12/03/2026
Csak bátran csajok. 🌺 Jó háziasszonynak lenni 🤗 A legízletesebb fűszer a szeretet🫶
Sárleves és ideológia: Miért lett félelmetes a „háziasszony” szó?
Nem tudom, hogy mennyire illik ide, de szeretnék megosztani egy érdekes történetet... Tényleg ennyire átmosták az emberek agyát?
Van egy 8 éves fiúnk és egy 5 éves lányunk. Lementünk a közeli játszótérre. Szóltam a férjemnek, amikor haza jön, ott leszünk. Így csatlakozott hozzánk. A kislányom nagyon megörült neki, a fiam is, persze, de neki mivel volt már játszótársa, mire apa megjött, így a kislányunkkal maradt apa. Főzöcskéztek. Bátorította a lányomat, hogy főzzön finomat – homokból, kavicsokból, sárból, vízből és játékokból... Ekkor félig komolyan, félig viccesen megjegyezte az egyik anyuka, akinek hasonló korú kislánya volt, és a miénk közelében játszott, hogy „Már ilyen hamar belé neveljük a háziasszonyt?”
Persze elnevettük a dolgot, és azt válaszoltam: „Nem lehet elég korán elkezdeni tanítani főzni”. De a csípős megjegyzés nem maradt el, folytatta: „A lányomat úgy nevelem, hogy ne szolgálja majd ki a fiúkat... Ne legyen a cselédjük” Na itt kezdett kicsit zavarni a dolog, mert egyrészt mi sem neveljük sem a fiúnkat, sem a lányunkat cselédnek, a férjem szívesen ad kerti szerszámokat a lányom kezébe, amikor kint vagyunk a szüleinél, persze figyel rá, és igyekszik olyanokat adni, amelyekkel nem nagyon tehet kárt magában. Fára ülteti, de közben fogja. A fiúnkat pedig a fiús dolgok mellett a rendrakásra is ösztönzi, együtt pakolják el a ruhákat stb. tisztítják ki a szobát stb. stb. Szóval mindenfélére megtanítjuk őket...
És már elkezdtem volna a magyarázkodást, de megálltam. Inkább megkérdeztem az anyukától, hogy „Egy kislánynak nem kell megtanulnia főzni, sütni? Vagy inkább függjön mástól?” És itt nem feltétlenül a leendő társára gondoltam... Így folytattam: „A feladatok megoztását, a kapcsolódást, valakivel együtt élni, az önállóságot is így játék közben tanulják meg. Vajon azzal teszünk jót, ha elvesszük tőle örömöt, a játékot, csak azért, nehogy véletlenül »hagyományosnak« tűnjön?”
Az anyuka csak nézett rám... Hol tartunk ma? Ha a lányom tud főzni, az nem azt jelenti, hogy ki kell szolgálnia bárkit is – azt jelenti, hogy gondoskodni tud magáról és azokról is, akiket szeret. Ugyanúgy, ahogy a fiam is megtanulja majd kimosni a ruháit vagy rendet rakni maga körül – az utolsót már elég jól csinálja. Amikor összeházasodtam a férjemmel, ő is tudta, egyedül is rendet kellett rakjon maga után, főzzön magára és mossa a ruháit, ahogy nekem sem derogált asztalt összerakni az Ikeából, de most valahogy ezek a feladatok jobban megoszlanak egymás között. Nem értem!
Nem cselédeket nevelünk, hanem életrevaló felnőtteket.
Rájöttem, hogy a másik anyuka csak a saját előítéletei szerint él. Ő a szolgaságot látja ott, ahol valójában inkább szeretet, figyelem és közös játék van.
Tényleg ott tartunk, hogy a gyerekeink kíváncsiságát is ideológiai szűrőkön kell átengednünk? Én inkább maradok a régi módszernél: hagyom őket játszani, alkotni és segíteni. Nem az számít, hogy ki fogja a fakanalat vagy a szeget, hanem az, hogy megtanultak-e együtt működni, tisztelni a másikat és értékelni az elvégzett munkát.
Azon a héten a fiammal együtt készítettünk mézeskalácsot, a formákat ő vágta ki, előtte pár nappal meg biciklit javítottak az apjával. Akkor most mi a helyzet?”
N. T.
A férfiírások mellett időnként figyelmetekbe ajánljuk a Férfiak Klubja Női Támogatói Körének tartalmait, ami lehetőséget ad az eszmeiségünket követő nőknek arra, hogy a saját témáikról beszéljenek – nőként, és nekünk, férfiaknak pedig lehetőséget ad arra, hogy ebbe betekintsünk és tisztelettel hozzászóljunk. Éljünk vele!
