25/08/2025
A pohár mélyén rejlő ölelés: Mit sír el az alkoholista benne rejlő gyermeke?
Nézzünk rá erre a letisztult, mégis mellbevágó rajzra. Elsőre talán csak egy férfit látunk, aki iszik. De ha jobban megnézzük, egy egész sorsdráma rajzolódik ki: egy felnőtt testbe zárt, vigasztahatatlan gyermek segélykiáltása. Ez a kép többet mond el a függőség lélektanáról, mint sok vastag szakkönyv.
Pszichológusként gyakran találkozunk azzal a jeleséggel, amit a szakma „pótcselekvésnek” hív. Ez azt jelenti, hogy egy mélyen gyökerező, kielégítetlen érzelmi szükségletet – mint például a szeretet, a biztonság vagy az elfogadás iránti vágyat – egy helyettesítő cselekvésbe fojtunk. Az alkohol pedig az egyik legkézenfekvőbb és legveszélyesebb „pótlék”.
Az alkohol mint a tökéletes, mégis csalóka szülő
A képen az ital egy anyai alakká formálódik, akihez a férfi testében élő, síró gyermek nyúlna. Ez a szimbólum tökéletesen ragadja meg a lényeget: az alkoholista gyakran azt a feltétel nélküli elfogadást, megnyugvást és szeretetet keresi a pohár fenekén,amit gyermekként nem kapott meg.
Gondoljunk csak bele: mit ad az alkohol rövid távon?
• Feloldozást: Enyhíti a szorongást, a magányt, a belső feszültséget. Ideiglenesen elcsendesíti a fejünkben a kritikus hangot, ami azt suttogja: „nem vagy elég jó”. Olyan, mint egy ölelés, ami egy pillanatra mindent rendben lévőnek mutat.
• Biztonságérzetet: Egy pillanatra magabiztossá tesz, feloldja a gátlásokat. Olyan hamis biztonságot ad, amire a szeretetlen környezetben felnőtt gyermek mindig is vágyott.
Az alkohol egy előállított, illuzórikus szülöi szeretet. Mindig elérhető, nem kérdez, nem kritizál, csak adja a pillanatnyi megnyugvást. Csakhogy ez a „szeretet” végtelenül csalóka: miközben látszólag vígasztal, valójában elpusztítja a testet és a lelket, és még mélyebbre taszít a magányba. A bennünk élő gyermek hiába nyújtja a karját, az üvegből formálódó anyaalak sosem tudja igazán megölelni.
Nem csak az anya számít! Az apa pótolhatatlan szerepe a megelőzésben
Bár a korai kötődésben az anya szerepe megkérdőjelezhetetlen, óriási hiba lenne a szeretetéhséget kizárólag az anyai szeretet hiányára szűkíteni. Az apa jelenléte, elismerése és szeretete legalább annyira kulcsfontosságú egy gyermek egészséges önértékelésnek és érzelmi biztonságának kialakulásában. Egy fiúgyermek számára az apa a minta, a stabilitás, a külvilág felé való megnyílás kapuja.
Szülőként, és különösen apaként, mit tehetünk azért, hogy a gyermekünk felnőve ne egy pohárban keresse a vigaszt?
1. Legyél érzelmileg is jelen! Nem elég csak fizikailag ott lenni a szobában. Beszélgess vele az érzéseiről! Kérdezd meg, mi bántja, minek örül! Hallgasd meg ítélkezés nélkül! Egy fiúnak is joga van sírni, félni vagy bizonytalannak lenni, és az apa feladata, hogy ebben megerősítse, megnyugtassa és irány mutasson.
2. A fizikai érintés ereje: Egy apai ölelés, egy buksisimogatás, egy hátba veregetés non-verbális üzenetek arról, hogy: „Szeretlek. Biztonságban vagy. Büszke vagyok rád.” Ezek az érintések építik a gyermek bizalmát.
3. Szeresd feltétel nélkül! A gyermeknek éreznie kell, hogy az apja nem a teljesítményéért (jó jegy, gól a meccsen) szereti, hanem önmagáért. A szereteted ne legyen jutalom, hanem a kapcsolatotok alapja. (A teljesítményének, az eredményeinek javitása külön cikket érdemelne a szülői segítségről, támogatásról, ahogy a feltétel nélküli szeretet lényege is, erre érdemes lesz visszatérni egy másik írásban).
4. Mutass példát az érzelmek kezelésére! Hogyan vezeted le a feszültséget egy nehéz nap után? Ordítasz, magadba fordulsz, vagy iszol egy sört? Vagy elmész sportolni, beszélgetsz a pároddal, van egy hobbid? A gyermeked tőled tanulja meg a megküzdési stratégiákat. Ha azt látja, hogy a feszültséget alkohollal kell oldani, felnőttként ő is ehhez a mintához fog nyúlni.
Megértés, nem elítélés!
Ha egy alkoholfüggő ember van a környezetedben, fontos megérteni, hogy a viselkedése mögött gyakran egy mélyen szenvedő lélek lakozik. Ez nem felmentés (!), és nem jelenti azt, hogy el kell tűrni a függőség romboló hatásait (!!!) De a megértés segíthet abban, hogy ne csak a dühítő felszínt lássuk, hanem az embert is, aki talán egész életében egy gyermekkori ölelésre vágyott, de helyette csak a poharat találta.
A valódi gyógyulás útja az, amikor az ember rájön: a benne síró gyermeket nem az alkohol, hanem csakis önmaga, egy elfogadó közösség és valódi emberi kapcsolatok tudják megvigasztalni.
Cs. E. F.
Neked mit üzen ez a rajz? Oszd meg a gondolataidat kommentben!
Kép: Mordicai Gerstein
