08/03/2026
Arról beszélgettünk egy nőismerősömmel, hogy a férfiaktól, a társtól érkező minden pici figyelem is elég egy nőnek ahhoz, hogy jól érezze magát a női szerepében, társként, kedvesként, munkatársként, akár anyaként, vagy akár egy hétköznapi helyzetben idegenként. Leginkább arra vágynak ők, hogy 'lássák' őket, figyeljenek rájuk, értsék, értékeljék és tiszteljék őket, kapcsolódjanak hozzájuk.
A terápián az egyik hölgy azt mesélte el nekem, hogy amikor színházba készültek a párjával, és csinosan felöltözött, akkor nem elismerő mondatot, elismerő tekintetet kapott a párjától, hanem a párja megkérdezte tőle azt, hogy 'Te így akarsz színházba jönni, és akkor nekem is zakót kell felvennem?'.A hölgy csalódottságot élt át, hiszen a férfi nem értékelte azt, hogy ő energiát fektetett abba, hogy csinos NŐként jelenjen meg, akire büszke lehet majd a párja.
Egy másik hölgy arról mesélt, hogy amikor finomat főz, és tálalja a szeretettel elkészített ebédet, a férje mosolytalanul elfogyasztja, majd annyit fűz hozzá, hogy legközelebb legyen itthon erős paprika, mert anélkül semmit sem ér a leves.
Kedves Férfiak, elárulok egy titkot: boldoggá lehet tenni egy NŐT azzal, hogy csillogó szemmel ránézünk, megöleljük, magunkhoz húzzuk, és hitelesen, szeretettel elmondjuk neki, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ő a párunk. Ebből ő azt fogja érezni, hogy értékelik őt, mint nőt, és ezektől az őszinte pillanatoktól boldoggá válik. Ha még a mai napon virágot is kap, vagy egy apró ajándékot, akkor valószínű, hogy azt az érzést amit nőként átél, nem fogja elfelejteni, hiszen NŐ-ként lett megszólítva és értékelve.
Még az erős nők is vágynak arra, hogy néha megmentendő ázott kiscicák lehessenek, ehhez pedig egy olyan férfire van szükség, aki figyel rá és tamogató, aki megoldást keres egy problémára. A mínusz 20 fokos hidegben a rendelőm kilincse letört és biztonsági zárként egyáltalán nem lehetett becsukni az ajtót, ömlött be a hideg, mert nyitva volt, és el nem tudtam képzelni, hogy hogyan fogok eljönni a rendelőmből, hiszen már késő délután volt. Felhívtam egy ezermester ismerősömet, akinek annyit mondtam: 'Balázs, meg kell mentened az életemet!'. Balázs jött, intézkedett, kilincset vasárolt, szebbet, mint ami volt. Kapott egy kávét tőlem, én pedig bementem a terapiás szobába, mert megérkezett a kliensem. Én rendeltem, ő szerelt. Mire végeztem volt egy gyönyörű kilincs az ajtón, ami működött, a kávés csésze elmosva a konyhapulton. Azt éreztem, hogy figyeltek rám, és egy férfi segített nekem megoldani a problémát. Majd később kaptam egy telefont, hogy jól működik-e a kilincs. Nőként éreztem magam, mert nem kellett erősnek lennem. Azóta, amióta megfogom a kilincset, az jut eszembe, milyen jó érzés volt az a fiigyelmesség, amit akkor kaptam.
Mi nők nem nagy szavakra vágyunk, nem drága ajándékokra, nem is a kötelező nőnapi étteremre, mert mindezek önmagukban nem adják meg azt az érzést, amire szükségünk van. Mi nők arra vagyunk, hogy azt a munkát, amit mi nőként belefektetünk a családba, a gyerekek nevelésébe, a munkánkba, önmagunkba, azt lássák, és értékeljék! A férfiak a nőt szólítsák meg, és ne egy kiszolgáló személyzetet. Arra vágyunk, hogy nőként ragyoghassunk! Ehhez arra is szükség van, hogy a férfi ne egy gyermekként legyen jelen a kapcsolatban, hanem megélje a férfiasságát, olyan társ legyen, aki figyel a nőre, kapcsolódik hozzá. Nem a nő kedvéért, hanem azért, mert neki, a FÉRFINEK IS fontos ez a kapcsolódás.
Minden NŐT ünnepelünk ma! Mindenkit, aki családos, vagy egyedülálló, akinek van gyermeke, és akinek nincs, aki Magyarországon él és aki nem! Aki ma jókedvű és boldog, és azt is ünnepeljük, aki szomorú, gyászol, vagy nehézségei vannak. Aki egészséges vagy éppen betegséggel küzd, aki erős és aki esetleg gyenge.
Kívánom, hogy minél több nő élje meg azt a felemelő érzést, hogy
NAGYON JÓ DOLOG NŐNEK LENNI!
🌺❤️🌺
(Fotó: FB)
