28/04/2026
Amíg itt élt köztünk EDITH EVA EGER (1927 -2026) az életével tanított arrol, miként dolgozhatók fel a bennünket ért traumák és élhetünk teljes életet.
Most, amikor elköltözött az élők közül méginkább figyelnünk kell arra, amit ő az élete példája által közvetített.
Elmúlása arra emlékeztet, amit ő az életével képviselt: "mi dönthetjük el, mire tanítanak minket a borzalmak."
Életével is írta:
"…A szenvedés egyetemes. De az áldozatszerep választható. Különbség van aközött, hogy valakit áldozattá tesznek, illetve hogy valaki áldozatként határozza meg önmagát. Nagy valószínűséggel mindannyian válunk életünk során valamilyen módon áldozattá. Előbb-utóbb ér bennünket valamilyen csapás, megpróbáltatás vagy bántalmazás, amelyet körülmények, emberek vagy intézmények okoznak, és amelyek felett alig vagy egyáltalán nincs irányításunk. Ilyen az élet. És ez az áldozattá válás. Kívülről érkezik. Ez az utcai zaklató, a dühöngő főnök, a bántalmazó házastárs, a megcsaló szerető, a diszkriminatív törvény, a baleset, amely kórházba juttat.
Ezzel szemben az áldozati identitás belülről fakad. Senki sem tehet áldozattá, csak te magad. Nem azért válunk áldozattá, ami történik velünk, hanem amikor úgy döntünk, hogy kapaszkodunk a minket ért sérelmekbe. Kialakítjuk az áldozat gondolkodásmódját – egy olyan szemléletet és létállapotot, amely merev, hibáztató, pesszimista, a múltban rekedt, megbocsátásra képtelen, büntető jellegű, és nélkülözi az egészséges határokat. Saját börtönőreinkké válunk, amikor az áldozati elme korlátai közé zárjuk magunkat.”