27/10/2025
Kedves Édesanyák, Édesapák, Családok!
Sokat gondolkodtam e bejegyzés megszületése előtt, de úgy érzem, elérkeztem ahhoz a ponthoz, amikor emberileg és szakmailag is át kell kereteznem a határaimat.
Nagyon hálás vagyok Lóri babánknak mindenért, amit érkezésével már eddig is tanított nekünk. A legnagyobb tanítása, az egész családunk számára, a határaink kijelölése, azok egyértelmű közlése és következetes betartása. Én ezzel valahogy mindig is hadilábon álltam, nagyon nehezen mondtam nemet. Ez viszont már a várandósságom alatt egyre inkább változni látszott. Nem tudom megfogalmazni, de egyre nagyobb hívást, eltökéltséget és erőt éreztem magamban a határaim egyre pontosabb megfogalmazását, kijelölését és megvédését illetően. Képes voltam picit kevesebbet vállalni, picit jobban megválogatni, mi az ami belefér a szakmai vagy akár a magánéletembe, és mi az ami nem.
A szüléshez közeledve ezt az erőt már nemcsak én, hanem a Férjem is érezni és használni kezdte, ami fantasztikus.
Lóri most négy hónapos. Háromgyerekes anyaként (egy baba, egy nagycsoportos óvodás és egy iskolás mellett), feleségként, aktív részt vállalva két egyesületben (szervezési és jogi feladatokkal), férjemmel és plusz segítséggel vezetve a háztartást, úgy érzem, a napi szintű többszörös megkeresések a szoptatási tanácsadói és dúlai kérdéseket illetően, Isten fizesse meg alapon már egyszerűen nem férnek bele az életembe.
Mert lehet, hogy egy-egy anyának csak egy kérdése van (amiből aztán általában lesz még több is), nekem mindez X idő belefektetett munka, hiszen nemcsak egy megkeresés érkezik napi szinten. Még akkor is, ha hangüzenetben válaszolok, vagy épp összekötőként, "kerítőként" vagyok jelen, vagy hasznos anyagokat küldök, amiknek az összeszedegetése, kiválogatása és megformálása bizony egyáltalán nem kevés időmet, tudásomat vette igénybe.
Úgy érzem - és ezt a Ti visszajelzéseitekből is tapasztalom, - hogy amit csinálok, annak értéke van. És noha személyesen nem is tudok jelen lenni, az online jelenlét sem kevésbé értékes.
Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy ezentúl a velem való online kapcsolódásnak is anyagi kereteket szabok. Ezek pedig a következők:
👉 Mindegy, hányat kérdezel, van egy alapdíj, ami eleve a megkeresésért fizetendő. Ez 10 euró.
👉 Ha több kérdésed is van, és az ezeket illető online kommunikáció (írásos, hangüzenetes, hang- vagy videóhívásos) előreláthatólag legalább félórát igénybe vesz, ennek a díja 20 euró.
👉 Minden további megkezdett óra +20 euró.
Januártól az állami konszolidáció ellehetetleníteni igyekszik a kisvállalkozókat, így ezt a lépést, illetve az áraim emelését valószínűleg akkor is megtettem volna, ha aktívan dolgoznék két gyermek mellett. Így viszont, az aktív munkával járó bevételem kiesése miatt ezt szinte kötelességemnek érzem.
Természetesen vannak kolléganőim, akikhez továbbra is lehet fordulni helyettem, akikben maximálisan megbízom és akiket szívből ajánlok, de nincsen kapacitásom napi X alkalommal az elérhetőségeiket közvetíteni.
Megértéseteket köszönöm!
