak arról a kultúráról, amihez tartozik, vagy tartozni kíván!
Amikor azt látjuk (főleg felnőtteknél, mert a gyerekeknél még reménykedhetünk), hogy nem érzi önnön lényét sajátjának, akkor ott nincs önazonosság. Kialakulhat a klónozott szülői sors, a gyerekeink megélik a mi elképzeléseinket, a céljainkat és vágyainkat. És megjelennek a problémák.

Szülőként látnunk kell a gyerek motivációját, és tudnunk kell alternatívákat ajánlani, amelyek közül ő választ. Figyeljünk arra, hogy mennyire tud azonosulni azzal az értékrenddel, amelyet adott esetben próbálunk ráerőltetni. És figyeljünk a saját magatartásunkra és viszonyulásunkra a gyerekünkkel szemben.

31/12/2022

Kívánom, hogy ez az év is hozza el mindazt, amit szeretnénk, igaz embereket, terített asztalt és elfogadó családot.

Legyen könnyű a teherviselés, birkózzunk meg a betegséggel, és higgyünk a Gondviselésben.

#2023
🫂

Mit hoz az ünnep?Illatot és találkozásokat. Gyermeknek várakozást, reménységet, aggódást. Amilyen szép ünnep a karácsony...
21/12/2022

Mit hoz az ünnep?

Illatot és találkozásokat. Gyermeknek várakozást, reménységet, aggódást.

Amilyen szép ünnep a karácsony, annyira tele van szorongással, fáradtsággal, nem tudjuk legyűrni magunkban a megfelelést, a feszültséget. Folyamatosan igyekszünk valahová, és elfelejtjük megélni a pillanatot, magunkba szívni a mézes pogácsa illatát, anélkül, hogy a következő süteményen gondolkodnánk. Elfelejtünk a családdal lenni, nem látjuk a párunk igyekezetét és kitartóan vásárolunk.

A karácsony az egymásra figyelésről szól, a benne levésről és átélésről, a megállásról, még ha csak egy pillanatra is, és a gyerekekről. Mindenkinek kell az ünnep, az igazi, amikor a lelkünk is átöltözik. Amikor emlékezünk, és megtelünk örömmel vagy fájdalommal. És ilyenkor meg kell látnunk a gyerekeinket, akikben elültetjük az ő emlékeiket. A kedvükért és magunkért mondjunk le az ezernyi fogásról az asztalon és engedjük, hogy a karácsony szelleme bejárja az otthonunkat. Tanuljunk a gyerekektől.

Mi van a gyerekemmel?Sokunkban felmerül ez a kérdés, de legtöbb esetben már nem is keressük rá a választ. Kezdjük elvesz...
22/11/2022

Mi van a gyerekemmel?

Sokunkban felmerül ez a kérdés, de legtöbb esetben már nem is keressük rá a választ. Kezdjük elveszíteni őket a magunk alkotta világban, ahol minden fontosabb, mint a kapcsolat a gyermekkel, és maga a gyermek.
Teremtettünk egy olyan világot nekik, ahol idegenek vagyunk mi is, nem érezzük a bizonyosságot, ahol megkérdőjelezzük a kapott értékeket, nem ismerjük a tisztelet és becsület érzését. Számonkérőek vagyunk, folyton teljesítünk és megfelelünk. És elfelejtünk ragaszkodni a gyerekeinkhez.

Amikor a gyermekek elidegenednek tőlünk, ne hibáztassuk őket. Egy idő után fontosak lesznek a kortársak, és kialakul a kötődés irányukba. Az a fajta kötődés, amely a gondoskodó szülő felé irányulva hozzájárul a lelki fejlődéshez, ösztönösen irányt váltva beindít egy másfajta alkalmazkodást: az együtt-lógást, a hasonlítani-akarást, az azonosulást, a birtoklást, a fontosság-érzést. És már nem lesz fontos a felnőttek felé fordulás, és ezzel a választásukkal a gyermekek magukra maradnak egy olyan világban, ahol nincsenek kapaszkodók, és nem találják a visszautat a felnőttekhez.

Mit tudunk tenni?

Odafigyelünk, mert felelősek vagyunk értük, és a velük való kapcsolatért. Vissza kell állítanunk azt a megbízható kapcsolatot, ahol a gyermekünk fontosnak érzi magát, ahol újra hozzánk akar majd hasonlítani, azonosul az értékeinkkel és meglátja a támaszt bennünk. Ahol igazak vagyunk, egyediek, képesek vagyunk a megértésre és a kedvességre és legfőképp a realitásra.

Amikor kell az ölelés!Manapság egyre több olyan típusú írás jelenik meg, amely arra buzdít, hogy ismerjük meg önmagunkat...
07/07/2022

Amikor kell az ölelés!

Manapság egyre több olyan típusú írás jelenik meg, amely arra buzdít, hogy ismerjük meg önmagunkat, vegyünk részt minél több önismereti képzésen. Igen, jómagam is mindig arra fektetem a hangsúlyt, hogy lássuk meg a magunk hozzájárulását a viselt dolgainkban, kapcsolatainkban, De lássuk meg és tartsuk be a határokat. Ezt sem szabad túllihegni.

Építettünk egy olyan társadalmat, amelyben mindannyian megéljük saját nárcisztikus énünket, ahol fontosabb kezd lenni a magunkról virtuálisan megalkotott kép formálása, és ahol az ismerőseink száma túlmutat az átlagos havi olvasmányok betűszámánál. A netes ismerőseink nagyrészét nem is ismerjük, de fontosak a számok, a lájkok. A szülők mellett egy párhuzamos világban élnek a gyerekek, akiknek a világa egy szűkreszabott tenyérnyi helyen elfér. De egyszerűbb elkerülni a zűrzavart, amit okozhat egy esetleges beavatkozás, mintsem meglátni a károkat, amit enélkül okoznánk.

Nárcisztikus világban élünk, mert nem kezdjük látni a másikat, és egyszerűbb belemenekülni a magunk világába, ahol egyre mélyebbre süllyedhetünk a szorongásunkban, a depressziónkban.

De kötelességünk felismerni, hogy ebből az általunk teremtett világ csapdáiból a menekülést a Másik jelenti, a körülőttünk élő emberek, a velük való kapcsolatunk, és az ebből fakadó érzelmeink. Folyamatos munkát jelent és odafigyelést, de benne van a fáradt ember öröme és pihenése a Másik oldalán.

26/06/2022

„A függőség kialakulása jellemzően hosszú folyamat. Ez önmagában is rizikós, mert amikor elkezd valaki inni, dohányozni, vagy drogokat használni, az első szakasz rendkívül jutalmazó, idegrendszeri szempontból viszont úgy működik, mint a beetetés. Azt az érzetet kelti, hogy min...

Kétségek közt…Vannak időszakok az életünkben, amikor szívesen rábíznánk magunkat és a döntésünket valaki másra. Nem azér...
08/06/2022

Kétségek közt…

Vannak időszakok az életünkben, amikor szívesen rábíznánk magunkat és a döntésünket valaki másra. Nem azért, mert menekülnénk a felelősség alól, nem, hanem mert soknak érezzük a több síkon futó folyamatos odafigyelést, helytállást, döntéshozást.
Változnak a baráti kapcsolataink, érezzük, hogy a munkahelyen sem minden a régi, már nem azok a dolgok fontosak, mint eddig, és felmerül a kérdés, hogy miért?
Mert mi magunk is változunk, csak nem mindig akarjuk figyelembe venni, hogy időszakonként más és más dolgokra van szükségünk, mások az értékek, amelyek alapján folytatnánk. És igen, mostanában egyre nagyobb az igény a szakember segítségére.

Miért? Mit tud tenni egy szakember?

Segít rendbe rakni a gondolatokat, szembesít az érzéseinkkel, és azzal, hogyan látjuk magunkat apaként, anyaként, testvérként, szülőként, gyermekként, munkatársként, barátként stb. Megláttatja a szerepeink mellett azokat a mechanizmusokat, amelyek szerint a mindennapjainkban megnyilvánulunk, ahogy meghozzuk a döntéseinket, kialakítjuk a kapcsolatainkat, a családi életünket. A kérdés csak az, hogy mennyire vagyunk arra felkészülve, hogy szembenézzünk önmagunkkal.

Amikor a hangsúly már nem a kapcsolatokon van... https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2022/01/mintha-drogot-adnank-a-gyer...
16/05/2022

Amikor a hangsúly már nem a kapcsolatokon van...

https://magyarnemzet.hu/lugas-rovat/2022/01/mintha-drogot-adnank-a-gyerekeinknek

Sokan azért adják oda a telefont, a tabletet a kisgyereknek, mert egyszerűen maguk sem tudják, mivel van dolguk – mondja Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, a Fejleszt vagy rombol? – Kulcs az okoseszközök okos használatához című könyv szerzője, aki hangsúlyozza, hogy az okoseszk....

Függőségek családterápiás megközelítésbenRitkán kérünk segítséget, mert nem gondolunk arra, hogy mekkora a baj. Szenvedü...
24/03/2022

Függőségek családterápiás megközelítésben

Ritkán kérünk segítséget, mert nem gondolunk arra, hogy mekkora a baj. Szenvedünk a függő (alkoholfogyasztó, nikotinfüggő, játékfüggő, stb.) mellett és vele együtt. Miközben képesek vagyunk arra, hogy megmagyarázzuk a kitartásunkat, töretlenül.

Elborítanak bennünket a saját érzéseink, a ránk maradt problémák megoldása, a szégyen. És elveszünk a mindennapi dolgainkban, a gyereknevelésben, megmarad a hibáztatás, a számonkérés, a veszekedés.

A gyerekek részesei lesznek ennek a szélmalomharcnak, és a maguk módján próbálják megoldani a család problémáit, sikertelenül. Ők ezzel a családi függéssel hamar felnőnek, és a maguk módján viselkednek az iskolában, a barátokkal, otthon. Folyton felteszik a kérdést, hogy „mi lenne, ha…”, és azon tűnődnek, mi a normális. Kíméletlenek önmagukkal szemben.

Amikor az életünk része – még ha csak a társunk által is – az alkohol, a cigaretta, a játék stb. nem nézzük az előzményeket, nem látjuk a kiváltó okokat, a fájdalmat, a traumát, a stresszt, a sikertelen megküzdést. A függés mindig túlmutat az örömszerzésen, benne van a szorongás előli menekvés.

Terápiás üléseken a családdal, a párral dolgozunk, egyéni ülések alatt pedig az önismerettel. Segítség nélkül nem nagyon sikerül, de kiút mindig van.

A Lófő Lovasudvarban tanulhat gyerek és felnőtt egyaránt.
06/03/2022

A Lófő Lovasudvarban tanulhat gyerek és felnőtt egyaránt.

A ló nem házi kedvenc, teljesen más foglalkozást igényel, mint egy kiskutya vagy macska. Neki nem társ vagy cimbora, hanem határozott vezető kell, vallja Demény Elemér, a Lófő Lovasudvar vezetője. A lovas tevékenységek szervezésében közel tizenöt éves tap

14/02/2022

Wass Albert versének egy részlete, a mai napra:

"Könnycsepp a szempilládon este:
én vagyok.
Én vagyok az a kíváncsi csillag,
mely rád kacsingat
és rád ragyog.
A csók, a csókod, az is én vagyok.
Végigálmodom az álmodat,
ölelésedben én epedek el,
csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok,
mely szíved rejtett zárjait kinyitja,
s a nyíl vagyok, amely sivítva
holttá sebzi vágyad madarát."

11/02/2022

Köszönöm a beszélgetést Ferenc Mikó!
Nem tudom mások, hogy állnak a témához, de nekem nagyon nehéz volt rádióbeszélgetést kamera előtt folytatni.

Mivel foglalkozik egy családterapeuta addiktológiai tanácsadóként?👉Dolgozik a családdal, a megbetegedett kapcsolataival,...
20/01/2022

Mivel foglalkozik egy családterapeuta addiktológiai tanácsadóként?

👉Dolgozik a családdal, a megbetegedett kapcsolataival, ahol mindig jelen van a feszültség és az aggodalom.
Az alkohol, a drog, a cigaretta vagy más szenvedéllyel élő családtag viselkedése meghatározza az egész család életét. Befolyásolja a mindennapi életvitelt, a barátokhoz, a környezethez való viszonyulást.

👉Dolgozik a házastársakkal, akiknek minden igyekezete kontroll alatt tartani a helyzetet, és a gyerekekkel, akik hamar felnőnek, felelősségteljessé válnak, és akiknek a szomorúság mindig ott a szemükben.

👉És dolgozik a függővel.

❗Terápiás üléseken a cél meglátni magunkat, helyünket, szerepünket a függésben, és a kiutat belőle.

🐴Lovas anya - terapeutaNem vagyok lovas terapeuta – talán majd egyszer -, de látva a változást a lovasudvarba járó gyere...
10/01/2022

🐴Lovas anya - terapeuta

Nem vagyok lovas terapeuta – talán majd egyszer -, de látva a változást a lovasudvarba járó gyerekeken és felnőtteken egyaránt, örömmel tölt el.

Nagy divat manapság lovagolni járni és lovat tartani. De ha valóban meglátjuk a ló és a gyermek/felnőtt közötti kapcsolat lényegét, és felfigyelünk azokra a változásokra, amelyek már pár óra lovas foglalkozás után megjelennek, elégtételt jelent mindannyiunk számára.
Megszenved ezzel a szülő és gyerek egyaránt, de megtanuljuk az egymásra figyelést, a kitartást, a türelmet és az alázatot. Nemcsak a lóval szemben, hanem egymással szemben is. Ezt látom, mint lovas anya. És mint terapeuta azt, hogy oldódik a gyerek szorongása, minden kényszer nélkül ösztönöz, felkelti és ugyanakkor megtartja a figyelmet. Felértékelődik az én, biztonságérzettel tölt el, és „jégtörő funkciója” van: a pszichológiában jól ismert védekezési mechanizmusok itt nem működnek.🙂
Számolnunk kell a fájdalmakkal/kudarcokkal, amelyek szembe állítanak önmagunkkal (leesünk a lóról, nem arra megy, amerre szeretnénk 😊 stb.), és megtanítanak magunkkal dolgozni. Mint a terápiás üléseken.
Mindezt megtanultuk a lovasudvarban.

07/01/2022

❓Mikor jön jól egy kis segítség?
Amikor...
👉túl sok a stressz,
👉erőt vesz rajtad a szorongás,
👉túl nagy a teher,
👉már nem látod a kiutat,
👉ott a probléma és nem tudod, hogyan old meg.

❓Ki tud segíteni?
👉bárki, aki elfogad, jóérzésű és segítőkész, megért, megbízol benne, és segítséget kérsz tőle.

❓Te kitől szoktál segítséget kérni?
Hozzászólásban írdd meg, vagy küldd el privátban, vagy csak egyszerűen válaszold meg magadnak!

Kívánom, hogy ez az év hozza el mindazt, amit szeretnénk, igaz embereket, terített asztalt és elfogadó családot.Legyen k...
01/01/2022

Kívánom, hogy ez az év hozza el mindazt, amit szeretnénk, igaz embereket, terített asztalt és elfogadó családot.
Legyen könnyű a teherviselés, birkózzunk meg a betegséggel, és higgyünk a Gondviselésben.
2022 olyan lesz, amilyenné magunk alakítjuk!


O.K. rajza.

Már nagyon hasonló a tizenkettő évesek napi rutinja is...
03/12/2021

Már nagyon hasonló a tizenkettő évesek napi rutinja is...

Tizenhét éves......

Korán kel, reggelizni mégsincs ideje, mosakodás, kapkodás a fürdőszobában, kezébe nyomom a szendvicsét, gyors puszi, még hallom a gyorsan elmormolt mondat elejét, "Szeretlek any..." de a mondat végét már elnyeli a csikorgó kertkapu....én már csak utána kiáltani tudok: én is fiam, legyen szép napod.
De talán már nem is hallja, hiszen rohanni kell.... a buszhoz, a suliba, az órákra, az edzésre, a szakkörre.... - az egész nap rohanás.
Hosszú és nehéz nap vár rá. Kilenc óra a gimnáziumban, idegen nyelv, mindennapos testnevelés, fakultációk. A fél lábon bekapott szendvics ebéd gyanánt, aztán irány az edzés, ha mázlija van, egy gyors randi a programok között még belefér.
Este ér haza, van, hogy kilenckor.
Ahhoz is fáradt, hogy egyen, inkább az üzeneteket nézi meg a laptopján, válaszol a haveroknak, fürdés után az ágyban még tanul. Persze az okostelefon is ott van, a kapcsolat nem szakadhat meg a többiekkel, még lemaradna valamiről.

Tizenhét éves. Félúton jár a gyerekkor és a felnőttlét között, talán maga sem tudja, hová tartozik és merre tart. Kereshetné a saját útját, építhetné a saját személyiségét - ha volna rá ideje. Idegen nyelveken beszél, kétismeretlenes egyenleteket old meg, a fizika és a hangtan számára olyan elemi, mint másnak az 1x1, több száz évszámot tud és ismeri az összefüggéseket.

De még egyetlen szöget sem ütött be a falba. A gondolataival sosem marad egyedül, a fülében mindig ott van a fülhallgató, az ujjai mindig valamelyik kütyün matatnak.

Milyen ijesztő lehet számára a csend...

Hétvégén leül a számítógép elé. Összedob egy-két frankó prezentációt és chatel a haverokkal, találkozik a barátnőjével, és megtanulja a megtanulandókat, megírja a leckét. Pihenésképpen lenyom néhány menetet valamelyik lövöldözős játékprogramon.

Tizenhét éves. Könyvet nem olvas, mert nincs rá ideje.. na meg az ő villámgyors világában az unalmas. Nem elég pörgős. Megértem. Egy olyan agynak, aminek a nap tizenhat órájában a verbális és képi információk hatalmas és gyors özönét kell befogadnia és rendeznie, halálosan lassú és feldolgozhatatlanul vontatott Viktor Hugo és Bulgakov.

Tizenhét éves. Saját kutyára gyűjt.... de inkább mégsem kell, mert tudja, hogy nem lenne rá ideje.
Néha nekem is szükségem lenne a segítségére, de inkább megoldom, mert nem akarom terhelni... Úgysincs ideje.

Tizenhét éves, de úgy él, mint egy ötvenes menedzser. Elfoglalt, nyomasztják a határidők, űzi a teljesítménykényszere. Nem maradhat le, a világ elvárja, hogy trendi legyen. Mindene megvan, de nem ér rá a saját gondolataival foglalkozni. Erre mondjuk lehetősége sincs. Ahhoz túl nagy a zaj, túl nagy a pörgés.

Tizenhét éves.
De nem irigylem.

🌼Forrás ismeretlen🌼

Address

Székelyudvarhely

Opening Hours

Tuesday 18:30 - 20:30
Thursday 18:30 - 21:30

Telephone

+40745530375

Website

Alerts

Be the first to know and let us send you an email when Orbán Melinda, család- és párterapeuta, addiktológiai tanácsadó posts news and promotions. Your email address will not be used for any other purpose, and you can unsubscribe at any time.

Contact The Practice

Send a message to Orbán Melinda, család- és párterapeuta, addiktológiai tanácsadó:

Share