01/07/2025
ÚJ JÓGA METÓDUSOK, ÉS "FELTALÁLÓK"
Gombamódra szaporodnak azok a “Jóga” rendszerek, irányzatok, melyek nem a Tradícióban
gyökereznek, hanem egy személy, vagy személyek saját fejlesztéséhez kötődnek. Akik bármilyen személyhez kötött irányzatot találnak ki, nem értették meg a Jóga esszenciáját, és Tradícióbeli szerepét. Egy dolgot határozottan ki kell mondani: azok, akik ma „személyes módszert” (általában a saját nevükhöz kötötten) javasolnak, nem fejlesztik a jógát, egyszerűen nem értik annak helyét, és súlyát. Ez egyszerűen rendszerszintű torzulás: tudatlanság, az éberség teljes hiánya.
Viszont a kár, amit okoz valós.
Valahányszor létre van hozva egy új iskola, egy új megközelítés, az egésznek egy töredéke lesz szétszórva, kerül - értelmetlenül – átadásra, és bezárul egy ablak, majd el lesz adva, mint egy jógikus nézet. A jóga nem a kifejezés tere. Nem egy szabad terep a saját stílusod kialakítására. A személytelen megfigyelés fegyelmezett folyamata, amely mindenekelőtt megköveteli a saját formai valóságodhoz való ragaszkodás elengedésének hajlandóságát. Ez a folyamat a legtöbb tanár számára kellemetlen lépés: azzal járna, hogy kilépsz az ön-propagáló, ön-prezentatív ideából, a személyes én kereteiből, és feladod a kereteket, rendszereket, önazonosító ideákat és valójában egy, a nevednél, rendszerednél, irányzatodnál nagyobb Valóság szolgálatába állítod magad. Nem szembenézve a valós kognitív transzformációval, menedéket keresünk a csak testi gyakorlásban, mintha ezzel igazolni tudnánk a mélyről jövő félelmünket az önmagamság elvesztését. Aki kitalál egy módszert és jógának nevezi, az önmagát védi egy olyan tanítási struktúrán keresztül, amely láthatóvá teszi azt. Saját korlátozott megértését védi, próbálva maximálisan igazolni azt.
A jógának ezzel szemben nincs igénye arra, hogy kifejezze magát, csak következetességre van szüksége. A reintegráció tudománya, nem személyes galéria. Egy olyan út, amely az identitás kikapcsolására szolgál, nem pedig annak megerősítésére egy új névvel, és márkával. Tegyük fel tehát a kérdést magunknak: ha a Sūtra I. 2. azt mondja, hogy yogāś citta vṛtti nirodhaḥ – a tudat ingadozásainak vagy kavargásainak megfékezése –,akkor hogyan egyezhet meg ezzel a definícióval egy személyes stílus kialakítása, új gyakorlatok, új célok, új perspektívák, Önmagad újra megalkotása? Ez a tendencia bárki számára látható, aki hajlandó figyelni.
Elég csak megfigyelni hány jóga iskolát hoztak létre az elmúlt 20-30 évben.
Mindenki a saját rendszerével, irányzatával, metódusával, megközelítésével, de csak kevesen vannak őszinte, és tiszta szándékkal a kognitív torzítások feloldásának szándékával. Épp ellenkezőleg, sokan közülük a testtel, a szereppel, a csoporttal, a hovatartozással való azonosulást hirdetik. És ezt kedvességgel, üdvözlő szavakkal, egy „tudatos” közösséggel teszik. Az irány mindig ugyanaz: a megfigyelő kívül marad, az önazonosság a körön belül.
A jóga, mint szellemi folyamat azonban azért van, hogy az ellenkezőjét tegye. Hogy visszavezessen Önnön magadhoz, hogy kivonja mindazt, amit korábban magadénak gondoltál, amivel azonosítottad magad, és elvezet ahhoz, ami marad, amikor minden elcsendesedik. A Megfigyelőhöz. Akik megértették ezt, nem érzik szükségét annak, hogy a saját módszerüket érvényesítsék. Inkább a be nem avatkozás felelősségét érzik. Ilyenkor nincs törekvés az eredetiségre, hanem inkább az átláthatóságra. Hogy ne önmagukat tegyék világossá, hanem azt, ami lehetővé teszi a világosságot. És ehhez csak egy dologra van szükség: ismeretelméleti őszinteségre, és létszemléleti megalapozottságra. Aki személyes módszert talál fel, az nem újító, feltaláló, hanem ellenálló. A jóga, az intelligens megadás folyamata, így nem tud áthatolni azokon, akik a személyes megerősítés, érvényesítés mezejeként élik meg. A formák sokszorozódása egy dolog, de nem ez a fő probléma, hanem inkább az a tény, hogy a legtöbb ma jógát gyakorló/oktató soha nem akart igazán kognitívan átalakulni. Az átalakulás küzdelmet, megadást, a mentális reprezentációk fokozatos lebontását igényli, és mindenekelőtt azt, hogy feladjuk a saját működésünk központi szerepét. Emiatt sokan a fizikai gyakorlatokhoz folyamodnak. Könnyebben hozzáférhető.Kevésbé kockázatos. Finom, könnyed, wellness szint, veszedelmek, kemény munka nélkül. De ez nem jóga: ez egy felszínes pedagógia. Egyirányú átvitel, amely soha nem tárja fel vágja át a lényeget. Egy néha – elegáns, gyakran bárgyú és felületes módja annak, hogy elkerüljük az egyetlen dolgot, ami számít: a belső tartalmaink személytelen megfigyelését. Amit ma jógának nevezünk, az gyakran csak egy tartály. Történetmesélés, technika, koreográfia. De az elv visszahúzódott. A megfigyelőt a szubsztancia nélküli színes,divatos jóga nadrágban ugrabugráló jógás váltotta fel. És valahányszor ez megtörténik, a folyamat nem szabadsághoz, hanem kifinomult függőséghez vezet. A jóga nem kényeztet, hanem az ellenállásodról gondoskodik.
Már csak egy kérdés maradt: Amit gyakorolsz... visszavezet e Önmagadhoz vagy inkább az önmagadról alkotott hamis képet erősíti?
