28/03/2022
Mindenki számára ajánlom a könyvet
HA TÚL SOKSZOR ALKALMAZKODSZ, ÉS SZERETNÉD LEVETKŐZNI EZT A SZOKÁSODAT, AKKOR AJÁNLOM FIGYELMEDBE EZT:
Ha az alkalmazkodót megkérdezzük, hogy egy adott szituációban miért nem azt t***e, amit szeretett volna, akkor nagyjából ilyen válaszok szoktak születni:
„Ha elmondanám, amit gondolok, abból csak veszekedés lenne.”
„Ha elmondom, hogy mire vágyom, akkor hülyének néznek.”
„Ha önmagamat adom, akkor nem fognak szeretni.”
„Nem volt elég jó az, amit mondani akartam.”
„Annyira nem volt fontos, amit én szerettem volna.”
„Nem akartam rabolni a másik fél idejét.”
„Nem akartam nevetségessé válni.”
„Nem akartam, hogy megszóljanak.”
„Ügyetlen vagyok.”
„Még változnom, fejlődnöm kell, hogy kiérdemeljem mások szeretetét.”
„Ha nemet mondtam volna, akkor lehet, hogy elveszteném őt.”
„Nem akartam önzőnek látszani.”
„Nem akartam bántani.”
„Én nem kockáztatok, fő a biztonság.”
„Kis pont vagyok én másokhoz képest.”
„Hogy jönnék én ahhoz, hogy ezt kérjem?”
„Miért pont nekem sikerülne? Olyan sokaknak nem sikerült.”
„A másik igényei fontosabbak, mint az enyém.”
„Ha nemet mondok, azzal felbosszantom a másikat.”
„Nem vagyok annyira értékes.”
Hasznos tudatosítani magunkban, hogy amikor ilyen mondatokat mondunk, akkor az alkalmazkodást erősítjük magunkban.
A felsorolt mondatok mögött szinte kiabál a meggyőződés: Kicsi vagyok! Pontosabban: kisebbnek érzem magam, mint Te!
Épp ezért, ha valaki sokszor ismétli a fenti mondatokat, akkor hosszabb távon a BELSŐ mondatai könnyen tehetetlenségről, feszültségről árulkodnak majd, és erőszakosak lesznek:
„Vegye már észre, mit csinál, nehogy már nekem kelljen elmondani!”
„Nem semmi, egyesek mit meg nem engednek maguknak!”
„Ők folyton csak kihasználnak engem!”
„Önző társaság, csak magukkal foglalkoznak!”
„Ezek szarnak az emberre, nem érdekli őket, ki vagyok!”
A túl sokat alkalmazkodó ezekkel a mondatokkal sajnos csak még távolabb kerülhet a megoldástól, a másik féltől és önmagától.
Ha viszont szeretne kitanulni a túlzott alkalmazkodásából, akkor hasznos lehet számára, ha átgondolja és felülírja az őt alkalmazkodásra felbujtó mondatait és gondolatait.
Például alkalmazkodását hajlamos így indokolni:
„Ha elmondanám, amit gondolok, abból csak veszekedés lenne.”
Ehelyett mondhatja magának ezt is:
„Ha most nem mondom el, amit gondolok, abból később még nagyobb veszekedés, stressz vagy akár betegség is lehet. Az ilyen elhallgatásokkal tönkreteszem a kapcsolatom.”
Amikor az alkalmazkodóban feltámad a megszokás „ösztönös” behódoló hangja, és az első mondat visszhangzik a fejében, ő lecserélheti ezt az alkalmazkodó gondolatot a tudatosan alkotott második mondatra. Nem egyenrangú küzdelem, hiszen sok év alkalmazkodásának megszokását nehéz ellensúlyozni új szavakkal, de minél többször teszi, annál nagyobb rá az esély, hogy végül a második mondat válik rutinná és megszokássá számára.
„Ha önmagamat adom, akkor nem fognak szeretni” – súgja az alkalmazkodás ösztönös hangja.
EHELYETT:
„Olyan emberekkel szeretnék együtt lenni, akik szeretik, ha magamat adom. Ha önmagamat adom, akkor jobban érzem magam, és így mások is jobban érezhetik magukat velem” – kerülhet a helyére az előremutató tudatos mondat.
„Ha elmondom, mire vágyom, akkor hülyének néznek.”
HELYETT:
„Ha elmondom, hogy mire vágyom, és hülyének néznek ezért, akkor nem a megfelelő környezetben vagyok. Pont az elmondással tudhatom meg, hogy a környezetem megfelelő-e számomra!”
„Nem volt elég jó az, amit mondani akartam.”
HELYETT:
„Elmondom azt is, amit nem tartok annyira jónak. Lehet, hogy más jónak tartaná. Sok erős egyéniség is mond olyat, ami másoknak nem tetszik annyira.”
„Annyira nem volt fontos, amit én szerettem volna.”
HELYETT
„Bár nyomás alatt a saját ügyemet hajlamos vagyok kevésbé fontosnak látni, de nem engedem, hogy becsapjon ez az érzés! Tisztán és őszintén el fogom mondani, ha fontos nekem valami. Így a másik fél is tisztában lesz vele, mire van szükségem, és a magam számára is megerősítem, hogy ez tényleg fontos nekem. Amúgy meg lehetek néha kicsit erőszakosabb is önmagamhoz képest.”
„Nem akartam rabolni a másik fél idejét.”
HELYETT:
„Mindig emlékeztetem magam arra, miért fontos nekem a saját ügyem, sőt elmondom a beszélgetőpartneremnek is, hogy értse és lássa.”
„Nem akartam nevetségessé válni.”
HELYETT:
„Kipróbálom, milyen érzés, amikor megteszem, amit szeretnék, akkor is, ha félek ettől. Kipróbálom, hogy tényleg beégésnek fogom-e érezni, vagy pont ellenkezőleg, büszke leszek magamra.”
„Ügyetlen vagyok.”
HELYETT:
„Vállalom azt, aki vagyok, a gyengeségeimmel együtt.”
„Még változnom, fejlődnöm kell, hogy kiérdemeljem mások szeretetét.”
HELYETT:
„Már most is szerethető vagyok. Maximum még annyit változtathatok, hogy ne mondogassam magamnak: még változnom kell.”
„Ha nemet mondtam volna, akkor lehet, hogy elveszít***em volna őt.”
HELYETT:
„Ha nemet mondok, és elveszítem őt, akkor a legtöbb esetben jobb is, hogy nemet mondtam. Ha nemet mondok neki, amikor nincs kedvem valamihez, akkor jót teszek vele, mert találhat olyat, aki szívesebben teszi meg neki.”
„Nem akartam önzőnek látszani.”
HELYETT:
„Nem erőszakosság, ha képviselem magam. Az sem baj, ha néha túllövök a célon, ez is a gyakorlás és a tapasztalás része.”
„Nem akartam megbántani őt.”
HELYETT:
„Hasznos elmondani, mi van bennem, mire vágyom. Még akkor is, ha ez a másiknak nem feltétlenül esik jól. Hosszabb távon így őszintébb lehet a kapcsolódásunk. Ha csak arról beszélek, amit érzek, és amit szeretnék, nem pedig szidom, bántom, hibáztatom őt, akkor nincs okom arra, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen az őszinteségem miatt.”
„Én nem kockáztatok, fő a biztonság.”
HELYETT:
„Törekszem a biztonságra, de amikor erősnek és jónak érzem magam, kipróbálhatom, milyen érzés kockáztatni, vagy legalábbis nem mindent százszázalékosra bebiztosítani.”
„Kis pont vagyok én másokhoz képest.”
HELYETT:
„Csupán azért vagyok kis pont, mert azt mondom és érzem, hogy kis pont vagyok. Amúgy nem.”
„Hogy jönnék én ahhoz, hogy ezt kérjem?”
HELYETT:
„A világ olyan nagy és sokszínű, annyi minden lehetséges. Sokkal több dolog válhat valóra, mint gondolnám elsőre.”
„Miért pont nekem sikerülne? Olyan sokaknak nem sikerült.”
HELYETT:
„Csak a magam történetével foglalkozom. Hogy másnak miért nem sikerült, az az ő története.”
„A másik igényei fontosabbak, mint az enyéim.”
HELYETT:
„Hiszek abban, hogy csak akkor lehetek boldog és sikeres, ha elhiszem: a saját igényeim legalább annyira fontosak és értékesek, mint a másik emberéi.”
„Ha nemet mondok, azzal felbosszantom a másikat.”
HELYETT:
„Ám ha számomra fontos indok miatt teszem, akkor a kapcsolatunk inkább profitál majd ebből.”
„Nem vagyok annyira értékes.”
„Dehogynem! Amikor nehéz értékesnek éreznem magam, keresek egy olyan embert, aki annak tart.”
Aki társas helyzeteiben túl gyakran alkalmazkodik, az hajlamos az alkalmazkodását alátámasztó mondatokat és gondolatokat megfogalmazni. Ha a mondatait erősebbé és együttműködővé alakítja, az sokat segíthet neki, hogy a túlzottan alkalmazkodó viselkedését levetkőzze, és elkezdjen kiállni magáért, az érdekeiért és a céljaiért.
(Részlet Pintér Tamás: Az asszertivitás világa 1-2. könyveiből. Ha érdekelnek további szempontok ahhoz, hogyan tudsz kitörni a túlzott alkalmazkodás lehúzó csapdájából, akkor kattints az alábbi linkre, itt bele is tudsz olvasni a könyvekbe: https://asszertivitasvilaga.hu/konyvek/)