Pszichológus - Szatmárnémeti

29/07/2025

"Amikor hátralépsz az érzelmileg éretlen személlyel fenntartott kapcsolatodból, meglepetten tapasztalhatod, hogy szomorú vagy. Bosszantott a viselkedése, ezért fel sem tűnt: titokban megelégedéssel tölt el, hogy központi szerephez jutsz az életében. Érthetetlen lehet számodra ez a hiányérzet, ha arra számítottál, hogy a határok kijelölése kizárólag megkönnyebbülést fog hozni.
Ne felejtsd el, hogy bár felszabadító érzés újra a magad urának lenni, a hátralépés előre nem látott érzelmi költségekkel járhat, és a régi kapcsolati minták elvesztését is magával hozza. Óhatatlanul űr támad benned, ha már nem a másik személyt helyezed az első helyre. Annak a részednek, amely korábban az érzelmileg éretlen személy kívánságait leste, hirtelen nem marad tennivalója. Az is lehet, hogy korábban fel sem tűnt, mennyire az ő preferenciái körül forog az identitásod és a mindennapi életed.
Amikor eltávolodsz tőle, visszatérhetsz önmagadhoz, de nem biztos, hogy felismered magad! Érthető, ha furcsának találod az új helyzetet, hiszen nem szoktad meg, hogy a saját szükségleteiddel is foglalkozhatsz. Jusson eszedbe, hogy mindannyian nagyon ragaszkodunk a megszokott interakciókhoz, még akkor is, ha azok károsak számunkra. Miután kijelölted a határokat, lehet, hogy ez egy ideig kellemetlen és furcsa lesz, de fogadd el ezt a helyzetet. Idővel egyre természetesebbnek fogod érezni."

Dr. Lindsay C. Gibson: Leválás az érzelmileg éretlen emberekről

22/07/2025

"Ahol szenvedélybeteg családtag él, van egy állandó meghívás a megmentő szerepre. Amikor azonban valaki magára veszi ezt a szerepet, azzal a nehéz helyzetet nemegyszer még tovább súlyosbítja. Ugyanis, ha én szenvedélybeteg vagyok, de tudom, hogy 'végül az apám ad lóvét', 'az anyám megsajnál', 'a feleségem majd beletörődik', 'a férjem mindent eltűr', akkor a saját felelősségemet egy életen keresztül nem kell magamra vennem. Mert van valaki, aki majd megment és viszi helyettem.
Volt egy fiú, aki először alkoholbeteg lett, aztán könnyű drogokkal élt, majd heroinfüggővé vált, s az apjának mindig azt mondta: 'Apa, ha nem adsz pénzt, akkor engem agyonvernek.' Az apa újból és újból adott pénzt. Végül szinte már semmijük sem maradt, mert eladták a nyaralót, az autót, az ékszereket, kisebb lakásba költöztek, és mindig megmentették a fiút. Egyszer aztán, amikor a fiú ismét előállt azzal, hogy 'Apa, megmondták, hogy agyonvernek az utcán!', az apa sóhajtott egy nagyot, és így szólt: 'Fiam, akkor verjenek agyon.' Amikor kimondta, hogy 'akkor verjenek agyon', a fiatalember hirtelen rádöbbent, hogy most már tényleg kell magáért tennie valamit. Akkor érkezett el ahhoz a ponthoz, hogy vagy cselekszik magáért, vagy meghal. Egészen idáig kellett jutnia, hogy felismerje: nincs már megmentő, most már rajta a sor. Nagyon nagy dolog, ha tudunk másokért tenni, és néha talán meg is mentünk valakit, de a megmentő szerepéhez ragaszkodni teljesen más műfaj."

Pál Feri: Természetes spiritualitás

20/07/2025

🧠 Tudtad, hogy a szorongás gyakran nem a jelenben gyökerezik, hanem a múlt feldolgozatlan élményeiben és a jövőtől való félelemben?

➡️ A jelenhez való visszatérés megtanulható. Ez a pszichológiai munka egyik legszebb része.

19/07/2025

💞 Tudtad, hogy a kötődés biztonsága nem azt jelenti, hogy sosem veszekedtek, hanem azt, hogy veszekedés után újra egymás felé fordultok?

➡️ A kapcsolat mélysége a helyreállásban is mérhető

18/07/2025

🕊 Tudtad, hogy a test emlékezik?

➡️ A rég eltemetett érzések gyakran testi tünetként térnek vissza. A pszichológiai munka során a test is megkönnyebbülhet

17/07/2025

🌱 Tudtad, hogy az önismeret nem mindig könnyű, de mindig felszabadító?

➡️ Minden egyes felismerés egy ajtót nyit meg benned.

16/07/2025

🌪 Tudtad, hogy egy toxikus kapcsolat után gyakran nem a másik ember hiányzik, hanem az, akivé mellette váltál?

➡️ A gyógyulás egyik része újraépíteni azt, aki te vagy

15/07/2025

💬 Tudtad, hogy a gyermekek gyakran „viselkedésükkel beszélnek”, amikor szavakba nem tudják önteni az érzéseiket?

➡️ Nem rosszak, éppen csak valamit mondani próbálnak

26/02/2024

"Fontos, hogy a szülőnek legyen tekintélye, ami alatt azt értem, hogy a szavának a gyerek számára súlya van. Gondolatkísérletként képzelje el, hogy egy emberi viselkedést tanulmányozó ufó leszáll az otthonukba, és jellemzést kell írnia Önökről. Képes lenne megfejteni, hogy mik a szabályok az Önök családjában? Egyértelmű, hogy kinek mi a dolga? Ön milyennek tűnhet kívülről megfigyelve? Előfordul, hogy ezerszer szól valamiért, de senki sem figyel oda? Van, hogy hirtelen felcsattan, és nagy büntetést kap a gyerek valamiért, amit addig sokáig elnézett neki? Hogy következetlenül tilt meg vagy enged meg valamit? Optimális esetben a gyereket érdekli és fontos számára, hogy mit mond vagy kér tőle a szülő. Nem fél tőle, de figyel rá, és szeretne megfelelni neki. Ha úgy érzi, hogy ez az Önök családjában jelenleg nincs így, akkor első körben a tekintély helyreállításával lesz dolga, hogy képes legyen a gyerekére hatni, és a határok meghúzásával érzelmi biztonságát támogatni tudja. Az a gyerek, akinek a szülei nem nyújtanak érzelmi biztonságot, elveszettnek érzi magát, és folyamatosan provokálni fogja családját."

Deliága Éva: A szemnek láthatatlan

15/02/2024

„Amikor a sebzett gyermeki énállapotunk alapján gondolkodunk, az lehet a meggyőződésünk, hogy olyasmi miatt szenvedünk, ami a múlt eseménye. Amikor bekövetkezett, nem volt semmi ráhatásunk, és ma sem tudunk rajta változtatni, hiszen már megtörtént. Sosem felejtem el azt a férfit, aki szomorúan azt mondta nekem: ’Tudja, mi az én bajom? Az anyám elrontotta az életemet!’ Az úr túl volt a hetvenen… Ez a hiedelem azt mondatja velünk, hogy nincs a kezünkben a jelenünk és semmit sem tehetünk magunkért. Éppen ezért újfajta, reális és egészséges problématudatot érdemes kialakítanunk, ez pedig így szól: bár vannak sérült részeim, az, hogy ma hogy vagyok és hogyan bánok magammal, nem a múltban dől el, hanem most, és nem másokon múlik, hanem rajtam.”
Pál Feri: Otthonról hoztuk

08/02/2024

24/09/2023

"A 'megmentőket', a 'lelki szemetesládákat' mások mindig akkor keresik, amikor éppen kell valami, vagy valaki el akar mesélni egy problémát. Ők pedig nemcsak fegyelmezetten rendelkezésre állnak, de még büszkék is, hogy amikor baj van, őket hívják. Nagyon fájdalmas felismerés – a legtöbben nem is hajlandóak szembenézni vele –, hogy közben általában a kutya sem kérdezi meg, hogy velük mi van. De ha fejben történetesen el is jutnak idáig, ritkán változtatnak, mert azt tanulták meg, hogy ez a biztonságos út ahhoz, hogy elfogadják őket. A segítő foglalkozásúak gyakran beleesnek ebbe a csapdába – nekem is vannak ilyen élményeim. Ugyanennek a működésmódnak a szabadabb változatát az jelenti, ha továbbra is segítőkészen törődöm másokkal, de egy olyan helyzetben, amelyben engem egyáltalán nem vesznek figyelembe, asszertív módon azt tudom mondani: bennem most nagyon rossz érzést kelt, hogy tökéletesen egyoldalú a beszélgetésünk, kizárólag rólad van szó, én csak ügyeletes fülként vagyok jelen. Bocsáss meg, de ez így nem megy, én szimmetrikus kapcsolatokban szeretnék részt venni. Aki azonban a „szerezz örömet másoknak” parancsot megkapta, annak ez nem is olyan könnyű feladat, mert így kicsúszik abból a mederbôl, amelyben otthonosan mozog, és megkaphatja azt a vádat, amitől a legjobban fél: hogy önzô. Az ilyen ember fél csalódást okozni, megijed, hogy ha a másikat nem szolgálja ki, akkor az elfordul tőle. Mintha ugyan mindenkinek a figyelmére és elismerésére szükségünk lenne… Bizonyos emberek lemorzsolódása inkább megkönnyebbülést okoz. Letisztul a kör, akikkel kapcsolatot tartunk: csak azok maradnak, akikkel valódi kölcsönösség fűz egymáshoz, és kihullanak, akik pusztán használni akarnak minket." Dr. Almási Kitti: Ki vagy Te?