08/04/2026
Részlet a Napunk ma megjelent cikkjéből:
A köztereket elárasztó választási plakátok hangulata jellemzően érzelmileg túltelített, sokszor feszültséggel, fenyegetettséggel és leegyszerűsített „mi–ők” felosztásokkal dolgozik. Lélektani szempontból ez azért különösen releváns, mert a vizuális ingerek közvetlenebbül hatnak az idegrendszerre, mint például az auditív információk: gyorsabban, kevésbé szűrten jutnak be a feldolgozás korai szintjeire, így az érzelmi reakciók gyakran megelőzik a tudatos reflexiót. Ebben az értelemben ezek a plakátok nem pusztán informálnak, hanem affektív állapotokat hoznak létre és tartanak fenn.
A folyamatos jelenlét és ismétlés révén bizonyos narratívák normalizálódnak, miközben a komplex társadalmi kérdések bináris, könnyen fogyasztható formára redukálódnak. Pszichodinamikai nyelven ez úgy is leírható, hogy az üzenetek inkább a primer folyamatokra hatnak, azaz az ösztönösebb, érzelmi működést mobilizálják, nem pedig a reflektív, mérlegelő gondolkodást. Az erős vizuális kontrasztok, rövid és imperatív szlogenek, valamint az ellenségképzés mind az azonosulás és a projekció mechanizmusain keresztül fejtik ki hatásukat: a befogadó saját szorongásait, indulatait könnyen „ráhelyezheti” a megjelenített figurákra vagy csoportokra.
Nem elhanyagolható a mennyiség kérdése sem. Amikor ezek az ingerek nagy számban, tartósan vannak jelen, könnyen kialakulhat ingerelárasztottság, amely szorongáshoz, pszichés túltelítődéshez, irritabilitáshoz vezethet, hosszabb távon pedig akár kiégés-szerű állapotokat is előidézhet. Egy ponton túl megjelenhet a tanult tehetetlenség élménye is: az egyén azt tapasztalhatja, hogy nincs ráhatása az őt körülvevő kommunikációs térre, így inkább visszahúzódik, apatikussá válik vagy elfordul a közéleti részvételtől.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ezekre a hatásokra mindenki a saját pszichés apparátusán keresztül reagál. Az elhárító mechanizmusok, az értékrend, a vérmérséklet, a tájékozottság és a kritikai gondolkodás kapacitása mind befolyásolják, hogy ki hogyan szűri meg és értelmezi ezeket az ingereket. A felnőttek általában stabilabb megküzdési eszköztárral rendelkeznek, mint a gyerekek, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ilyen típusú, folyamatos érzelmi terhelés ne lenne megterhelő a mentális egészség szempontjából.
A polarizált kommunikáció ráadásul könnyen aktivál primitívebb elhárításokat, mint a hasítás vagy a projekció, ami hozzájárulhat a társas tér beszűküléséhez és a komplexitás tűrésének csökkenéséhez. Ilyen közegben gyakoribbá válnak a gyors, leegyszerűsítő, „rövidzárlatos” reakciók, és nehezebbé válik az empatikus odafordulás azok felé, akik másként gondolkodnak. Éppen ezért különösen fontos, hogy tudatosan törekedjünk mások reakcióinak megértésére, észben tartva, hogy az egyéni terhelhetőség és feldolgozási módok széles skálán mozognak.
A jelenlegi magyarországi kommunikációs tér számomra "1984" (Orwell) világát idézi, ahol az állandóan jelenlévő üzenetek beszűkítik a pszichés teret. Ezzel szemben mentális egészségünk szempontjából kulcsfontosságú lehet, hogy amennyire lehet, tudatosan ellensúlyozzuk ezeket a hatásokat, korlátozzuk az ingerexpozíciót, és ne engedjük, hogy a propaganda kontrollálatlanul begyűrűzzön a személyes kapcsolatainkba. Érdemes emlékeztetni magunkat arra is, hogy ez egy időben korlátozott állapot, és a politikai polarizáción túl sokkal több minden köt össze bennünket – közös nyelv, kultúra, tapasztalatok –, amelyekre támaszkodva a társas kapcsolataink megőrizhetők.
Magyarország évek óta permanens plakátkampánynak van kitéve. A regnáló kormánypárt az országgyűlési választások előtt még nagyobb fokozatra kapcsolt, és elárasztotta a köztereket a félelem- és gyűlöletkeltő, háborúval riogató és szorongást kiváltó billboardokkal. Ezek...
Csoportterápia, egyéni pszichoterápia, relaxációs tréningek.
