07/06/2024
Egy igencsak népszerű, a mai férfiak harcképtelenségéről és a nők könnyen-megadósságáról szóló sztereotipizált kritizáló bejegyzés kapcsán ( amit már boldog-boldogtalan oszt, másol és szoroz) jutott eszembe...valami AlmaFás hasonlat volt a végén... amin nagyot kacagtam, ugyanis egészen jól tudtam azonosulni vele. Így szólt, hogy a nők olyanok, mint az almák a fán. A legjobbak a fa tetején vannak, és a legtöbb férfi nem nyújtózkodik a jókért, mert félnek, hogy leesnek, és megsérülnek. Ehelyett néha csak elvesznek egy almát a földről, ami nem olyan jó, viszont könnyű. Az almák a fa tetején azt gondolják, hogy bennük van valami hiba, pedig valójában ők csodálatosak. Csak várniuk kell a megfelelő férfira, aki elég bátor lesz hozzá, hogy felmásszon a fa csúcsára. Szóval, gyöngyözve tört fel belőlem a kuncogás ... mondom: én bizony nagyon jól érzem magam a fa tetején mosolygó dalolgató almaként, a sok Istennői minőségü nő között... Eszem ágában sincs azt gondolni, hogy valami baj van velem, vagy velük, vagy bárkivel is......s egész jó is innen a kilátás, látszik s összeáll az egész kép.. Az ISten rám mosolyog, napsugár is , eső, szél simogat, az akusztika is egész jó, felhallatszanak az öndicsérő, eltúlzott vágytól habzó monológok odalentről, amivel próbálnak lecsalogatni a fáról, hogy pottyanjak már le onnan. De nekem jó ott a fa tetején. Hiszen annyira biztonságban érzem magam ott fent... tökéletesen kiszűri azokat, akik nem hajlandók se nyújtózkodni, se megmozdulni ... Szájhősöket spórol meg nekem időben, energiában, amíg én meg csak ott dalolgatok a fán: Kevés vagy Ádám, én vagyok az ALMA! Mit ér a kígyód, ha NULLA a hatalma? Trallala' Trallala .... nemcsak az Alma, én vagyok az ÉLETFA, mely a édes gyümölcsében a MAGot hordozza... S Isten:Istennő Nevét énekelem eksztatikus gyönyörben...
Mit nekem gyarló emberi vágyak, nem érintenek, Isten ölel körbe , kívül belül SzerElemben fürdőzöm, se magányos, se egyedül-álló nem vagyok :
az Istennel EGY, Teljes, Egész vagyok...
Vagyok Aki Vagyok ... nem megmondásban, hanem megvalósított Létemben, Lét-Elememben, Lézerfókuszban.
Ahogy bennem ez az igazság tágult, úgy mutatkoztak meg az evilági mesém magasabb dimenziói látomásban...szinte a lélekzetem is elakadt, a könnyem is kicsordult attól amit láttam s érzékeltem ... múlt jelen jövő időtlen létterében...
zenék szólaltak bennem...
de legyen ez majd egy következő poszt, a Mese az Életfáról, az Almáról és a Harcosról
mert most bizony ideje varázslatot táncolni s énekelni
Gyertek a Gesztenyés Kertbe a Gróf Eszterházy János emlékműhöz , MOM park.
ott tali '
Folyt köv. ...