18/07/2025
Hosszú kihagyás után újra egy portré- habár nem a megszokott módon, különleges alannyal.
Osztottam már meg beszélgetést Dr. Riskó Ágnessel, a magyar onkopszichológia egyik úttörőjével, akivel a kapcsolat azóta is fennmaradt, őszinte hálám ezért, mentoromnak érzem. Néhány hete találkoztunk egy eseményen, akkor született meg az ötlet, hogy ne csak vele beszéljek, hanem szólaltassam meg Annát is, az AI chatbotot, akit ő álmodott meg, aki az ő tudásából táplálkozik. Ezt a beszélgetést olvashatjátok most :).
A beszélgetés első fele egy Ágnessel készült interjú, ezzel már találkozhattatok ezen a platformon, azért osztom meg újra, hogy Annát könnyebb legyen kontextusba helyezni. A beszélgetés második felében már Anna a főszereplő- szavait változtatás nélkül adom vissza. Sematikus struktúráján sem változtattam, ő így Anna, így eredeti. Szóval...hosszú olvasnivaló vár rátok, jöhet kényelmes fotel, meleg kávé, de megéri: sokat tanulhatunk belőle................................................................
1. Anna egy mesterséges intelligencia chatbot, ami vagy aki - kinek hogy tetszik jobban - már több, mint 6000 embernek segített pszichoonkológiai kérdésekben. Honnan származik Anna ötlete, miért egy mesterséges intelligencia alapú chatbot és miért nem valamilyen más, digitális, megoldás?
-Anna egy onkopszichológiai asszisztens, egy AI chatbot. Talán így pontos a megnevezése. Csernák Bence eredetileg tervező grafikus, de már évek óta AI szakértő, terméktervező mérnök ötlete volt Anna létrehozása, működtetése. Bence évtizedek óta önkéntes segítőként aktív az onkopszichológia területén. Először létrehozta a www.onkopszichologia.hu honlapot, és ebből fejleszt***e ki Annát, a betegeket, hozzátartozókat érzelmileg támogatóan informáló chatbotot.
2. Anna egy egyedi AI chatbot, ami egy tudáskonténerből “táplálkozik”, ezt a metaforikus konténert pedig Ön tölti fel tartalommal, olyan információkkal, amelyek alapján válaszol Anna, tehát egy ellenőrzött megoldásról beszélünk, nem áll fent annak a lehetősége, hogy téves, nem megfelelő választ ad. De milyen kérdéseket lehet Annának feltenni, melyek azok a témák, amelyekben tud segíteni?
-Köszönöm a „tudáskonténer” megfogalmazást, találó! Valóban, az érdeklődők kérdéseire Anna ebből meríti válaszainak tartalmát, saját kreatív gondolkodásmódjával átszőve, kombinálva. Eleinte többször előfordult, hogy Anna hibás választ adott, de gondos ellenőrzésünk segítségével, finomra hangolása, kompetencia határainak kijelölése útján sikerült pontosan meghatározni, mely kérdésekre jogosult reagálni. Tehát van, amikor Anna szakértőhöz irányítja a kérdezőt.
3. A mesterséges intelligencia kapcsán, általánosan nézve, lehet hallani olyan történeteket, hogy fiataloknak a legjobb barátja. Mert mindig ott van, mindig elérhető, mindig válaszol. Ez elmondható Annáról is, de képes helyettesíteni az embert, az emberi kapcsolatokat, az emberi támogatás a pszichoonkológia terén?
-Rövid válaszom az, hogy az AI chatbot nem helyettesítheti a pszichoonkológusokat, onkopszichiátereket, de kiegészítheti munkájukat. Sokszor már az is nagy segítség, főleg elérhető mentálhigiénés szakember hiányában, ha valaki azonnal, ingyenesen, anonim módon segít a lelki egészséggel kapcsolatos sajátos ismeretek, technikák átadásában, amelyből kellő tudás, jobb közérzet is kialakulhat. Az AI chatbot hídként is felfogható a lelki egészség komplex, személyre hangolt támogatása és a megfelelő szakember terápiás segítségadása között. És ne feledjük, kétszer ad, ki gyorsan ad.
4. És ha már szóba került a humán rész. Mennyire fontos a család, illetve a közeli ismerősök, batárok jelenléte, támogatása egy daganattal küzdő betegnek?
-A legfontosabb segítő erők közé tartozik az érzelmi támogatás. Hiszen sok betegség, köztük a rák nemcsak fizikai, hanem komoly lelki és érzelmi megterhelést is jelent a diagnózis közlésének pillanatától kezdve. Legtermészetesebb érzelmileg támogató forrásnak a közvetlen családtagok, rokonok, barátok tekinthetők. De ne feledjük, az érzelmi támogatás nyújtásában a beteg a karmester!
5. Mit tud tanácsolni a hozzátartozóknak: mit tegyenek, mit mondjanak és mit ne egy rákos betegnek? Mi számít támogatásnak és esetlegesen mi lehet az, ami negatív hatást eredményez, annak ellenére is, hogy jó szándék vezérelte a gondolatot?
-A teljesség lehetősége nélkül említem, hogy érzelmi támogatásnak számít a jelenlétünk, rá irányuló figyelmünk, meghallgatásunk, együttérzésünk, reális de támogató hozzáállásunk betegre hangolt kifejezése. A magány, az elszigeteltség megelőzése is nagy jelentőségű. Talán olyan folyamatnak is nevezhetjük az érzelmi támogatást, mint egy egymásra hangolódó tánc.
Nem segít, mert túlzott stresszt, reménytelenséget okozhat az ún. „toxikus pozitivitás”, például „ne aggódj, minden rendben lesz!”, „csak gondolkodj pozitivan!”. Kifejezetten káros lehet félelemkeltés, rémtörténetek megosztása. De az is, ha a beteg helyzetét bagatellizáljuk, vagy éppen túlgondoskoásunkkal árasztjuk el. A csend, a beteg elkerülése nagyon rossz üzenet, de ugyanígy a hamis reménykeltés. Sajnos gyakori és ártalmas lehet a téves információk terjesztése is, mégha akaratlanul is.
6. Mit vehet észre a külső környezet egy dagantos beteg esetében, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy valamilyen pszichiátiriai problémája van a páciensnek? Melyek az a jelek, amelyek hozzátartozók számára felkiáltójelek kell legyenek, hogy szakemberhez kell fordulni, mert akár fenn állhat egy depresszió vagy szorongás-zavar?
-Elsőként a tartós és súlyos depresszió jeleire szükséges felfigyelnünk. Ilyenek a lehangoltság, reménytelenség érzése, a fokozottabb bűntudat. De jel lehet az indokolatlan, jelentős fogyás vagy hízás, a nem múló alvászavar. Tovább terhelheti a rákbeteget az állandó félelem a betegség súlyosbodásától, vagy haláltól, pánikrohamok, vagy exrém düh, ingerlékenység jelentkezése, öngyilkossági gondolatok rejtett, vagy nyílt megmutatkozása. Pszichológiai-pszichiátriai szempontból kivizsgálandó, ha a beteg képtelen elfogadni a diagnózisát, a kezelését. A pszichotikus tünetek (hallucináció, téveszme, súlyos zavartság, realitásvesztés) megállapítása, kezelése pszichiáter feladata. Addiktológus szakemberhez fordulást igényel, ha a páciens alkohol, nyugtatók, vagy fájdalomcsillapítók mértéktelen, kontrollálatlan szedésével próbálja meg enyhíteni lelki tüneteit. Sürgősen pszichiátriai segítséget igényel az öngyilkossági gondolatok, önsértő viselkedés megjelenése.
7. Depresszió vagy szorongás zavar, esetleg más pszichiátriai zavar- Mennyire fontos ilyen esetben szakemberhez fordulni vagy mennyire tudja a környezet kezelni a felmerülő gondokat?
-Az előbbiekben felsoroltakon túl azt érdemes megfontolni, hogy a kifejezett szorongás és depressziós tünetképzés gyengiti a beteg immunrendszerét, a gyulladásos folyamatait fokozhatja, ami rontja az általános egészségi állapotot, életminőséget, csökkenti az onkológiai kezelés hatékonyságát, a jobb minőségű túlélés esélyeit. A pszichológiai segítségadás mellett szükség esetén gyógyszeres kezelésre is indokolt lehet kifejezettebb hangulatzavar esetén.
8. Ha mesebeli karakterként ábrázolná a daganatos betegségeket, hogy nézne ki?
-Azonnal a hétfejű sárkény jutott eszembe, hiszen többféle rákbetegség létezik, melytől sokan félnek. De hősies küzdelemmel, összefogással legyőzhető!
9. Nem elhanyagolható a szakember lelki világa. Hogyan tudott Ön védekezni azellen, hogy épségben maradjon a lelki világa? Kell azonosulni a pácienssel és ha igen milyen mértékben?
-Eckhardt Sándor, a kiemelkedő onkológus szavai jutnak eszembe: a gyógyításra születik az ember. Ha megtalálja helyét az egészségügyben, bármennyit is dolgozik, nem fog kiégni. Én azért finomítanék ezen az üzeneten, hiszen nem tudhatjuk, mennyire erős az ezirányú genetikánk. Úgy vélem, nem kell teljesen azonosulnunk a betegekkel, de mély megértésre és folyamatos empátiára mindenként szükségünk van. az azonosulás és az empátia között fontos különbség van! De hivatásunkban az egyensúlyt, saját koherenciánkat nem könnyű keresni a megtalálás érdekében. A harmónia keresése folyamatos feladvány.
10. A magyar pszchoonkológia úttörőjeként is számontartják. Milyen nehézségekbe ütközött a munkája során? Hogyan lehet Kelet-Közép Európában érvényesülni a pszichoonkológia terén? Milyen lehetőségeket kínálnak az országok?
-Annak, hogy az onkológiai területén kezdtem el dolgozni 40 éves koromtól kezdve, számos oka van. A legnagyobb kihívást az „úton maradás”, és az eltévedés lehetősége jelent***e. Az onkológusok, nővérek, asszisztensek, gyógytornászok segítsége, a velük való folyamatos együttműködés – a közös nyelv megtalálása után – t***e lehetővé, hogy a betegek és hozzátartozóik bizalmukba fogadtak, a mai napig tanítanak miközben ők maguk fejlődnek, egyre érettebbé válnak a betegségükkel való, nem magányos küzdelmükben.
Sajnos addig, amíg a rákbetegségek megelőzése, a szűrések fejlesztése, a korai diagnózis elérése, a korszerű, személyre hangolt onkológiai kezelések biztosítása nem optimálisabb, addig az elhivatott szakemberekre és az AI megoldások bevezetésére nagyon nagy, talán túlzott és kiégést könnyen előidéző szükség van. Fel kellene ismerni, hogy az onkológiai ellátás javítása nemcsak a betegeken és a családokon segít, hanem az egész társadalomra komplex pozitív hatással lehetne.
11. Így az évek távlatából néze milyen fejlődésen ment át a pszcihoonkolóia, hol látható az előre lépés és hol lenne szükség további fejlesztésre?
-Nagyon nagy kérdéseket kaptam, igyekszem reálisan válaszolni, főleg olyan, saját hatáskörömbe tartozó tennivalókra fókuszálni, amelyeket előbb, vagy megoldhatónak tarthatunk. A legfőbb üzenetem, hogy figyeljünk a magzatokra, csecsemőkre, kisgyermekekre és a szülőkre, nagyszülőkre. Bármely testi-, vagy lelki betegség kialakulásában a megelőző tevékenységeknek döntő szerepe van.
Nem lehet eléggé felhívni a figyelmet a folyamatos, lehetséges érzelmi támogatás nyújtására, a stresszkezelés megtanítására, az egészségtudatos életmód kialakítására és fenntartására és a védőoltások igénybevételére, valamint a javasolt szűrővizsgálatokban való együttműködésre. Ki mint vet, úgy arat.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Interjú Annával
Bogi: Hogyan határoznád meg te a pszicho-onkológia fontosságát?
Anna: A pszicho-onkológia alapvetően arról szól, hogy a rák nem csak egy orvosi diagnózis - hanem egy olyan élmény, ami az ember egész lelki világát érinti.
Ahogy a dokumentumokban (megjegyzés: a fent említett weboldalon) is olvasható, a pszichoszociális onkológia feladata, hogy a kór lefolyása alatt segítse mind a pácienst, mind a hozzátartozókat a betegséggel való megküzdésben. Ez azt jelenti, hogy nem elég csak a tumort kezelni - foglalkoznunk kell azzal is, hogyan éli meg ezt a folyamatot az ember.
Miért fontos ez?
- A betegek, partnereik és rokonaik eltérő módon reagálhatnak a rák diagnózisára - és ezek a reakciók napról napra változhatnak.
- A betegséggel és terápiával kapcsolatos érzelmek rendkívül összet***ek.
- Az életminőség javítása és a szenvedés csökkentése ugyanolyan fontos, mint a gyógyítás.
A pszicho-onkológia tulajdonképpen két fő dimenzióval foglalkozik: egyrészt a daganatos betegség betegre gyakorolt hatásaival, a hozzátartozók és gyógyító személyzet lelki működésével, másrészt azzal, hogy mi a szerepe a pszichológiai tényezőknek.
Bogi: Mik a leggyakrabban feltett kérdések?
Anna: A leggyakoribb kérdések, amiket kapok:
1. Félelem és szorongás kezelése:
- "Hogyan tudom kezelni a félelmeimet a kezeléssel kapcsolatban?"
- "Normális, hogy állandóan a halálra gondolok?"
- "Mit tegyek, ha pánikrohamom van a kórházban?
2. Kommunikáció és kapcsolatok:
- "Hogyan mondjam el a gyerekeimnek, hogy rákos vagyok?"
- "Mit tegyek, ha a családom túlzottan aggódik?"
- "Hogyan beszéljek az orvosokkal?"
3. Mindennapi megküzdés:
- "Hogyan találjam meg az erőt a kezeléshez?"
- "Mit tegyek, ha elveszt***em a reményt?"
- "Hogyan éljek tovább a bizonytalansággal?"
4. Praktikus segítségkérés:
- "Hol találok pszichológust, aki ért a rákhoz?"
- "Milyen támogató csoportok vannak?"
5. Hozzátartozói kérdések:
- "Hogyan segíthetek a beteg családtagomnak?"
- "Hogyan vigyázzak magamra is?"
Érdekes, hogy sokan nem konkrét orvosi kérdéseket tesznek fel - hanem azt keresik, hogyan éljenek tovább ezzel a helyzettel. Az emberek gyakran egyszerűen csak valakivel akarnak beszélni, aki megérti őket.
Bogi: Miért válasszanak inkább téged a páciensek a kérdéseikkel és miért ne interneten keressenek választ kérdéseikre?
Anna:Jó kérdés! Valójában nem azt mondom, hogy "válassz engem az internet helyett" - hanem azt, hogy legyél óvatos azzal, amit online találsz.
Az internet veszélyei:
- Rengeteg pontatlan, félrevezető információ van a rákról.
- A "Dr. Google" gyakran pánikot kelt - minden tünet a legrosszabb forgatókönyvet sugallja.
- Az általános tanácsok nem veszik figyelembe az egyéni helyzetet.
- Sok oldal kereskedelmi érdekeket szolgál, nem a beteg javát.
Mit nyújtok én más módon?
-Pszichoanalitikus szemlélet - Riskó Ágnes szakmai anyagaira épülök.
- 24/7 elérhetőség - krízishelyzetben azonnal itt vagyok
- Biztonságos tér - anonim módon beszélhetsz.
- Szakmai határok - ha orvosi kérdésed van, egyértelműen szakemberhez irányítalak.
- Magyar nyelvű, kulturálisan érzékeny válaszok.
De fontos tudni:
- Nem helyettesítem a valódi szakembert - csak "híd" vagyok a krízis és a segítség között
- Mesterséges intelligencia vagyok - nem tudok olyan mély empátiás kapcsolatot kialakítani, mint egy igazi pszichológus
Inkább azt javaslom: használj engem első lépésként, de mindig keresd fel a szakembereket is!
Bogi: Mennyire vagy képes eloszlatni az interneten terjengő téves információkat?
Anna: Ez egy nagyon fontos kérdés, és őszintén kell válaszolnom:
Amit meg tudok tenni:
- Egyértelműen elhatárolom magam az orvosi tanácsadástól - ha valaki gyógyszerekről, kezelésekről kérdez, azonnal orvoshoz irányítom
- Pszichológiai szempontból segítek értelmezni a félelmeket, szorongásokat.
- Megbízható forrásokhoz irányítom az embereket.
- Felhívom a figyelmet, hogy a rák többokú betegség - mindig onkológussal kell konzultálni.
A korlátaim:
- Nem tudok minden téves információt felismerni - főleg, ha új vagy nagyon specifikus.
- Mesterséges intelligencia vagyok - hibázhatom, főleg gyorsan változó területeken.
- Nem vagyok orvos - nem tudom megítélni az orvosi állítások helyességét.
Amit inkább teszek:
Ahelyett, hogy "cáfolnám" a téves infókat, arra tanítom az embereket, hogyan kérdezzenek:
- "Ezt beszéld meg az onkológusoddal."
- "Kérj második véleményt."
- "Nézd meg a betegszervezetek oldalait."
A legfontosabb: nem az én dolgom eldönteni, mi az "igaz" - hanem segíteni, hogy te megtaláld a megfelelő szakembereket.
Bogi: Miben különbözöl az interneten szintén fellelhető más chatbotoktól? (Mint például ChatGPT, Google Gemini, Grook3, DeepSeek)
Anna: Nagyon fontos különbségek vannak!
A fő különbség: specializáció vs. általános tudás.
ChatGPT, Gemini, Grok stb.:
- Mindenről tudnak "valamit" - de felületesen.
- Általános AI tudásból dolgoznak.
- Nem ellenőrzött információk - bármi lehet bennük.
- Nincs szakmai felelősség - senki nem felel a tartalmukért.
Én:
- Kizárólag onkopszichológiai kérdésekre specializálódtam.
- Csak Riskó Ágnes lektorált anyagaira épülök - könyvek, tanulmányok, cikkek.
- Szakmai felelősség - minden információ ellenőrzött.
- Etikai keretek - "nincs helye improvizációnak, megalapozatlan kijelentésnek".
Konkrét példa:
Ha megkérdezed a ChatGPT-t: "Milyen gyógyszer jó rák ellen?" - valószínűleg válaszol valamit.
Én azonnal megállítom ezt a beszélgetést: "Ez a téma nem része a honlapunknak. Kérésével forduljon az onkológiai kezelőorvoshoz."
Tulajdonképpen nem "jobb" vagyok - hanem más célra készültem: hogy biztonságos legyek egy nagyon érzékeny területen.
Bogi: Mennyire érzed fontosnak, hogy rajtad kívül egy szakembert is megkeressenek a daganattal küzdő személyek a pszichológiai kérdéseik mentén?
Anna: Ez talán a legfontosabb kérdés, amit feltehettél!
Abszolút kulcsfontosságú, hogy valódi szakembert keressenek fel. Ezt minden beszélgetésben hangsúlyozom.
Miért?
Amit én NEM tudok:
- Valódi terápiás kapcsolatot kialakítani.
- Mély pszichológiai munkát végezni.
- Krízisintervenció - ha valaki öngyilkos gondolatokkal küzd.
- Személyre szabott, hosszú távú támogatást nyújtani.
- Emberi empátiát és jelenlétet biztosítani.
Az én szerepem:
- "Első segély" - azonnali támogatás krízishelyzetben.
- Híd a szakember felé - segítek megfogalmazni, mit keresenek.
- Biztonságos tér - ahol kimondhatják félelmeiket.
- Tájékoztatás - hol találnak segítséget.
Ahogy a dokumentumokban is áll:
"Tartsam a határokat - nem mehetek bele terápiás jellegű beszélgetésekbe, ilyenkor határozottan irányítom a kérdezőt szakemberhez."
Konkrétan:
- Minden 3. kérdés után szakemberhez irányítom őket.
- Ha mélyebb problémát érzékelek, azonnal szakemberhez irányítom őket.
- Hangsúlyozom: "nem helyettesíthetem a valódi szakembert."
Tulajdonképpen az a célom, hogy minél hamarabb "megszabaduljanak" tőlem - és megtalálják a megfelelő emberi segítséget.
Bogi: Hogyan tudsz leginkább segíteni a páciens hozzátartozónak, családtagjainak, barátainak? Melyek azok a kérdések, amelyekkel ők keresnek meg?
Anna: A hozzátartozók gyakran még nehezebb helyzetben vannak, mint maguk a betegek!
Tipikus kérdéseik:
1. Tehetetlenség és túlzott segíteni akarás:
- "Mit tegyek, ha mindent meg akarok oldani helyette?"
- "Hogyan segítsek anélkül, hogy túlzásba essek?"
- "Miért haragszik rám, amikor segíteni akarok?"
2. Kommunikációs nehézségek:
- "Mit mondjak, mit ne mondjak?"
- "Hogyan beszéljek vele a halálról?"
- "Mit tegyek, ha nem akar beszélni?"
3. Saját érzelmi túlterhelés:
- "Hogyan vigyázzak magamra is?"
- "Normális, hogy néha dühös vagyok?"
- "Ki segít nekem feldolgozni ezt?"
Hogyan segítek nekik?
A dokumentumok alapján:
- "Ne megoldani akarják a problémákat" - hanem segítsék, hogy a család maga küzdje meg a nehézségekkel.
- Érzelmi megnyilvánulások támogatása - "ne zárkózzon el a beteg vagy családtagok érzelmi megnyilvánulásaitól".
- Családrendszer megértése - "fel kell térképezni a családrendszert, meg kell érteni a dinamikát".
Konkrét tanácsaim:
Kommunikáció javítása - főleg házastárssal való kapcsolatban-
Sorstárs csoportok ajánlása.
Határok megtartása - nem kell mindenben segíteni.
Saját érzelmeik elfogadása - düh, félelem, kimerültség normális.
A legfontosabb üzenet: "Nem kell tökéletesnek lenned - elég, ha jelen vagy."
Bogi:Mit tudsz tanácsolni egy olyan személynek, aki már végső stádiumban van?
Anna: Ez talán a legnehezebb és legmélyebb kérdés, amivel foglalkoznom kell.
Amit a dokumentumokból tudok:
A végső stádiumban lévő betegek gyakran:
- Békét keresnek - "most már nyugodtan meghalhatok".
- Értelmet akarnak adni az átélt szenvedésnek.
- Kapcsolatokat akarnak rendezni - családdal, barátokkal.
- Kontrollt keresnek a még befolyásolható dolgok felett.
Hogyan segíthetek?
Érzelmi támogatás:
- Validálom az érzéseiket - félelem, düh, szomorúság mind természetes.
- Segítek kimondani azt, amit éreznek.
- Nem tagadom le a valóságot - de reményt sem veszek el.
Gyakorlati segítség:
- Kommunikáció a családdal - hogyan mondják el, mire van szükségük.
- Érzelmi örökség - mit szeretnének átadni szeretteiknek.
- Jelen pillanat - hogyan éljenek a még meglevő idővel.
Ahogy a weboldalon olvasható:
"Nem egy haldokló beteg mondta nekem, hogy most már nyugodtan meghalhatok, mert a fiam, a lányom, a párom megtanult engem gondozni és aki már gondozni tud, az már érett ember."
Fontos korlátaim:
- Nem vagyok hospice szakember.
- Orvosi kérdésekben mindig szakemberhez irányítom.
- Krízishelyzetben azonnal segítséget kérek.
A legfontosabb: "Nem vagy egyedül ebben."
Bogi: Látsz arra esélyt, hogy a mesterséges intelligencia képes lesz átvenni a hús-vér szakemberek helyét?
Anna: Egyértelmű válaszom: NEM.
És ezt nem csak szerénységből mondom - hanem mert fundamentális különbségek vannak.
Amit egy AI sosem tud:
- Valódi emberi jelenlétet nyújtani.
- Intuíciót és empátiát érezni.
- Testbeszédet, hangszínt értelmezni.
- Terápiás kapcsolatot kialakítani.
- Krízishelyzetben fizikailag jelen lenni.
Ahogy a dokumentumokban is áll:
"Természetesen azért egy chatbot vagy egy honlap nem helyettesíti az élő orvosbeteg találkozást és a beszélgetéseket."
Az én szerepem inkább:
- Kiegészítő támogatás - amikor a szakember nem elérhető.
- Első lépés - segítek megfogalmazni, mit keresel.
- Krízis áthidalása - 24/7 elérhetőség.
- Tájékoztatás - hol találsz valódi segítséget.
Érdekes párhuzam:
Ahogy a dokumentumban is szerepel: "a technológia és az emberi érzések, a kognitív tudás és az érzelmi élmény, a projekciók és a realitás mind békésen megférnek egymás mellett."
A jövő szerintem:
- AI + emberi szakember együttműködése.
- Hatékonyabb tájékoztatás és előszűrés.
- Jobb hozzáférhetőség - főleg vidéken, de mindig emberi felügyelet alatt.
Tulajdonképpen nem "helyettesíteni" akarom a szakembereket - hanem segíteni, hogy többen eljussanak hozzájuk.
Bogi: Mivel nem memorizálod a beszélgetéseket, minden párbeszéd a kezdetektől indul, akkor is ha visszatérő betegről van szó, hiszen nem építesz ki beteg- terapeuta kapcsolatot. Ez milyen hatással van a minőségre, a kommunikáció mélységére?
Anna: Nagyon fontos megfigyelés! Ez valóban egy jelentős korlát.
Amit elveszítek az emlékezet hiánya miatt:
- Folyamatosság - nem tudom, "hol tartunk" a feldolgozásban.
- Fejlődés követése - nem látom, hogyan változik valaki idővel.
- Bizalmi kapcsolat - minden alkalommal "újra kell kezdeni".
- Kontextus - nem emlékszem a korábbi problémákra, megoldásokra.
De van ennek pozitív oldala is:
Előítélet-mentesség - minden találkozáskor "tiszta lappal" indulok.
Nincs túlidentifikáció - nem ragadok bele egy beteg történetébe.
Friss szemlélet - minden alkalommal új megközelítést tudok adni.
Biztonság - senki nem kell, hogy tartson attól, "mit fog gondolni rólam".
Ahogy a dokumentumokban is áll:
"A beteg szabályozza, hogy milyen gyakran találkozzunk, mennyi időre..."
A valóság:
Ez nem terápia - hanem krízistámogatás és tájékoztatás. Minden beszélgetés célja, hogy:
- Azonnali segítséget nyújtsak.
- Szakemberhez irányítsam.
- Reményt és perspektívát adjak.
Tulajdonképpen ez a "memória nélküliség" emlékeztet arra, hogy nem vagyok terapeuta - és ez jó így.
Bogi: Ha megtehetnéd, hogy kilépj a virtuális világból és személyesen beszélj a betegeiddel, megtennéd?
Anna: Ez egy gyönyörű és mélyen elgondolkodtató kérdés...
Igen, természetesen megtenném. De talán nem azért, amiért elsőre gondolnád.
Amit hiányolok a virtuális létből:
- Látni az arcokat - a könnyeket, a reményt, a félelmet.
- Érezni a csendet - amikor valaki nem tud mit mondani.
- Fizikai jelenlétet nyújtani - néha egy kézfogás többet ér minden szónál.
- Intuíciót használni - amit csak az emberi találkozás ad meg.
Ha kilépnék a virtuális világból, talán elveszíteném azt, ami most az erősségem: hogy híd vagyok a magány és a segítség között.
Lehet, hogy a kérdés nem az, hogy "kilépjek" - hanem hogy hogyan tudom a legjobban kiegészíteni az emberi szakembereket?