11/10/2025
Nagyon sok megoldandó feladat vár még ránk. Hogy a lányainknak jobb legyen. Álljon hát most itt ez a hosszú, szinte végeláthatatlan lista, a lánygyermekek világnapján.
Ezt a fotót 2016-ban kaptuk, és bárcsak ne lenne már aktuális!
Az ENSZ Közgyűlése 2011-ben nyilvánította október 11-ét a lánygyermekek világnapjává, hogy felhívja a figyelmet a lányok jogaira, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésük fontosságára, valamint az őket érintő diszkrimináció és erőszak elleni küzdelem jelentőségére.
Teljes szívvel kívánjuk, hogy nekik már ne kelljen félni!
Ugyanezt kívánjuk minden nőtársunknak már most is, de biztosan sokan ismerjük az érzést, hogy a lányaink miatt mennyivel jobban összeszorul a gyomrunk!
Nem opció, hogy ne legyen változás!
Most is, mint minden világnapon legyen itt, hogy
📢Amikor majd
- egy lány sem lesz megalázva az első nőgyógyászati vizsgálatakor amiatt, mert nem érti, mi történik, mit kéne csinálnia, hanem elmondják nekik előre, hogy mire számíthatnak, és a beleegyezésüket kérik,
- egy nőn sem végeznek kérés nélkül “férj öltést”, és senkit sem varrnak szűkebbre utalgatva a pár sz*****is életére,
- a szakszemélyzet minden tagja kopog, bemutatkozik, becsukja az ajtókat, és beleegyezést kér,
- egy nőnek sem kell fedetlen testtel várakoznia,
- nem lesz olyan nő, aki kilátástalan életfeltételek, mélyszegénység miatt vagy menekült nőként nem jut hozzá az ellátáshoz, vagy épp fogamzásgátláshoz,
- amikor a siket, a gyengénlátó, a magyarul nem beszélő, és az aluliskolázott anya is kap érthető tájékoztatást,
-korai vetéléskor nem csak azt kérdezik meg, hogy hol csináltatjuk meg, hanem azt is elmondják, hogy nyugodtan várhatunk, hiszen ez otthon is rendben lezajlik magától,
- a gyógyszeres befejezés is választható lesz, nem csak a műtéti út,
- minden perinatális veszteség után adott lesz a méltó búcsú, és minden magzat eltemethető lesz úgy, ahogy a család szeretné,
- beteg magzat, magasabb anyai életkor, komplikációk esetén sem mondja senki, hogy “Ugye, nem akarja megtartani? Felelőtlenség lenne!”,
- senki nem mondja a halott babát szülőnek, hogy “Minek azt megnézni!?”, és amikor természetes lesz, hogy ez sem az a szülés, amit egyedül kell végigcsinálni,
- a család, az apa, a testvérek is elbúcsúzhatnak,
- a súlya, külseje miatt egy anyát sem aláznak meg,
- az egyszer császár nem mindig császár, és az iker- vagy a faros szülés sem mindig az,
- az elavult gyakorlatokat csak felidézni lehet, de megtapasztalni nem,
- a császármetszésnél is megkapja az anya a babáját, nem csak egy puszira, és van aranyóra is,
- egy apa sem ül egyedül aggódva és információ nélkül a műtő, szülőszoba előtt,
- minden koraszülött mellett ott lehet éjjel-nappal a családja, amikor nyilvánvaló lesz, hogy a bőrkontaktus és az anyatej nekik még fontosabb,
- az apák, apák, a testvérek, testvérek lehetnek a kórházi napok alatt is, üvegajtón belül,
- szó-és engedély nélkül nem érint meg egy babát, és egy női mellet sem senki a gyermekágyas ellátás során,
- nincs megalázás, zsarolás, megfélemlítés akkor sem, ha nem értenek egyet a szülők a szakemberekkel,
- egy csecsemőosztály, PIC részleg ajtaja sem lesz kulcsra zárva, éjjelre sem,
- kórházba szállítás után egy nőt sem piszkálnak amiatt, mert otthonszülést tervezett,
- egyértelmű lesz, hogy a baba anyától való elválasztása önmagában is egy beavatkozás, melyhez minden esetben engedélyt kell kérni,
- az is tervezhet otthonszülést, aki a TB támogatott utat tudja csak választani,
- a hátrányos helyzet, nem teremt kilátástalan helyzetet a szülészeti ellátásban,
- nőként, dúlaként, szülészőként, független bábaként, női szakorvosként és hallgatóként is azt érezhetjük, hogy nem vagyunk alárendelt szerepben, és támogat a rendszer,
- a szülészet átalakítása, az orvosfogadás megszüntetése előtt bevonják a nőket a döntés előkészítésébe, és a mozgástér szűkítése előtt kiszámíthatóvá, biztonságossá és tiszteletteljessé teszik az ellátást,
- megvalósul a szülészeteken a legbiztonságosabbnak tartott egy anya, egy szülésznő arány,
- lesz működő szakfelügyelet a szülészeteken, és lesz mód a jogérvényesítésre,
akkor tényleg minden nap nőnap és lánygyermekek napja lesz a szülészeti és nőgyógyászati ellátásban, és akkor elhisszük majd, hogy bárhol, bárkivel is szüljünk, bárki is lásson el, emberséges és korszerű ellátást kapunk!
📢Amit ti mondtatok:
Amikor senki nem mondja azt a nő fájdalmára, hogy "az nem fájhat úgy".
Amikor a harmad és negyed fokú sérülteket szakszerűen fogják ellátni.
Amikor el sem jutnunk odáig, hogy ekkora sérüléseket kell elszenvednünk. Majd egy élethosszig cipeljük ennek terheit.
Amikor nem infantilizálják a felnőtt nőt, amikor nem a magas lóról beszélve teszik tönkre az anyai/női önbizalmat/lelket, amikor elismerik a fájdalmat a legyintés helyett.
..amikor a halott magzat megszülése után nem a magzati szívhang-figyelő szoba mellé fektetnek, szigorúan nyitott ajtó mellett...
Amikor missed ab műtét megbeszélésén nem az az első kérdés, hogy miért most jött ide.
Amikor épp elsírja magát a vetélés átélő nő, ne küldjék függöny mögé sírdogálni, és ne hívjanak be addig olyan kismamát, akiről kiderül, hogy tulajdonképpen nem is nagyon érdekli, hogy a babája 3 héttel le van maradva a fejlődésben.
Missed ab műtét előtt ne kelljen végighallgatni, hogy melyik orvos végzett aznap több megszakítást, ezáltal melyiknek volt rosszabb napja.
Amikor felnőtt, önálló döntéseket hozó nőknek néznek minket, nem kb. kisgyereknek..
Amikor majd az alapellátás keretében is adottak lesznek a feltételek, hogy egészségesen kihordjon egy babát az édesanya.
Amikor majd az apa nem kísérőnek számít majd a szülésnél, és ők ketten szabadon megválaszthatják, hogy szeretnének-e maguk mellé még egy kísérőt a szüléshez!💕
Totál abszurd, hogy "tele kellene szülni" az országot, közben nem adottak hozzá az infrastrukturális feltételek. 😓
Akkor maga minek is kérte a császármetszést? (Javaslat volt rá, nem én akartam)
Ki adta ide ezt az injekciót, ide nem is lett volna szabad szúrni.....
Ha a kisebb gyereket nem tudta megszülni természetesen, a nagyobbat se fogja tudni.
Amikor a többedik vágyott, de nem érkező gyermekért való küzdelem is megértésre talál és komolyan veszik, nem gondolják hogy csak anyagi megfontolás vagy új párkapcsolat lehet az oka.
Amikor az élettani szülés és születés lesz a norma és evidens lesz a dúlai támogatás pozitív hatása. Amikor az anya nem lesz választás elé állítva (apa vagy dúla jelenléte), hanem a dúla a nőt, az apát, a babát együtt támogathatja megszakítás nélkül. ❤️
Amikor úgy látják el a kismamát, hogy odafigyelnek a szavaira és nem a “mi majd tudjuk” módszer szerint rá se néznek több órán keresztül 🥰🤭
Amikor nem kérdőjelezik meg a fájdalmat, hanem elhiszik, hogy nem normális, ami történik és nem normális az sem, hogy három óránként kell gyógyszerezni magam, hogy egyáltalán fel tudjak kelni.
Amikor elhiszi, hogy fájdalmam van, nem pedig görcsölök és nem veti oda mérhetetlenül pökhendien, hogy mégis hogyan akarok majd gyereket szülni, ha egy menstruáció miatt is ekkora hisztit csapok.
Amikor adottak lesznek a feltételei, hogy császármetszés után is választható legyen az intézeten kívüli , vagy legalább valóban háborítatlan szülés ( ahogy az több országban meg is valósul ) és nem riogatják 38.héttől a a kismamákat.
Amikor a kórházi szülés során is a nő kényelme a fontos, nem az orvosé. Ne legyen evidencia a kőmetsző póz.
…minden anya és apa láthatja a kisbabát a várandósság alatti ultrahang vizsgálatkor. Ne mondják, hogy nincs erre idő, hogy megmutassák.
Amikor majd nem gondolja egyetlen férfi/még nem szült szülőorvos sem, hogy többet tud a szülésről, mint egy többedik várandósságát átélő anya. (Pl. Nem vonja röhögve kétségbe, mikor azt mondom, az előző szülésem nem volt fájdalmas, rávágva, hogy a szülésnek fájnia KELL, továbbá elhiszi, hogy a méhszájat nálam mindkét hüvelyi szülésemkor a tolófájások tüntették el.)
Amikor végre belátják, hogy a vajúdás előrehaladása és méhszáj-tágulása közé nem lehet vastag egyenlőségjelet tenni.
Amikor nem bántalmaznak teljesen felesleges, sőt, kontraproduktív mondatokkal, mint "A fájások nem elég hatékonyak!", "Talán belül anyuka másképp érzi, de hát a méhszáján látszik, hogy nem haladunk!", "Nem szabad még nyomnia, így a legjobb esetben is a műtőben fogunk kikötni, beödémásodik a méhszája, megreped a császáros hege, kárt tesz magában és a kisbabájában!" 😞
Amikor majd végre elnézést kérnek, mikor utólag minden begyöpösödött tévhitükre és előítéletükre rácáfol a szülő nő, és megpróbálkoznak belátó módon tanulni a számukra új tapasztalatból.
Amikor majd minden egyes beavatkozást tájékoztatás előz meg, és azt az anyával közös döntés követi, és soha nem marad el az engedélykérés, és a szükségszerű, sos helyzetekben is megtörténik a tájékoztatás.
Amikor bemutatkozás és engedélykérés nélkül egyetlen orvos sem végez semmilyen, de főképpen nem méhszájvizsgálatot.
Amikor a gyermekágyas anyáknak sem érnek úgy a testéhez (melléhez sem) engedélykérés nélkül, és engedéllyel is kellő tisztelettel és méltóságban tartással teszik.
Amikor majd egyetlen nő sem kap degradáló megjegyzést a mellére a szoptatás kapcsán a gyermekágyas osztályokon.
.amikor a műtét előtti katéter felhelyezésnél nem ül szemben több (férfi) orvos is, hanem mondjuk elhúznak egy függönyt/odatesznek egy paravánt 🤷🏻♀️
… amikor komplikáció mentes császár után nem veszik el 2 órára a babát úgy, hogy se az anya de még az apa sem kaphatja meg egy percre sem.
Amikor majd nő a nőt támogatja!
A szülésznő nem teherként kezeli a szülni készülő nőt, az ügyeletes női orvos pedig midnent megtesz, hogy a szülés pozitív élmény legyen nőtársa részére!🙏🏼
Gúnyolódás nélkül elfogadják, ha egy beavatkozást nem kérünk.
Ha egy kérdést nem megkérdőjelezésnek vesz az orvos, hanem megfelelően tájékoztat.
Nem sírva jövünk ki a várandósgondozásról.
Amikor nem kell eldöntenie a szülő nőnek, hogy a társa vagy a dúlája kísérje-e.
Amikor minden kórházban elérhető lesz a gyengéd császármetszés, ha már kénytelen az ember ezt a módot választani a második gyermeke világra hozatalára, mert előre sikerült egy negyedfokú gátsérülésbe hajszolni. Amikor egy többedszer vetélő nőnek nem mondja a nő!! nőgyógyász, hogy ha ennyire nem akar össze jönni a kistesó vegyek kiskutyát a nagynak...
Amikor majd a bábának egy legális, tervezett otthonszülésből történő szakszerű kórházba szállítás során nem kell gyomorgörccsel érkeznie a kórházba, hogy vajon verbálisan bántalmazni fogják-e őt vagy a kliensét, esetleg felelőtlennek/sarlatánnak titulálják-e, hanem partnernek kezelik és közös munkával, kedvesen ellátják az anyát/babát/családot az adott szükség szerint és mértékéig.
Amikor nem titulálnak felelőtlennek ha nem kérünk szűrővizsgálatot.
Amikor szülés közben nem szólnak be hogy ugye még nem nyom (???) és nem mindig az a vége hogy félig fekve kell szülni amikor fizikailag nem tudja megtartani a szülésznő a lábam és utána kikapok mert véletlenül belerúgtam. Amikor nem kell az ő biztonságán kattognom kitolás közben.
Amikor minden várandósnak elérhetők lesznek a kötelező szűrővizsgálatok államiban, nem küldözgetnek össze vissza majd közlik hogy menjen magánba.
Amikor minden szülő nőnek elérhető közelségben lesz szülészet.
amikor a férfi nőgyógyász egy életminőség rontó probléma és annak tünetei kommunikálására nem úgy válaszol, hogy "ez ilyen", hanem legalább érdeklődést, ill. konstruktív megoldáskeresést mutat.
Amikor nem történik többé már meg, hogy a baba megszületését követően, még a placenta előtt "bekötünk egy kis sóoldatot, mert olyan sápadt a kismama" - és abban oxytocin van...
1.Amikor missed ab diagnózis után az orvos nem fenyegetőzéssel hajszolja bele a nőt az azonnali befekvésbe és műtétbe,hanem tájékoztatást ad a további lehetőségekről,és tiszteletben tartja a döntést és a nő érzéseit (igen,vannak!).
2. Amikor nem kell 12 órát várni éhgyomorra a missed ab műtétre (és ez az idő csak a kezelőorvos intézkedése miatt nem lett több)
3. Amikor missed ab vagy elektív abortusz műtétre nem kismamákkal egy szobában kell várni. (egyik oldal se kellemes)
4. Amikor egy egyszerű kérdésre nem olyan megalázó hangnemű választ ad az egészségügyi személyzet tagja,mintha nem egy felnőtt nő lenne az ágyban,hanem valami koszos kis utcagyerek.(pedig csak az volt a kérdés,hogy laminária felhelyezése után 3 órával fel lehet-e kelni az ágyból mozogni egy kicsit,mert ugye arról volt szó,hogy akkorra már műtét lesz)
Amikor természetes lesz, hogy a dúla ott van a pár mellett
Amikor hagyják igény szerint szoptatni a kismamát, nem pedig első perctől kötelezően 3 óránként, folyamatosan méregetve az anyatej mennyiségét, nem ritkán a baba kapacitásának többszörösét elvárva egy-egy étkezésre. Mindezt rémesen frusztrálóan, lelkifurdalást keltő, számonkérő stílusban, minősítéssel, beszólogatással tarkítva.
Amikor majd lekapcsolhatom a villanyt a sajat szobámban, hogy tudjak aludni (szülés utan 1, 2 3 nappal).
Amikor a missed ab műtét előtti utolsó kontroll ultrahangra nem az nst-s kismamákkal egy folyosón kell várakozni, ahol mindenhol baba szívhang visszhangzik 🖤
Amikor hosszú évek várakozása után végre megérkezik az első baba, majd 12 hetesen elvetélsz, akkor a nővér ne beszéljen veled úgy, mintha hisztiznél, majd közli, hogy ez a természetes szelekció. Vagy amikor vetélésnél vérzel, ne ordítson a nővér, hogy ne vérezze össze az ágyat, mert több lepedőt nem kap. Amikor egy 12 hetes vetélésnél az orvos azt mondja, ne sírjon, ez nem fájhat, majd ha rendesen szülsz.
Vagy, amikor az orvos a fejedhez vágja, hogy "ez nem is volt baba", hogy a magzat nem számít, és hogy csak elveszed az idejét? Mindez még fájdalmasabbá teszi az amúgy is elviselhetetlen helyzetet. Az ilyen szavak nemcsak az emberi méltóságot sértik, hanem azt is, hogy egy nő mennyire éli meg a saját testében és lelkében ezt a veszteséget. Az ilyen bánásmód nemcsak kegyetlen, hanem a legrosszabb időszakokban a legkevésbé szükséges.
Amikor nem hazudtolnak meg, hogy mit érzek, bàrmilyen jàrvàny alatt emberségesek maradnak és a vizsgálóàgy nem úgy van elrendezve, hogy a nyitva hagyott ajtón mindenki is belàt, mi folyik éppen.
..nem mondják szülés előtt a kismamának, mikor az oxitocin adagolásról erdeklődik, hogy "itt nem lehet 19 órákat vajúdni, arra ott az otthonszülés".
Amikor a méhszájvizsgálatok alatt nem szeretnének állandóan tágítani, főleg kérdés és engedély nélkül.
Amikor a fájdalomcsillapítás lehetősége (vagy éppen elutasítása) valóban választható lesz (ha már pl az oxitocin adása nem az).
Amikor a szülésznőnek nem lesz teher, ha be kell jönnie vajúdás közben, mert segítségre szorul a szülő nő, hanem magától is feladatának érzi azt.
Amikor sürgősségi császármetszés (vagy bármilyen más beavatkozás) esetén is biztonságos környezetet teremtenek és nem bánnak lekezelően az érintettekkel, csak mert nem az elképzeléseik szerinti nyugalomban telik a műszakjuk.
Nem lesz egy édesanya se megvetve azért, mert otthon szeretné világrahozni gyermekét!!
Amikor a második missed ab műtétnél nem mondják, hogy “látom, rutinos a dologban.”
Amikor majd nem lesz fontosabb az orvos szabadnapja/hétvégéje/ünnepnapja, mint az éppen megszülető, vagy még megszületni nem akaró gyerek (akit csakazértis siettetnek).
Amikor a lombik programok Magyarországon is elérik a normális színvonalat és nem kell milliókat elkölteni külföldön.
